Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Család

Tamás, a „pótapa” – több mint 30 gyerek nőtt már fel nála

A gyermekvédelem régóta próbálkozik azzal, hogy az állami gondoskodásba vett gyerekeket ne nagy intézményekben, hanem nevelőszülőknél helyezze el. Ha lenne elég jelentkező erre a szép, de azért egyáltalán nem könnyű feladatra...

Jelenleg több mint tizenkétezer gyermek várja gyermekotthonban, hogy családba kerülhessen és ott nevelkedhessen. Nagy szükségük lenne csak nekik szóló szeretetre, biztonságra, egy stabil, támogató háttérre. A Benedetto Gyermekvédelmi Szolgálat azért jött létre 2014-ben, hogy minél többüknek segíthessen. Azoknak, akiket nem vittek haza a kórházból, nem gondoskodtak róluk megfelelően, esetleg bántalmazták őket, vagy más okból maradtak saját család nélkül. Nevelőszülői hálózatuk segítségével eddig mintegy száz gyermek került családba, de sokkal több emberre lenne szükség, aki vállalja a befogadásukat, vagyis a főállású nevelőszülői munkát. Ezt a hivatást választotta Tamás is, aki nem akart teljes nevével és arcával szerepelni nálunk. Egyrészt mert azt mondja, nem a személye a fontos, másrészt mert szeretné megóvni a nála élő gyerekeket az előítéletektől.

A nevelőszülők közt kevés a férfi. Tamás – akinek a konyhájában ülünk épp – sem teljesen maga ambicionálta a dolgot, inkább „rajta ragadt” ez a feladat. Eredetileg a volt felesége dolgozott nevelőszülőként, Tamás őt vitte mindig továbbképzésekre három saját gyermekük mellől. Amíg tartott az egész napos oktatás, ő a folyosón üldögélt. Egy alkalommal invitálták: ha már ott van, inkább menjen be az előadásokra. Így lett neki is oklevele.

Az első két kislány is a véletlennek köszönhetően került hozzájuk. Épp a Gyermekvédelmi Központban voltak, amikor a rendőrség behozta a négy- és hatéves testvéreket. „Rettenetesen sírtak, kapaszkodtak az anyjukba, aki részeg volt. Borzalmas látvány volt…” A gyerekeknek ott kellett maradniuk, de nehezen nyugodtak meg. „A nevelő kihozta őket a parkba, mi csak úgy odacsapódtunk melléjük a párommal, vigasztalni kezdtük őket. Azt vettük észre, hogy egy idő után már jobban kapaszkodnak belénk. Igazgatói engedéllyel húsvétra kihoztuk őket – aztán maradtak. Egy hét alatt hozzánk nőttek.”

Nagyon sok szeretetre van szükségük, legalább két-háromszorosára, mint annak, aki a saját családjában él (Fotó: Kováts Dániel)

A házaspár sorra kapta meg nevelésre a kisebb-nagyobb gyerekeket, ki csak egy-két évet, ki többet töltött náluk. „Az első napjuk nálunk természetesen nagyon bizonytalan. Először fogódzkodót keresnek, valamelyik felnőttbe kapaszkodnak. 

Mindig arra számítok, hogy sírni fognak, és persze van ilyen is, de van, akin semmi különös nem látszik: tudomásul veszi a helyzetet.

A házaspár viszonya idővel megváltozott; válásra került sor, Tamás felesége elköltözött otthonról, és nevelőszülői munkáját is feladta. Nehéz helyzet volt, hiszen ezekben a hónapokban is sok gyerek volt náluk. Akit tudott, azt elhelyezett a hivatal, de két testvérrel nem nagyon tudtak mit kezdeni. Végül Tamás úgy döntött, maradjanak nála a gyerekek. „Akkor mondhatjuk, hogy tulajdonképp megörökölte ezt a hivatást?” – kérdem. „Hát, meg.”És nehéz?” „Nem egyszerű. De másként egyszerűen nem láttam biztosítottnak a jövőjüket. Végül a fiú főiskolára is bejutott, ma már családja van – büszkélkedik Tamás. A lány pedig ma, fiatal felnőttként is nála lakik az egykori gyerekszobában. Mondhatjuk így: otthon. „Nem akartam magára hagyni. Nálunk tanult meg beszélni, hiába volt akkor már hároméves.”

Nemcsak a férfi nevelőszülő kevés, de általában a nevelőszülő is, úgyhogy a Gyermekvédelmi Szakszolgálat kapott az alkalmon, hogy Tamás nyitott volt, szép lassan újabb és újabb gyerekek kerültek hozzá – finom rábeszéléssel. Hely, az bőven van a nagy házban, addigra pedig az öt szoba jó része kihasználatlanul állt. Az évek során több mint harminc gyerek lakott már itt, fiúk és lányok vegyesen.

Egy testvérpár – tizenhárom és tizenöt évesek – úgy került hozzám, hogy a nevelőszülőjük nyugdíjba ment, pedig csak egy éve voltak nála. Volt olyan kisfiú, akinek rendszeresen a plébános adott enni, és olyan hároméves kislány, aki a kutyával aludt egy bódéban, a téli hónapokban az állat melegítette. Rettenetes sorsok vannak. Ez a kislány sokáig nem ment fel az ágyra esténként, hanem a földön, összekuporodva aludt. Ő ma már tizennyolc éves elmúlt, szakmát tanult, eladó lett, és az érettségire készül” – mondja Tamás, aki büszke arra, hogy mára szinte minden neveltjének van „szakmája vagy főiskolája”, és valamelyest anyagilag is el tudták kezdeni az életüket. „Támogatásokból, gyűjtésekből, örökségből van, aki tudott venni egy telket, és most építkezik. Az életkezdési támogatás ehhez kevés, és nem is mindenki tudja jól felhasználni. Próbálunk a gyámmal együtt tanácsokat adni ez ügyben. Volt, aki megfogadta, kamatoztatta a pénzét, és az 1,7 millióból végül 2,5-öt vett ki. Persze ehhez olyannak is kell lennie, hogy maga is akarja, hogy legyen jövője.

Annyit mondhatok, hogy ha valaki nem nyeri el a bizalmukat, akkor vége. De azért a gyerek is formálja az embert, nagyon is! Egymást neveljük.

Tamás a legtöbb gyerekkel megtalálja a hangot, de azt mondja, igazán nevelni csak a kisebbeket lehet. „Az idősebbekkel sokkal nehezebb. Olyan háttérrel és berögződésekkel jönnek, hogy már alig alakíthatók.

A férfit épp akkor hívják a rendőrségtől, amikor ott vagyunk, merthogy aktuálisan is gondja van az egyik nagyfiúval. „Iskolaszünetre hazamehetett, ott valami bandába keveredett, azóta szökdös, nem jár suliba. Most épp meglopta a nagymamáját – meséli. – Volt olyan tinédzser is, aki végül elkerült tőlünk, mert már nem bírtam vele.

A többség apának szólítja Tamást, „a régiek, azok mind” – mondja a férfi. Különösen, hogy sokan nem is ismerik a szüleiket. Csak egy kicsi van most olyan, aki kivétel ez alól, neki „Tomi bácsi”. „De van itt ragaszkodás! – teszi hozzá. – Az egyik kilencévesemnél öt évig nem volt anya a képben, most megjelent. Szünetre hazavitte őt egy hétre. Először beült a kocsiba, de aztán mégis visszafutott, és még megölelt. Az ilyenekből tudom, hogy fontos vagyok.”

Képünk illusztráció – Forás: SOS Gyermekfalu

Ahány gyerek megfordult a házban, „nem volt köztük két egyforma”. Egyfelől sérülékenyek, másfelől nagyon is vagányak. „Most az egyik fiamnak az iskolában voltak gondjai, mert ő barna bőrű nagyon. Akkor muszáj volt bemenni és közbelépni. Valakit meg azért is piszkálnak, mert nevelt gyerek… Mintha nem lenne elég bajuk. Volt egy tizenegy éves kislány, akit kidobott az anyja, mert egy huszonnégy éves fiúja volt. Onnantól az utcán élt, szexuálisan kihasználták ételért, lakhatási lehetőségért… Máskor meg nagyon is tisztában vannak a jogaikkal. Egyikük elmagyarázta nekem: »Ha maga fürdik, elfelejti bezárni az ajtót, és véletlenül rányitok, akkor mutogatja magát. De ha én fürdök, elfelejtek bezárni, és maga véletlenül benyit, akkor leskelődik.« Tamás szerint lehet érezni a különbséget az „otthonosok” és azok között, akik családból jönnek. „Azok, akik már voltak állami gondoskodásban, sokkal rafináltabbak, egymást kiokosítják. Hogy például kinek mik a jogai, mit tehetnek meg a nevelőszülővel.

Tamásnak volt olyan kollégája, aki úgy fogalmazott, hogy munkadarabnak kell tekinteni ezeket a gyerekeket, olyannak, amit megmunkálnak és továbbadnak. „Nem szabad – mondja kategorikusan.

Nagyon sok szeretetre van szükségük, legalább két-háromszorosára, mint annak, aki a saját családjában él. Állandóan érezniük kell, hogy a közelben vagy, hogy számíthatnak rád.

Nem egyszerű, főként mert mindegyikük más és más korosztály, de meg lehet csinálni.”

A férfi azt mondja, nem csodálkozik azon, hogy kevés a nevelőszülő. „Jelképes a fizetés, ráadásul a kamaszgyerek ellátására ugyanannyi pénz van, mint a kicsiére. Tőlem is szokták kérdezgetni, hogy miért csinálom…

A két kislány, aki egykor ott sírt a gyermekotthon udvarában, ma már felnőtt. Egyikük szülésznő lett. Hát ezért. Meg azért, amikor egykori neveltjei elhozzák a gyerekeiket a tóparti nyaralóba – ahol egykor ők játszottak.

Ki lehet nevelőszülő?

• Legyél magyar állampolgár!

• Rendelkezz magyarországi lakcímmel, és élj is ott életvitelszerűen!

• Jogilag cselekvőképesnek kell lenned, büntetlen előélettel.

• Nem állhatnak fenn veled szemben a Gyvt. 15. § (8) bekezdésében meghatározott kizáró okok, tehát nem folyhat ellened eljárás, illetve nem ítélhettek el jogerősen gyermek sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény miatt, szülői felügyeleti jogodat a bíróság nem szüntethette meg, illetve nem szüneteltetheti gyermeked nevelésbe vétele miatt.

• Legyél túl a 24. születésnapodon! Közted és a gyermek között, akit nevelni fogsz, legalább 18, legfeljebb 50 év korkülönbség lehet.

• Fizikailag, egészségileg és pszichésen alkalmasnak kell lenned, ezt háziorvosi és pszichológusi szakvéleménynek kell alátámasztani.

• Gyermeknevelésre alkalmas lakókörnyezettel kell rendelkezned. A gondozott gyermekek számára nemenként külön szobát kell biztosítanod, ahol az egy gyermekre jutó élettér legalább 6 négyzetméter.

• Saját gyermekkel együtt legfeljebb öt gyermeket nevelhetsz.

• Vegyél részt a nevelőszülői tanfolyamon, és sikeresen végezd el!

• Egyedülállóként is lehetsz nevelőszülő, de amennyiben kapcsolatban élsz, a házastársadnak vagy élettársadnak támogatnia kell téged az elhatározásodban.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top