Van a tipikus féltékenység, amikor rá sem nézhetsz az ellenkező nem tagjaira, mert megőrül tőle a párod, és hatalmas jeleneteket rendez, és van olyan is, ami talán még rosszabb: amikor a múltadra féltékeny annyira, hogy tönkreteszi a jelent.
Annával épp ez történt, az ő házassága azért ment tönkre, mert a férje nem bírta elengedni Anna múltját, és annyira belelovalta magát a féltékenységbe, hogy ezzel felőrölte a kapcsolatot. A feleség nyílt levelet írt a féltékenységhez, amiből kirajzolódik a történetük.
„Kedves Féltékenység!
Azért írom ezt a levelet, hogy megmutassam, milyen érzés, amikor van egy végtelenül féltékeny férjed. Áldozatnak érzem magam. Nem a férjem, hanem a te áldozatodnak. A párom egy kedves, törődő, aranyos ember, ha te nem vagy a közelében. Ez a legrosszabb az egészben: látni, ismerni ezt a drága embert, de nem tudni, meddig marad velem.
Mert amikor te megérkezel, akkor ő eltűnik.
Már meg tudom mondani, mikor veszed át felette az uralmat. Apró jelei vannak: egy tekintet, egy megjegyzés, távolságtartás. Mint amikor azt írom neki, hogy szeretem, és nem reagál semmit. Ilyenkor tudom, hogy nem a férjem irányít, hanem te, a féltékenység.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Mindig elfelejted, hogy én is ember vagyok. Nő, anya, szerető, barát, feleség… de számodra én csupán egy címkeként létezem, csak az vagyok, aki nem kötelezte el magát teljesen a férje mellett, megbízhatatlan, olykor pedig egy kurva. Amikor felcímkézel, akkor mindegy, mit mondok vagy teszek, nem látsz engem embernek.
Azt mondod a férjemnek, hogy a házasságunk nem valóságos, és hogy miattam véget kell érjen.
Mindig pár nappal szeretkezés után bukkansz fel, úgy tűnik, csak a testi kapcsolattól érzed magad biztonságban. Újra meg újra ugyanez a forgatókönyv.
Ezerszer mondtam már a férjemnek, hogy nem vagy valóságos, csak kitalálsz dolgokat, fantáziálsz és mindent elferdítesz. Ám bármennyire tudom, hogy nem vagy igazi, mégis valós a kínzásod és bántalmazásod.
Bárcsak elvehetnélek a férjemtől. Tudom, hogy én le tudnálak küzdeni, vagyok annyira erős, hogy az arcodba nevetnék.
Egyszer félig sikerült téged legyőznünk, amikor megegyeztünk a férjemmel, hogy nem beszélünk a múltról. Ebben a kis időben tökéletes volt az életünk, de sajnos visszakúsztál a párom fejébe, és újra elkezdted neki mondogatni, hogy jobban szerettem a többi férfit, akivel a házasságunk előtt párkapcsolatban voltam. Természetesen nem volt igazad.
De hiába mondok bármit, süket vagy, csak saját magadat hallod.
Meggyőzted a férjemet, hogy rossz párkapcsolatban élünk, és hogy tovább kell lépnie. Úgy tűnik, győztél. Miattad nem tud tisztán gondolkodni a férjem, az én csodálatos emberem. Nemcsak az én, hanem a gyerekeim jövőjét is tönkretetted. Azt hazudod a férjemnek, hogy nekem nem fog fájni a válás, és hogy igazából ezt akarom én is. De hazudsz, mint mindig.
Csak annyit szeretnék, hogy visszajöjjön hozzám a férjem, hogy ne aggódjak a kapcsolatunk miatt, és ne fájjon ennyire a házasság. Bárcsak a párom is látná, amit én látok, amit mindenki más is lát, hogy mit művelsz velünk. Biztos, hogy soha többé nem engedné, hogy irányítsd a tetteit. Amíg ezt nem látja, addig marad a háború.”
