„A páciens úgy alszik el, hogy tudja, mellel vagy mell nélkül fog ébredni” – Dr. Molnár Béla Ákos plasztikai sebész

A mellrekonstrukciós műtétek tb-finanszírozottak. Mekkora a várólista?

Minden tervezett műtét várólista szerint kap műtéti időpontot, kivéve a sürgős, életet mentő műtétek. Természetesen a daganattal rendelkező, újonnan diagnosztizált betegek rövidebb várakozási idővel kerülnek fel erre a listára. Itt a várakozási idő 2-3 hét lehet. Azok a páciensek, akik már gyógyultak (daganateltávolító műtétjük már korábban megtörtént, és rekonstrukcióra várnak), hosszabb várakozási időre számíthatnak, akár 3-4 hónapra.

A rekonstrukciós műtétekre azok várnak, akik részben vagy teljes egészben elveszítették a mellüket a mellrákműtét következtében. Aki várólistára kerül, annak néhány hétig, maximum két hónapig kell várakoznia. Ha egyértelműen emlődaganata van, akkor igyekszünk néhány héten belül ezt megoldani, de azért más problémák is vannak, amik nehezítik a rekonstrukciót a daganat eltávolításával egy időben. Előfordul, hogy implantátum nem áll mindig rendelkezésre. Az emlő azonnali vagy késői rekonstrukciója nagyon sok műtéti lehetőséget jelent. A legjobb a saját szövettel, lebennyel végzett rekonstrukció, olykor csak implantátummal végezzük el, illetve a lebenyrekonstrukciót kombináljuk mellimplantátummal. Mindig gondosan tervezünk, mérlegelünk. Ha éppen nincs pénzügyi keret az implantátum finanszírozására, akkor kénytelenek vagyunk elhalasztani a rekonstrukciót, csak a saját lebenyes rekonstrukciót tudjuk elvégezni, és később helyezünk el egy implantátumot pl. a lebeny alatt. Természetesen a daganat korrekt eltávolítását minden esetben elvégezzük, az onkológiai szempontok az elsődlegesek. 

Hány ilyen műtét van évente a SOTE I. sz. Sebészeti Klinikáján?

Inkább azt mondanám, hogy hetente legalább 2 nagy rekonstrukció (azonnali eltávolítás és lebenyrekonstrukció), és kb. 5-6 onkoplasztikai (daganateltávolítás és mellkorrekció) beavatkozás.

Dr. Molnár Béla Ákos plasztikai sebész

Mi történik a műtét előtt?

Miután felismerték a daganatot, az onkoteam elbírálja a kezelés módját. Ebben a csapatban sok szakember, onkológus, sugárterapeuta, patológus, radiológus, pszichiáter, plasztikai sebész együtt ad véleményt a kezelés további módjáról. Kétféle módon végződhet egy ilyen műtét. Ha az onkoteam csak az emlő eltávolítását engedélyezte, akkor a mell eltávolítása után onkológiai kezelésben részesítjük a beteget, és csak azután rekonstruálunk (fél-egy évvel később), a másik lehetőség az azonnali rekonstrukció, ami azt jelenti, hogy a daganat vagy mell eltávolítása során ugyanezen műtét keretében elvégezzük az emlők rekonstrukcióját is, és a beteg úgy ébred, hogy a nőiessége nem szenvedett csorbát. Mostanában már ez a gyakoribb. Ha megtartható a mell, csak egy részét kell eltávolítani, akkor kifejezetten előnyös, ha a műtétet egy plasztikai sebész végzi. Olyan plasztikai sebész, akinek nagy tapasztalata van az ilyen műtétekben, egyben emlősebész is, hiszen úgy lehet elvégezni az onkológiai műtétet, hogy végül szép mellformákat hagynak maguk után. Az a cél, hogy egy emlődaganatot úgy távolítsunk el, hogy amikor a beteg felébred az asztalon, akkor telt, kerek, szép mellforma maradjon hátra, akármekkora pusztítást is csináltunk. Persze a legfontosabb, hogy maradéktalanul, biztonsági zónával távolítsuk el a daganatot.

Mikor derül ki, hogy egy füst alatt el lehet-e távolítani a daganatot, és helyre is lehet állítani a mellet?

Soha nem a műtét közben derül ki, hogy lehetséges-e, vagy sem. Ezt már előre tudjuk, ezért van az onkoteam. Ott elhatározzuk, hogy mellmegtartó műtét vagy emlőeltávolító műtét következik. Ha emlőeltávolító műtét, akkor arról döntünk, hogy lehet-e azonnali rekonstrukció. Túlnyomó többségében ma már lehetséges, még akkor is, ha teljes eltávolításról van szó. A műtőbe már úgy megyek be, hogy tudom, lesz-e rekonstrukció, vagy sem. A páciens is úgy alszik el, hogy tudja, mellel vagy mell nélkül fog felébredni. Nagyon ritka, amikor műtét közben ez változik, velem még szerencsére nem fordult elő, hogy ne tudjam a műtét előtt eltervezett rekonstrukciót elvégezni.

Mitől függ, hogy implantátumot vagy saját szövetet építenek-e be?

Új kezelés hosszabbíthatja meg az előrehaladott mellrákban szenvedők életét

Attól, hogy milyen típusú a daganat, milyen kezelés vár a páciensre, az adott betegnek milyenek az adottságai, az életkora, a tápláltsági szintje, elbír-e egy nagyobb rekonstrukciót. Azt látjuk, hogy a legjobban sikerült rekonstrukciók azok, amelyek a páciens saját szöveteiből, úgynevezett jó vérellátottságú lebenyéből készülnek. Amikor rekonstrukcióban gondolkozunk, akkor az lehet saját lebeny, implantátum és ezek kombinációja. Hogy melyiket használjuk, az több dologtól is függ. A beteggel együtt beszéljük meg, hogy milyen negatív oldalát tudja vállalni a műtétnek. Például, ha hasi lebenyből képzünk mellet, akkor nagy valószínűséggel oda nem szükséges az implantátum kiegészítésként, viszont gyengítjük a hasfali izomzatot, és nehézkesebb lesz pl. az ágyból való felülés. Ha háti lebenyből képzünk, akkor oda kell implantátum is, viszont alig marad funkcionális probléma. Ha csak implantátumban gondolkozunk, akkor általában nem elég egy műtét. Legtöbben a háti lebeny és implantátum kombinációt választják, nálam is ez a leggyakoribb.

Vannak dilemmák a forma, méret szempontjából?

Nem jellemző, hogy bármilyen elvárás lenne. A nők egyszerűen szeretnék visszakapni az eredetihez hasonló mellformát és közel azonos nagyságot. Körülbelül ezt is tudjuk garantálni, próbáljuk az eredeti állapotot rekonstruálni, illetve természetesen megpróbáljuk szépíteni is. Általában a rekonstruált szebb lesz, mint a másik, ezért gyakran javasoljuk és kérik, hogy még ugyanabban az altatásban a másikat is korrigáljuk, hogy mindkettő kerek, szép és szimmetrikus legyen. Törekszünk egyébként egy műtét alatt mindent megoldani.

És lelkileg?

Sajnos egyre több 18-30 év körüli páciensünk van. Ha valaki huszonévesen azzal szembesül, hogy emlődaganata van, ami miatt elveszti az egyik vagy mindkét mellét, az általában nem szeretne emlő nélkül élni egy percig sem. Nagyon boldogok, hogy ilyen lehetőséget kapnak, mert nagy fájdalom a mell elvesztése. Boldogok, hogy nem úgy kell felébredniük a műtétből, hogy elveszítették az egyik mellüket. Ezért vállalják a lebenyrekonstrukciót, ami akár egy 4-5 órás műtét is lehet, csak azonnal legyen egy mellformájuk. Még az emlőbimbóhoz sem ragaszkodnak feltétlenül, csak legyen dekoltázsuk, mellük. Sajnos gyakran az emlőbimbó sem tartható meg, de a műtét után egy fél évvel később általában ezt is rekonstruáljuk, megoldjuk.

„Ha valaki huszonévesen azzal szembesül, hogy emlődaganata van, ami miatt elveszti az egyik vagy mindkét mellét, az általában nem szeretne emlő nélkül élni egy percig sem.” (Képünk illusztráció – fotó: Stephane Drapot/Getty Images)

Ön a magánintézményben is operál. Van különbség a mellrekonstrukciós ellátásban az állami és a magánintézmények között?

Azt tapasztalom, hogy kevesen választják a rekonstrukciós műtétekre a magánintézményeket, mivel ott nincs tb-finanszírozás. Aki megteheti, az az időfaktor miatt választja, a magánintézményben ugyanis nincs várólista. Igazából mi, sebészek, akik a magánban és az államiban is dolgozunk, pontosan ugyanazt végezzük mindkét helyen, ebben nincs különbség. Bár szorosan nem az ellátáshoz kapcsolódik, de nyilván egy magánintézményben nagyon jók a körülmények és a felszereltség, például mindig van implantátum is. Azt azért rosszul élem meg, hogy emlődaganattal élő betegeknek azért, hogy megoldást találjanak és időt nyerjenek, gondolkodniuk kell a magánellátáson. Igazságtalannak érzem. Ő nem akarta, hogy emlődaganata legyen, nem tehet róla, hogy emlődaganata van, ez nem egy esztétikai beavatkozás, hanem egy életet veszélyeztető betegség.

Ezek szerint fiatal lányoknál is előfordul a mellrák?

Sajnos igen, és engem személy szerint ezek a történetek érintenek meg a legjobban. Ezek a lányok még csak most csöppennek bele az életbe. Párválasztás, családalapítás előtt vannak, és már azzal kell szembesülniük, hogy emlődaganatuk van. A fiatalkori emlődaganatok sokkal drasztikusabbak, gyorsabb a növekedésük, és nagyon gyakran genetikailag kódoltak. Gyakran mind a két emlőt el kell távolítani, amit kifejezetten nehéz rekonstruálni, de megoldható. Éppen a közelmúltban volt nálam az az ikerpár kontrollon, akiknek tízen évvel ezelőtt, 18 éves korukban kellett eltávolítani és rekonstruálni mindkét mellüket. Az egyiküknek kellett egy kis korrekció, de jól vannak.

Mellrekonstrukció után lehet szoptatni?

Amikor eltávolítunk egy részt, a helyreállításnál úgy mobilizáljuk, mozgatjuk a mirigy többi területét, hogy egy szép formát hagyjunk hátra. Így nagy valószínűséggel a szoptatás majdhogynem lehetetlen lesz. Sajnos ez az ára ennek a beavatkozásnak. Ha egy egyszerű kimetszés van, nem nagy (1 cm átmérőjű) daganat esetében, akkor lehetséges a szoptatás, de ez általában nem tud megvalósulni, mert a daganatot mindig biztonsággal kell eltávolítani, ami azt jelenti, hogy még bő egy centivel többet is. Az onkológiai szempont a legfontosabb, és biztonsági zónát kell tartani. Akárhogy is nézzük, ez legalább egy 3 cm széles mirigyállomány, ami egy kisebb mellnél jelentős hiányt jelent.

Előfordul, hogy valaki a genetikai terheltség miatt leveteti a melleit?

A BRCA-pozitivitás azt jelenti, hogy nagyon nagy esély van az emlődaganatra, de ez általában a halmozódó családi esetekből is látszik, és igazolja a BRCA genetikai vizsgálat. Ebben az esetben mindkét oldali emlő mirigyállományát el kell távolítani. Jogosan kérik ezt még akkor is, ha nincs daganat a mell állományában. Mi teljesítjük, és rekonstruálunk. Nem tehetünk mást, hiszen az emlődaganat kettős támadást indít, egyrészt az élet ellen, másrészt pedig a nőiesség ellen.