Hat kamaszt kérdeztünk, mit gondolnak a plasztikai műtétekről.
Gergő, 16 éves – Az osztályban Denevérnek hívtak, de voltam Fülike is
Nekem 11 éves koromban volt egy műtétem, a nagy és elálló füleimet műttettük meg a szüleimmel. Mindig utáltam, mióta emlékszem, pedig soha senki nem csúfolt miatta, épp ellenkezőleg! De nem volt olyan hely, ahol ne lett volna téma a fülem. Elég látványos volt. Az osztályban Denevérnek hívtak, de voltam Fülike is, sőt a nagyobb lányok bejártak a terembe, hogy megsimogathassák a füleim, mert szerintük annyira cukik voltak.
Hozzáteszem, hogy vörös hajam van, és szeplős is vagyok, már csak a nagy szemüveg hiányzott volna, hogy mini Woody Allen legyek. Csakhogy nekem kétszer akkora fülem volt, mint neki, ami kilencven fokban állt el a fejemtől.
Nem tudtunk olyan frizurát vágatni, amin ne türemkedett volna át a fülem. Anyu akkor határozta el, hogy megműttetjük, amikor készült rólam egy olyan fotó, amin hátulról érkezett a fény. Mindkét fülem helyén egy-egy nagy narancssárga folt van a képen, mert átsütött rajtuk a nap. Örültem, amikor felvetette, de azért kicsit meg voltam ijedve, hogy nagyon fog fájni. A nyári szünetben műtöttek, és nem mondom, hogy nem fájt, de egyáltalán nem volt vészes.
Fontos megjegyeznem, hogy most tizenhat évesen biztosan könnyebb dolgom van a lányoknál a szép kis, formás füleimmel, de akkor elvesztettem a varázserőmet pár évre. Senki nem járt már be hozzám a terembe fület simogatni, meg jajdearanyosozni, és azért az eléggé hiányzott ám! Egyébként már semmi nem látszik a műtétből, olyan, mintha mindig is ilyen lett volna.
Nóra, 16 éves – Akik ilyet tesznek magukkal, inkább pszichológusra lenne szükségük
Ha nekem nagyon nem tetszene valami magamon, akkor elmennék plasztikai sebészhez, és megbeszélném vele, hogy van-e értelme egy műtétnek. De nagyon szeretném kihangsúlyozni, hogy csakis magam miatt tennék ilyet. Soha nem nagyobbíttatnám meg például a melleimet azért, mert a férfiak a nagy mellekre buknak!
Soha nem varratnám fel az arcom azért, hogy hetvenévesen húsznak nézzek ki. Azoknak az embereknek, akik ilyet tesznek magukkal, inkább pszichológusra lenne szükségük, mint plasztikára.
A legdurvábbnak azt tartom, hogy létezik nemiszerv-fehérítés. Erről azt gondolom, hogy a nemi szervemet csak az láthatja, akit szeretek. Akit szeretek, annak viszont megfelel olyan színűen, amilyen, és nem akarja kismalacrózsaszínben látni. Van olyan osztálytársam, aki ilyet szeretne, de szerintem ő bolond.
Anyukámat nagyon zavarja, hogy megereszkedett a szemhéja. Ő gondolkodik azon, hogy megcsináltatja, de úgy tűnik, jobban fél a műtéttől, mint amennyire zavarja. Én egy kicsit attól tartok, hogy a nagyanyám kinézetét örököltem, és neki nagyon lógott a bőr a tokáján, pedig soha nem volt kövér. Nagyapám néha le is pulykakakasozta ezért. Ha olyanom lenne idősebb koromban, azt felvarratnám.
„Csak sötétben mertem levetkőzni” – Kamaszok őszintén a plasztikai műtétekről
Niki, 17 éves – Volt egy komoly kapcsolatom, ott is csak sötétben mertem levetkőzni eleinte
A mellemet meg szeretném műttetni, és már elég jó úton haladok a szüleimnél is ez ügyben. Nem azért mert kicsi, mert szerintem pont jó a mérete, hanem azért, mert rossz alakja van. Már most olyan, mintha lógna, de azonnal ilyen formája lett, amikor kinőtt. Rettenetesen zavar, mindig szivacsos melltartót kell hordanom, hogy semmi ne látszódjon a formájából, pedig ennyi idősen nyugodtan járhatnék még melltartó nélkül is, ha ahhoz lenne kedvem.
Volt egy komoly kapcsolatom, ott is csak sötétben mertem levetkőzni eleinte. Később már nem voltam ennyire szégyellős, de inkább nem mutogattam magam.
Anyu hamarabb belement, mint apu, mondjuk apuval elég ciki erről beszélnem, úgyhogy anyu a közvetítő. Anyu is megcsináltatta, amikor az öcsém kétéves volt, és még mindig szép, pedig már 44 éves.
Nem olcsó egy ilyen műtét, és mindenkinek vannak kételyei. Például, hogy ha kisbabám lesz, akkor tudok-e majd szoptatni. Vagy hogy mikor fejeződik be a fejlődésem, mikor lehet először elvégeztetni ezt a műtétet. A szoptatásnak már utánanéztünk, azzal minden rendben lesz. A többit nem tudom, de múltkor apám küldött egy csomó mellplasztika-videót, és majdnem elájultam, amikor megnéztem. Gondolom, ez volt a célja. Ő azzal érvel, hogy előbb szüljek két gyereket, utána, ha lesz mit megműttetni, akkor tegyem meg. Csakhogy szerintem már most is van mit. Abban igaza van, hogy nyilván utána is szükség lesz műtétre.
Ági, 16 éves – A mellem nagyon kicsi, olyan, mintha gyerek lennék
Rengeteg dolgot megcsináltatnék magamon! Kicsi a szám, kicsi a mellem, nem szép a szemhéjam, és szinte nincs vádlim. A vádlin állítólag lehet változtatni, de üzenem azoknak, akik ezt mondják, hogy én két éve mindennap edzem a vádlimat, és szinte semmi eredmény. Különben is O lábam van, nekem tényleg sok izom kéne a vádlimra, de máshova nem szeretnék, ez csak olyan optikai tuning lenne.
A szám is elképesztően vékony, olyan csak, mint egy csík. Minden barátnőmnek sokkal szebb a szája, mint az enyém. A mellem nagyon kicsi, olyan, mintha gyerek lennék. Szivacsos melltartóban is csak akkora, mint másnak melltartó nélkül.
Dekoltázsom egyáltalán nincs. Általános iskolában deszkának csúfoltak, és azon nevettek a fiúk, hogy minden lánynak mozog a pólója, amikor fut, kivéve nekem, mert én egy deszkát hordok mellkas helyett.
Tavaly nyáron dolgoztam, idén is fogok, és megcsináltatom a számat. Szerintem ez a legfontosabb, hiszen az arcot látja először mindenki. Ha szép a szám, akkor már talán nem akkora gond, hogy pálcika a lábam, és nincs mellem. De az első fizetéseimet majd egészen biztosan a mellemre költöm, és a vádlim se sokáig vár majd, ha saját keresetem lesz, az biztos!
Dani, 16 éves – A buta cicababáknak úgysem akarok tetszeni
Soha! Soha semmit nem csináltatnék meg magamon, kivéve, ha valami gusztustalan lenne. De ha csak nem olyan szép, mint amit a média szépnek sugall a többi ember számára, akkor nem csináltatnám meg, az biztos! Ha leszakadna a fél szám egy balesetben, akkor nyilván kérném, hogy pótolják, de különben minden marad ilyen, amilyen. Ápolt vagyok, sportos testalkatú, de átlagos. Szerintem pont jó. A buta cicababáknak pedig úgysem akarok tetszeni.
A lányokról is ugyanezt gondolom. Ők se plasztikáztassanak! Múlt héten is láttam egy nőt a moziban lufimellekkel, olyan szájjal, mintha virslik lennének. Olyan volt, mint egy prostituált.
Tök ciki volt, mert mindenki őt bámulta, persze én is, sőt még nők is. És ez szerintem a férfiak szégyene, mert azért nézett ki így, mert a férfiak ezt várják el. De ha nekem ilyen barátnőm lenne, akkor annyira szégyellném, hogy egyik haveromnak se merném bemutatni. Egyszer elképzeltem, hogy milyen lehet egy ilyen lufi formájú mellet megfogni, de még a gondolat is kellemetlen volt. Mintha egy felfújható guminővel szexelnék.
Egy sráccal találkoztam, aki plasztikáztatott, és azt teljesen elfogadhatónak gondolom. Nagyon kigyúrta és leszálkásította magát, tényleg elképesztően sokat dolgozott három évig a testén. Kockás hasa volt, és az egyik hasizma olyan volt, mintha csak fél izom lett volna. Fél kocka. És ő berakatott oda valamit, amitől már egész kockának néz ki az az izom is. Azt nem tudom, mi lesz vele, ha abbahagyja a gyúrást, és elsorvadnak ezek a nagy izmok. Akkor a műizom ott marad? Az vicces lesz!
„Csak sötétben mertem levetkőzni” – Kamaszok őszintén a plasztikai műtétekről
Réka, 17 éves – Az arcomat szinte kitakarja az orrom
Nyáron lesz orrműtétem. Tülökorrom van, apámtól örököltem. Ez azt jelenti, hogy akkora az orrom, mintha kétszeresére nagyítanánk egy átlagos orrot. Ráadásul férfias, sasorrnak mondott orral büszkélkedhetem, de én inkább gyűlölöm. Hiába festem ki az arcom, árnyékolom az orrom, és növelem optikailag nagyobbra a szemem és a szám, mégis az arcomat szinte kitakarja az orrom.
Tavaly kértem meg a szüleimet, hogy megcsináltathassam, és azonnal igent mondtak. Azt mondják, hogy így is szép vagyok, de egyetértenek azzal, hogy kisebb orral még szebb leszek.
Apu viccelődve mondta, hogy de akkor már nem hasonlítok majd annyira rá, mint egyik tojás a másikra. Neki szerencséje volt, mert eddig csak apai ágon terjedt a tülökorrúság, de nálunk én lettem az, aki továbbviszi az átkot. Nekem már kétévesen igazi nagy orrom volt, amikor a többi babának még csak pici, turcsi orra van. Remélem, az én gyerekem nem ezt örökli majd tőlem, hanem mondjuk az izmos combjaimat. Miniszoknyában vagy sortban elég jól mutatok, de azért látom a fiúkon, hogy kicsit megdöbbennek, amikor a lábam után megnézik az arcomat is.
Félek a műtéttől, nehogy harminc év múlva úgy nézzek ki, amint azok a híres esetek, ahol eltorzulnak a színésznők. De a doki megnyugtatott, hogy azok teljesen szétplasztikáztatták az arcukat, nem csak az orrukat csinálták meg. És én különben sem a Michael Jackon style-t kértem, csak egy átlagos lány szeretnék lenni, átlagos orral.
Mit mond a plasztikai sebész?
Dr. Rusz Zoltán plasztikai sebészt kérdeztem a kamaszok és a plasztikai műtétek viszonyáról.
Mennyire jellemző, hogy tinédzserekkel, esetleg gyerekekkel fordulnak önhöz szülők?
Előfordul, hogy kiskorú problémájával keresnek fel, de ez leginkább egészségügyi vagy olyan esztétikai eltérés, amelyen ebben a korban lehet segíteni.
Van olyan eset, amikor a plasztikai sebész nemet mond, és nem vállalja a műtétet?
Számtalan ilyen esetről számolhatok be. Leginkább a páciens igen fiatal kora és az irreális elvárás, indokolatlan műtéti indikáció miatt kell nemet mondani.
Mit gondol, a média sulykolta testideál mennyire befolyásolja a kamaszok testképét?
Igen, azt gondolom, hogy a médiának jelentős szerepe van abban, hogy az emberek mit gondoljanak magukról, milyen minta alapján ítéljék meg önmagukat. A médiumok kettős hatást gyakorolnak az önkép kialakításra.
Ha egy tini családja felkeresi önt mondjuk egy orrplasztika miatt, akkor milyen folyamatra számítsanak?
A konkrét orrplasztika esetén nagyon fontos az, hogy a páciens növekedése befejeződjön, ami további formai változást már nem okoz. Amennyiben ez megtörtént, akkor kerülhet sor a műtétre, amelyet megelőzően részletes kivizsgálás történik. Ha nincs a műtétnek egészségügyi ellenjavallata, akkor elvégezzük a beavatkozást. Fontos megjegyeznem, hogy a plasztikai sebész nemcsak szikével, hanem józan ítélőképességgel, észszerű, hasznos tanácsokkal is tud gyógyítani.
