A legtöbben nem veszünk ki szabadságot, nincs annyi, a nyárra tartalékoljuk a pihenést, pedig az ilyen kis szünetek is fontosak lennének, hogy minél jobban megtanulja a gyerek, hogyan kell kiszakadni a mókuskerékből. Ha azt szeretnénk, hogy egészséges stresszcsökkentő technikákkal felvértezve lépjen majd a felnőttkorba, akkor meg kell neki mutatnunk a tavaszi szünetekben is, milyen az a pihenés.
Egy 2017-es tanulmány szerint a dolgozók 52 százaléka nem használja ki a neki járó szabadságot, ami már csak azért is aggasztó, mert más tanulmányokban már kimutatták, hogy azok, akik nem mennek évente legalább két hét szabadságra, sokkal nagyobb eséllyel kapnak szívrohamot.
Nem a bűntudatot akarjuk kelteni, mert nyilván mindenki elmenne szabadságra, ha tehetné, de a munkáltatókat pont nem érdekli a mi gyerekünk lelki egészsége, úgyhogy kreatívan kell megoldanunk azt, hogy megtanítsuk a gyerekeket a lazításra. A szakértők szerint a gyerekek a példánkból tanulnak, nemcsak azt, hogyan kell udvariasan köszönni, hanem azt is, hogyan csökkentsék a stresszt. Ha pedig mi nem tudunk megállni és leereszteni, akkor felnőve ők sem adnak maguknak majd időt a pihenésre.
A tavaszi szünet remek alkalom arra, hogy példát mutassunk, és a hajtás, idegeskedés helyett azt tanítsuk meg nekik, milyen az, amikor törődünk magunkkal, és a feltöltődésre is szánunk időt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy szombaton, amikor már nem kell dolgozni, nem azzal töltjük a napot, hogy egész nap suvickoljuk a lakást, aztán meg a konyhában robotolunk, hogy a nyolcfogásos családi ebéd kész legyen vasárnapra.
Nemcsak másokért, hanem magunkért is tennünk kell valamit, ha jó példát akarunk mutatni a gyerekeknek. Mert azt szeretnénk, ha megtanulnák, milyen fontos a testi és lelki egészségük érdekében a jól ütemezett lazítás.