Dolgok, amiket NE csináljunk a gyerekekkel a téli szünetben!

Az iskolás gyerekek mostanra már hullafáradtak. Volt ugyan szeptember óta egy rövid őszi szünet, de pont ilyenkor félévig elképesztően sokat kell tanulniuk. Létezik olyan első osztály, ahol a tanítónéni egy egész írás-gyakorlófüzetet szeretett volna feladni a gyerekeknek, hogy januártól senkinek ne legyen lemaradása.

„Csak napi kétszer harminc perc.”

A szülőknek petíciót kellett írniuk, hogy ne kelljen tanulni, a pihenésé lehessen ez a pár nap. De sajnos nem minden szülő gondolja úgy, hogy kihagyható a téli szünetben a gyakorlás, ők szorgalmi feladatként elkérték a füzetet. Azonnal kezdetét vette egy mini rabszolgatörvény-konfliktus az osztályban. Ha az én gyerekem nem ír elvárt szorgalmi feladatot naponta egy órában, akkor ő most lusta? Aki ír, valóban önszorgalomból teszi, vagy az anyukája nyomására? Tényleg szükség van erre egyáltalán?

Már december elején olyan fáradtak voltak a gyerekek, hogy hét körül elaludtak a kanapén. Azóta csak romlott a helyzet.

A szülők is fáradtak, a legtöbb helyen az év végén még jól belehúznak a munkába, aztán hétvégén ajándékvásárlás, bevásárlás, főzés az ünnepre, nagytakarítás. Karácsonyra a legtöbb szülő egy kiadós alvásról álmodik, nem arról, hogy mosolyogva próbálja meggyőzni a gyereket, hogy társasozás helyett írjon inkább négy sor ty betűt, de szépen gömbölyödjön, jól kapcsolódjon ám!

A legfontosabb, amit a gyerek ne csináljon a téli szünet alatt, az a tanulás.

Ne most tanuljon, ne most akarja behozatni a szülő a lemaradást. Sokkal többet tesz a gyerekéért az, aki azt mondja neki, hogy kisfiam, most annyira fáradt vagy, hogy legjobb, ha tényleg pihensz. Egy hétig elő se vedd a könyveidet. Ha tényleg volt olyan szívtelen tanár, aki leckét adott fel, akkor egy hét múlva talán érdemes gyorsan elővenni és megcsinálni, de addig ne is gondoljunk rá. Ne nyomasszuk a gyereket!

Olyan ez, mintha nyaralás alatt mindennap jönne egy e-mail a főnökünktől, hogy már csak négy, már csak három, már csak egy nap van hátra a szabadságból, és hétfőn már el is kezdhetjük bepótolni a lemaradásunkat.

Nagyobbaknál is ugyanez a helyzet. Akik felvételi előtt állnak, a szülők nélkül is remekül tönkre tudják tenni magukat. Készülés a központi írásbelire, reggeltől estig tesztek kitöltése, stressz, stressz, stressz. Muszáj az agynak is pihennie. Nem azon a pár napon fog múlni, amikor végre kialussza magát a kamasz, amikor lehet bejglit reggelizni, egész nap pizsamában lógni.

Képünk illusztráció – Forrás: Profimedia

És hogy mit ne csináljunk mi szülők a téli szünetben?

Ne idegeskedjünk! Különben se, de most aztán tényleg ne. Az iskolán pedig valóban ne. Fogadjuk meg, péntek délután közösen dobjuk a sarokba az iskolatáskát, és egy hétig ne nyúljunk hozzá, maximum porszívózzuk körbe! Azt megtehetjük esetleg, hogy belenézünk, oszlásnak indult-e benne egy uzsonna, netán egy tornafelszerelés, de különben ne bolygassuk. Saját érdekünkben ne nyissuk meg az online naplót se, és az üzenőfüzetbe se pillantsunk bele. Ne engedjünk a kísértésnek még december 27-én se!

Ne kérdezgessük a gyereket, hogy van-e lecke, kell-e valamiből javítani, ne mondjuk ki, hogy mindjárt itt a félév, jaj mindjárt itt a felvételi. NE!

Legyünk lazák, és pár napig ne engedjünk a gyerekünk és magunk közé az iskolát. Januárban úgyis befurakszik, akármit csinálunk, és május végére már mi magunk is utálni fogjuk, de addig tegyünk meg annyit a gyerekért, a családért, hogy egy kicsit nem gondolunk rá.

Ismerek olyan elsős tanítónénit, aki ilyenkor levelet ír a szülőknek, amiben arra kéri őket, hogyha lehet, még akkor is beszéljék le a lelkes kis elsősöket a hangos olvasásról, ha ők maguk szeretnék azt csinálni, mert egy mondat után úgyis átmegy kényszerbe az egész, és sok gyerek annyira kötelességtudó és lelkiismeretes még ebben a korban, hogy tovább erőlteti a dolgot. Senki nem fog elfelejteni olvasni az ünnepek alatt! Mi viszont olvassunk még minél többet nekik, mert nagyon hamar eljön majd az az idő, amikor nem akarnak majd összebújva könyvet lapozgatni velünk. Fogadjuk meg a tanácsát!

És ami igaz a gyerekre, igaz a szülőre is. Állítsuk le a telefonunkon az e-mailek szinkronizálását, ne nézegessük a Facebookot és amikor a családdal vagyunk, ne dolgozzunk.

Akinek mégis muszáj néha csekkolnia a benti ügyeit, az tegye naponta maximum kétszer, és lehetőleg úgy, hogy a többiek nem látják. Nem azért mert titok, hanem azért, mert olyan komolyan rabjai vagyunk mindnyájan a telefonunknak, hogyha valaki elkezdi azt nyomkodni, akkor a többiek is azonnal előveszik és először csak egy percre, később egy egész órára is búcsút inthetünk nekik még akkor is, ha testben velünk vannak. A tinik kicsit nehezebb téma, de őket is megkérhetjük arra, hogy amikor együtt vagyunk, akkor ne használják, és ez különösen igaz a nagyszülőknél eltöltött időre. Megértik, megteszik.