Házasság, együttélés vagy kalandok?
„Én az első szerelmemhez mentem hozzá tizenhat évesen – meséli a nyolcvanegy éves Aranka. Bár akkoriban hamarabb állapodtak meg az emberek, azért ez még abban az időben is nagyon korainak számított. Külön szülői engedély kellett, hogy nagykorúsítsanak, csak úgy mehettem férjhez. Az anyám először nem is akarta engedni, de én megmakacsoltam magam, és megmondtam, hogy akkor megszököm, ha törvényesen nem lehetek ennek az embernek a felesége. Idősebb volt nálam tizenegy évvel, nem volt saját lakása, és mindenki tudta róla, hogy rengeteg nője volt már. Nem is csodálom, hogy a szüleim nem szerették. De nekem semmi nem számított, csak hogy tudtam: tőle akarok gyereket. Egy lányunk lett végül, és több mint hatvan évig voltunk házasok, nyolc éve maradtam özvegy.”
A tizenhét éves Ábel és a tizenkilenc éves Zsófi már néhány éve barátok. „Köztünk például sosem merült fel, hogy lehetne más is a kapcsolatunkból – állítják mind a ketten határozottan. Ebben segít a korkülönbség is, de az is, hogy így sokkal közelebb lehetünk egymáshoz, mindent meg tudunk beszélni, és tudunk egymásnak tanácsokat adni. Mind a kettőnknek volt már komolyabb kapcsolata is, és kalandok is.
Régebben ez biztosan másképp volt, de ma már nem számít extrának tizenhárom-tizennégy évesen túlesni mindenen, aztán tizennyolc évesen kiégni, és csak akkor keresni valakit, aki komolyabb is lehet.
Abban mindkét gyerek egyetért, hogy nem szabad fiatalon beleugrani egy házasságba. „Jobb, ha az ember előbb kipróbál dolgokat. Ha házas vagy, akkor már nem is szabad mással lenni, de ha jól választasz, akkor valószínűleg már nem is akarsz” – állítják mind a ketten. „Az együttélés házasság előtt nagyon jó dolog – teszi hozzá Zsófi –, mert sok minden kiderülhet, ami máshogyan nem, és akkor még mindig át lehet gondolni, tényleg olyan komoly-e a dolog.” „Hűségesnek is könnyebb lenni, ha az ember nem gondol arra, milyen lehetne egy másikkal, mert már tudja” – teszi hozzá Ábel.
„Volt, hogy megtetszett más, persze, de sosem annyira, hogy megcsaljam a férjem, vagy el akarjak válni.
A férfiak mind hasonlóak, és ezt már legalább jól ismertem.
Nem volt könnyű természet, de valahogy mindig úgy irányítottam a dolgokat, hogy az legyen a végén, amit én akarok. Mindig szidta azt a makacs fejemet, ha rájött, hogy nem is ő döntött, hanem én – meséli kuncogva Aranka. Nehéz időket is átéltünk együtt, volt forradalom, betegségek, még börtönben is volt néhány hónapot, politikai okokból. Ez is összekovácsolja a kapcsolatot, a közösen véghezvitt dolgok.”
Ma már egy tizenéves lány mindent tud, vagy azt hiszi
Méhecskék és virágok
Aranka azt mondja, az ő gyerekkorában a testi szerelem tabutéma volt családján belül, vagy legalábbis nem gondolták fontosnak, hogy a gyerekekkel erről beszélgessenek.
„Nekem sosem meséltek el semmit a szüleim, hogy mi hogy van, milyen a szex, mire kell vigyázni. Volt egy bátyám, tőle meg a barátaitól hallottam dolgokat. Egyébként is inkább velük barátkoztam, a velem egyidős lányokat nem tudtam komolyan venni soha. Inkább fiús voltam mindig, és a nagyobbak társaságát kerestem.
Én szűzen mentem férjhez, sok mindent csak férjes asszonyként tanultam meg. Ma már egy tizenéves lány mindent tud, vagy azt hiszi, és ezért sokkal magabiztosabb.
De nem is becsülik semmire a fiúk a lányokat, eltűnt a tisztelet, és a lányok sem tisztelik a saját testüket, azt hiszik, az a dolguk, hogy mindent engedjenek a fiúknak.”
„Az én szüleim nagyon nyíltan álltak a témához, minden kérdésemre válaszoltak, és magamtól is elolvastam sok mindent. Így alig vártam, hogy megtörténjen az első együttlétem valakivel – meséli Ábel. De amikor tényleg túl voltam rajta, arra gondoltam, hogy ja, ennyi az egész?
Olyan sokat olvastam arról, hogy milyen fontos meg csodálatos, hogy valami nagyon extra dologra számítottam.
Aztán azóta rájöttem, hogy elkapkodtam, tizenöt évesen nem voltam rá elég érett, hogy egy rendes kapcsolatot építsek, és most arra vágyom, hogy legyek igazán szerelmes, mert akkor a szex is valami egészen más lesz, sokkal szebb és fontosabb, mint amit eddig tapasztaltam.”
„Nekem a szex a szeretet egyik kifejezése. Szerintem az is belefér, ha az ember a legjobb barátjával fekszik le, egészen addig, amíg valamelyik fél nem akar többet – mondja Zsófi. Ez erősítheti a barátságot is, mert közös élmény, és valami bizalmas dolog, amit megtudhatsz a másikról. Olyan, mintha a gyerekkorodról mesélnél. De az biztos, hogy a legjobb azzal, akibe szerelmes vagy. Most például eszembe sem jutna senki mással lefeküdni, csak a barátommal, mert nagyon szeretem.”
Szerintem az is belefér, ha az ember a legjobb barátjával fekszik le, egészen addig, amíg valamelyik fél nem akar többet
Hol és hogyan lehet ismerkedni?
„A férjemet úgy ismertem meg annak idején. hogy kórházban feküdtem, egy kórteremben az édesanyjával, és ő jött látogatni a mamát – meséli Aranka. Rögtön kiszúrtam magamnak, és ő is engem, szerelem volt első látásra. Biztos most is tudnék ismerkedni, ha akarnék.
De nem kell nekem több férfi! Az öregemberek betegesek, rigolyásak, ápolni kell őket, alkalmazkodni kell hozzájuk.
A fiatalabbaknak meg nem én kellek, hanem a még fiatalabbak. Amiért meg akartam házasodni, azt megkaptam, lett gyerekem, unokám is van. Most már nincs kedvem senkivel együtt élni, így azt csinálok, amit akarok.”
„Az internetes ismerkedés most nagy divat, de sosem próbálnám ki – folytatja Aranka. Ott mindenki azt hazudik, amit csak akar, van, hogy nem is a saját fotójukat mutogatják, könnyű becsapni a másikat.
Nem is értem, hogy miért csinálják a gyerekek, mikor annyi helyre elmehetnek, ahol másokkal találkozhatnak! Olyan, mintha félnének egymástól.
„Az a baj, hogy ma már mindenki nagyon gyanakvó, és ez megnehezíti az ismerkedést – mondja Ábel. Ha valaki szimpatikus, és szívesen elbeszélgetnél vele, mert tetszik, ahogy öltözködik, vagy csak úgy barátságosnak néz ki, akkor nagyon óvatosnak kell lenned. Elég egy bizalmasabb mozdulat vagy szó, és ő már rögtön azt hiszi, hogy ki akarsz vele kezdeni, pedig eszedbe sem jutott. Nekem fontos, hogy legyenek lány barátaim, de így nagyon nehéz lányokkal ismerkedni.”
„Én például utálom a netes ismerkedést – mondja Zsófi –, és szerintem egyre többen, legalábbis a normálisabbak. Nem is a hazugságok miatt, mert ha tudod, hogy mindenki hazudik, akkor nem is számít, hanem hogy nincs meg az az élmény, hogy meglátsz valakit, és azt gondolod, hogy mennyire jó fej lehet az alapján, ahogy öltözködik vagy beszél.
Egy fotóba nem lehet beleszeretni, vagy ha valakinek sikerül, az nem egészséges szerintem.
Ki kell mozdulni, találkozni kell emberekkel, úgy nem jön a nagy szerelem, ha az ember a telefonját bámulja egész nap! A személyes kapcsolatokban hiszek, és ez biztos, hogy nem változott, régen is így ismerkedtek az emberek.”
„Nagy szerencse, hogy akkor még nem volt internet meg Facebook – teszi még hozzá Ábel félig tréfásan, félig tényleg komolyan. Ezt megtanulhatnánk az idősebbektől, hogy hogyan kell jókat beszélgetni, és közben figyelni egymásra.”
