Pedig engem bizony azzal lehet a legboldogabbá tenni, ha valaki főz rám. Elképesztően sokat főzök, nekem viszont senki nem akar. Pedig nagyon jó vendég vagyok, a pontyon kívül mindent szeretek. Ha baráti összejövetel van, és valaki gondol rám egy adag tökfőzelék vagy kelkáposztafőzelék erejéig, akkor én már boldog vagyok. Nem viccelek, sokkal jobban örülök ilyesminek, mint egy sálnak, sapkának vagy hasonlónak. Tavaly a barátnőmtől egy kupont kaptam, amit egy szombat esti háromfogásos vacsorára válthattam be a saját konyhámban. Az egyik valaha kapott legjobb ajándékom volt, pedig a nyolcéves koromban vágyott Barbie is versenyben van!
Ha hajlandóak vagyunk tényleg odafigyelni egymásra, akkor látszik a legjobban, hogy mennyire igaz az a közhelynek kikiáltott mondás, miszerint a legszebb (legjobb) ajándékot nem lehet pénzért megvenni.
A nagyszülőknek sem egyszerű ajándékot adni, mert szerintük nekik már mindenük megvan, nem vágynak semmire, csak arra, hogy együtt lehessünk. Ez utóbbi decemberben alapvetés, valamit mégis olyan jó lenne adni, valami olyat, ami tényleg öröm számukra. A nagymama nagyon nehezen mozog már nálunk, és a nagypapa sem húszéves már, így nem kellett túl sokat győzködni őket, hogy elfogadják tőlünk a tavaszi nagytakarítást. Pókhálózással, ablak és függönymosással, szőnyegmosással. Egy kérésünk volt nekünk is, hogy addig, amíg a család apraja és nagyja náluk takarít, ők menjenek el a Széchényibe, és érezzék jól magukat. Vacsorával, illatos, és csillogó-villogó lakással vártuk őket haza.
Anyukám imádja a kertjét, kora tavasztól késő őszig, egész nap benne szöszmötöl, nagyon büszke minden egyes virágra, minden szem paradicsomra. Amikor meglátogatjuk, mindig meg kell néznünk a kertet is, egész komoly idegenvezetést tart, szinte az összes növény aktuális állapotát elmeséli. Viszont a csípőprotézis műtétje után már nem tudott ásni, ami pedig fontos a földnek. Segítséget még véletlenül sem kérne, és hiába ajánlkozunk amikor ott vagyunk, nem akarja elfogadni. Karácsonyra kapott kertfelásós kupont viszont boldogan beváltotta, arról nem is beszélve, hogy nekünk, városiaknak mennyire jólesett a kerti munka a szabadban.
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash
Állítólag, ha többet kapálnánk, eljönne a világbéke. Azt hiszem van ebben valami.
Unokahúgoméknál kisbaba született, és az első négy hónapban nagyon hasfájós volt. Édesanyja tíz perceket aludt. Decemberre olyan volt már az arca, mint egy zombinak. Hiába próbálta a férje levenni a válláról a terhet, ő is mindig felébredt, és nem tudott aludni. Így mi átvállaltunk egy majdnem 24 órás szolgálatot.
Elkértük a babahordozót, beletettük a babát, és miután elsötétítettük a lakást, elmentünk sétálni. Este fogyott el a bekészített anyatej, onnantól kezdve három és fél óránként hazavittük a babát az anyukájához egy fél órára. Letagadtuk, hogy valaha is sírt volna, és mosolyogva állítottuk, hogy akár két hétig is elbírunk vele, aludjanak csak nyugodtan. De azért mi is jól jártunk ám, egy napra megkapni egy babaillatú négy hónapost nekünk is ajándék volt, még akkor is, ha tényleg csak akkor aludt, ha magamra kötöttem és közben lassan táncoltam.
És végül két pénzen vásárolt, mégis nagyon betalált ajándék:
Kolléganőm, aki fél éve fájlalja a hátát, gerinctorna bérletet kapott tőlünk. Nem éppen SK ajándék, de megdöbbenve kérdezett vissza, honnan tudom, hogy fáj a háta. Észre se vette, hogy többször is panaszkodott, nyújtózkodott, próbálta helyrerakni magát mindennap. Örült a bérletnek, mert megerősödtek a gerinckörüli izmai, de leginkább attól volt boldog, hogy figyeltünk rá, és meghallottuk a problémáját.
Barátnőm tisztaságmániás és hármasiker kislányok büszke édesanyja. A kettő együtt eléggé megugorhatatlan, ami nagyon frusztrálta a barátnőmet. Hiába segített a takarításban a férje, hiba próbálta mindenki meggyőzni, hogy engedje el pár hónapra legalább a műtő szintű tisztaságot, egyszerűen zavarta, ha nem volt folyamatosan minden a legnagyobb rendben. A három 11 hónapos kislány viszont nem osztozott rendmániában.
Sikerült meggyőznöm a férjét, hogy a robotporszívó igenis jó ötlet, még akkor is, ha a barátnőm szerint semmit sem ér, és felesleges pénzkidobás. Én mondjuk a háztartási gépek nagy barátnője vagyok, mindegyiket szeretem, amelyik akár két perccel is megrövidíti a munkámat. A robotporszívót pedig a szárítógép mellett az utóbbi idők leghasznosabb találmányának gondolom. Annyira meggyőzően érveltem, hogy a férj beadta a derekát, és a fa alá került a szerkezet. Először persze a hibáit hangsúlyozta a barátnőm, amikor valahol mégis otthagyott egy morzsaszemet, de hamar belátta, hogy a napi porszívózást bizony tökéletesen megcsinálja, és ha csak azt az ötven percet mással tudja tölteni (további rendrakással mondjuk), az neki jó. Úgyhogy idén már egy jobb, feltörlős változatot kért.
