5 gondolat, ami felmerül a gyerekben, ha beteg

Még emlékszünk mi is gyerekkorunkból, hogy milyen volt az a bizonyos őszi, betegeskedős időszak, amikor örültünk a váratlanul jött szabadidőnek. Az iskolában már olyan trükköket is megpróbáltunk bevetni, mint hogy a lázmérőt a meleg teába mártottuk, hogy feljebb kússzon a higany benne, mert akkor biztos otthon maradhattunk.

Persze amikor tényleg beteg a gyerek, és szenved a torokfájástól vagy a láztól, már nem akkora móka, hogy otthon maradhat, de amint kicsit magához tér, már sokkal jobban élvezi a szabadságot. A következő 5 gondolat fogalmazódhat meg a kis fejében.

„Hurrá, nincs iskola!”

Nincs mit csodálkozni rajta, hogy a gyerek első gondolata az, hogy betegnek lenni igazából nem is olyan rossz, hiszen otthon maradhat, és nem kell oviba vagy iskolába mennie. Külön jutalomként éli meg azt, hogy az anyukájával nyert így kettesben időt, és most aztán körülötte forog majd a világ a betegség alatt. Jó, hát ki kell bírni egy kis lázat, orrfolyást, köhögést vagy hasmenést hozzá, de igazán nem nagy ár egy miniszabiért.

„Orrvérzésig nézhetem a rajzfilmeket.”

Nem lehet hibáztatni az anyukákat, amiért bekapcsolják a tévét, odaadják a tabletet a gyereknek, amikor beteg. Egész nap szórakoztatni egy óvodást vagy iskolást nem olyan egyszerű feladat, főleg, ha anya otthonról közben próbál egy kicsit dolgozni is, hogy ne maradjon el nagyon a munkáival a kényszerszabadság alatt. A gyerek meg örül, és lehetőleg természetesen egyszerre nyomkodja a tabletet, nézi a tévét, mindezt maximális hangerővel, mert anélkül mit sem ér az egész. Néha belealszik a láz miatt, de ha kikapcsolnánk a kütyüket, akkor nyilván azonnal felébredne.

„Azt ehetek, amit csak akarok!”

Magában azt gondolja a gyerek, hogy most, hogy beteg, majd anya odaáll, és süt neki száz palacsintát, gumicukrot teker bele, és kakaós csigával tálalja. Szegény elég keservesen csalódik, amikor kiderül számára, hogy a hasmenéses vagy torokfájós betegség mellett annyira nincs étvágya, hogy még az üres húslevest is alig bírja leszuszakolni a torkán, és még nem is szabad akármit ennie, hogy ne romoljon a hasmenése. De azért nem hagy ki egyetlen lehetőséget sem, hogy valami cukrosért könyörögjön, mert szent meggyőződése, hogy cukros ételek nélkül nem is lehet életben maradni. 

„Anya, anya, anya!”

Végtelenítve is anya! Amikor beteg, teljes joggal fekszik a kanapén, és csak bambul ki a fejéből, megértjük, hogy minden apróságért, elfogyott papírzsepiért, folyós orrért, viszkető fülcimpáért máris anyáért kiált, hogy segítségre van szüksége. És persze anya ugrik is mindig, amikor a gyermek szólítja, hiszen éppen nem anyaként, hanem ápolónőként funkcionál. Még arra is hajlandó, hogy felkutassa a huszonháromezer plüss fenevad között azt az egyetlen narancssárga majmot, ami a gyerek szerint gyógyító hatású.

„Jól vagyok, ugráljunk!”

Egy hétig kiírta a gyerekorvos, úgyhogy gyorsan, az első két napon letudja a betegséget, és már vígan ugrál a gyerek. Kimenni még nem nagyon szabad a játszótérre, ezért nyafogáscunami várható, amiért anya nem engedi, hogy fejjel lefelé lógjon a mászókán a hidegben. Nehezen lehet az ágyban tartani, mert inkább ugrálna a tetején, és már attól sem nagyon lehet visszatartani, hogy fel-alá rohangáljon a lakásban a macskát üldözve. De nem is baj, örülünk, hogy meggyógyult, úgyhogy egy kis rohangálást boldogan elnézünk neki.