Nyolcadikban egy házibulin ittam először egy korty töményet, egészen borzalmas volt, így utólag nagyon kíváncsi lennék, mi lehetett az, rumra tippelek. Egyik osztálytársam édesapja nemzetközi hajókon dolgozott, és valódi bár állt a nappalijuk egyik sarkában, nyilván mindenki beleivott az üvegekbe lassúzás közben, de nyolckor hazajöttek a szülők, és a még színjózan társaságnak távoznia kellett. Otthon el is meséltem, anyámék nem csináltak ügyet belőle, de felhívták a figyelmem arra, hogy még nagyon gyerek vagyok, a törvény tiltja, hogy igyak, ők se örülnek, és különben is minden szempontból rosszat tesz nekem, töményet meg tényleg ne igyak.
A következő szilveszter éjjelén már én is kaptam egy korty pezsgőt koccintani, de csak a felét ittam meg annak is.
Gimnáziumba kerültem, és bár hallottam, hogy sokan isznak már a bulikban, mi nem voltunk még akkor ennyire „menők”. Év végén viszont, hatalmas örömünkben, amiért kedvenc osztálytársunk nem bukott meg, vettünk egy félliteres vodkát. Már akkor is csodálkoztam, amiért egyértelműen kiskorú gyerekeknek szó nélkül eladták, de elég menőnek gondoltam magunkat. A parkban aztán mindenki meghúzta az üveget, és ami megmaradt, azt mind megitta a nap hőse, akinek kettes lett az év végi matekjegye. Pár óra múlva egy ismeretlen felnőtt hívta ki a mentőt, mert szegény osztálytársunk meglehetősen rosszul nézett ki, folyamatosan hányt, és egyáltalán nem tudott kommunikálni. Egy egész órát tanakodtunk azon, hogyan kéne előadni a sztorit a szüleinek, miért is kell bemenniük a detoxikálóba a fiukért. Végül lesütött szemmel bevallottunk minden részletet, majd eloldalogtunk.
Évekig nem ittam semmit, amikor egyszer mégis bepezsgőztem egy buliban, és másnap a csodálatos anyukám tartotta nekem a lavórt és simogatta a tarkómat. Nálunk az a szokás, hogy péntek esténként iszunk egy pohár bort. A gyerekek is beledughatják az ujjukat, ha akarják, és remélem, nem visz el az erkölcsrendészet, de amikor a fiam kért egy korty sört az apjától, akkor kapott.
Most kezd saját magánéletük, saját társaságuk lenni. Inni fognak, ez biztos.
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash
Pár dolgot többször átbeszéltünk már, és mostanában is gyakran felhozom a témát:
1. Milyen hatása van az alkoholnak az egészségünkre? Nem árt, ha tudja, milyen komoly probléma az alkoholizmus, és milyen könnyű belecsúszni a problémába Magyarországon, ahol teljesen elfogadott, sőt kívánatos dolog a társaságban ivás.
2. Bár messze még a saját jogosítvány, de nagyobb barátoknak már lehet. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ha vezetünk, soha, semennyit nem iszunk, és olyanhoz se szállunk be, aki fogyasztott alkoholt.
3. Együtt maradunk azokkal, akikkel elindultunk. Senkit nem hagyunk egyedül elmenni, ha fogyasztott alkoholt, még akkor sem, ha taxiba akar szállni. A taxiból ugyanis ki lehet szállni, és akkor nyoma vész a barátunknak.
4. Italt nem hagyunk őrizetlenül, de még fontosabb az előző pont, senkit nem hagyunk egyedül. Hallottunk már olyat, akinek a frissen csapolt sörébe alighanem a csapos tett valamit.
5. Senkit nem itatunk, és nem megyünk bele fogadásból ivásba.
Abban reménykedünk, hogy van akkora bizalom, hogy tudja, tudják, mikor kell szólni a szülőknek. Úgy vagyunk vele, hogy inkább igyanak „biztonságban” otthon – valamelyik osztálytárs lakásában vagy nálunk –, mint az utcán, egy parkban vagy egy kapualjban. Először is biztosak lehetünk benne, hogy azt isszák, amit gondolnak, és senki nem tesz semmit az italukba, másodszor nem kell attól rettegni, hogy mi lesz akkor, ha valaki nem tudja, hol a határ. Márpedig, amíg az ember egyáltalán nem ivott, addig honnan tudja, hol a határ?
Ezt is ki kell próbálni, és kétségünk nincs arról, hogy ez a nap egyre közelebb van. Félreértés ne essék, egyáltalán nem támogatom, hogy gyerekek igyanak. Örülnék, ha tizennyolc évesen az érettségi bankettre mennének először egyedül, és ott találkoznának először alkohollal? Nem hiszem, az azért elég furcsa lenne. Viszont fontosnak tartom, hogy ne eszetlenül kezdjenek inni. Ne legyen menő a rohamivás, a gusztustalan lerészegedés, de ha mégis, akkor vállaljanak felelősséget egymásért, legyen helyén az eszük és a szívük. Vigyázzanak egymásra, mert mi nem mindig leszünk ott, és csak a vak bizalom marad, amivel elengedjük őket. Az biztos, hogy engem mindig fel lehet majd hívni éjjel, ha gond van, és akkor is odamegyek bárhova, és hazaviszek bárkit, ha a taxis esetleg nemet is mond. Csak hívjon fel!
