Az emberek nagy része átél olyan időszakokat, amikor lelkileg megborul, segítségre van szüksége, ennek ellenére még mindig tabuként kezeljük a pszichológiai és pszichiátriai betegségeket, és ez különösen igaz a gyermekek esetében: a családok gyakran szégyellik és titkolják, ha gyermekük pszichiátriai kezelésre szorul. Nyilván ez sem véletlen, hiszen ezeknek a fiataloknak a betegség mellett a megbélyegzéssel is szembe kell nézniük, amely tovább ronthatja állapotukat, és úgynevezett másodlagos betegségekhez vezethet.
Emelkedik a pszichés betegségekkel küzdő gyerekek száma
Bár több intézmény is van hazánkban, melyekben az aktív ágyak mellett rehabilitációs ágyak is működnek, az ország egyetlen gyermek- és ifjúságpszichiátriai rehabilitációs osztálya, a budapesti Szent János Kórházban található. Igaz, ugyanakkor nagyon kevés helyen van külön drogterápiás intézmény a súlyos kábítószerfüggő fiatalok számára. A hazánkban egyedülálló intézményben ezernél is több kiskorú pszichiátriai beteget látnak el, akik a legkülönbözőbb betegséggel kerülnek oda.
Az osztályt egyébként több civil szervezet támogatja, illetve a helyi önkormányzat most épít számukra egy kis foglalkoztató helyiséget, ahol a gyerekeknek kézműves foglalkozásokat tartanak majd. A felújítási munkák elvégzésében sok segítséget kaptak: különböző intézmények és cégek dolgozói festést és szerelést vállaltak önkéntes munkában. Múlt évben pedig a Közép-dunántúli Büntetés-végrehajtási Intézetből érkeztek rabok, akik négy héten keresztül dolgoztak a rehabilitációs központ felújításán.
„Tavaly 250 bennfekvő fiatal volt nálunk, a gondozottak száma pedig ezer felett volt” – mondja dr. Máttyus Anna, a Szent János Kórházhoz tartozó intézmény osztályvezető főorvosa. A szakember szerint a körülöttünk lévő világ egyre gyorsabban változik, és ehhez a sérülékeny, fejlődésben lévő gyermekek nehezen tudnak alkalmazkodni. Ennek már most jól látható jelei vannak.
Dr. Máttyus Anna, a Szent János Kórház gyermek- és ifjúságpszichiátriai rehabilitációs osztályának osztályvezető főorvosa
„A világon mindenhol, így Magyarországon is emelkedik a különböző pszichés zavarral küzdő gyermekek, családok száma. A gyermekek megfelelő testi és lelki fejlődéséhez fontos lenne, hogy már a fogantatás pillanatától kezdve szeretettel legyenek körülvéve. Önbecsülésükhöz szerető kapcsolatokra lenne szükségük. Ehelyett a mai technokrata kultúra veszi körül őket” – magyarázza a hétgyermekes gyermekpszichiáter.
Dr. Máttyus Anna kiemeli, hogy a fiatalok gyakran kortársaik között sem találnak támogató közegre, sőt sokszor a probléma gyökere is ebben van.
A fiatalok a körülöttük lévő kortársakra nem barátokként, hanem vetélytársként tekintenek, akiken belső feszültségeiket vezethetik le. Soha nem látott méreteket ölt napjainkban a kortárs bántalmazás, a fiatalok mások és saját maguk felé irányuló agressziója és a közöny.
A társadalmi berendezkedés, az elvárások és az értékrendbeli eltolódások a materiális javak felé mind katalizálják a gyerekekben az olyan pszichés betegségek kialakulását, mint a táplálkozási zavarok, a szorongás és a depresszió, és olyan súlyos állapotokat is előidézhetnek, ahol a gyermek maga ellen fordul, és szándékosan bántja magát, rendszeresen megvágja, vagy megégeti a bőrét.
Forrás: Freepik
„Olyan társadalomban élünk ahol teljesítménykényszer uralkodik. A boldogságot a siker és a tökéletesség jelenti. Életcél a kényelem, a fogyasztói társadalom élvezeti értékei utáni vágy. Ezek magyarázzák részben, hogy az utóbbi években ugrásszerűen emelkedik a táplálkozási zavarok, szorongásos zavarok, depresszív zavar, önsértések, figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, viselkedészavarok, szomatikus betegségekhez társuló pszichés zavarok száma” – fejtette ki az osztályvezető főorvos.
A megbélyegzés tovább súlyosbíthatja állapotukat
A helyzeten pedig nem segít, hogy az ilyen betegséggel küzdő gyerekek a társadalom perifériájára szorulnak, ki vannak téve a stigmatizálásnak, ezért a családok legtöbbször titokként kezelik a kérdést. Ennek okairól dr. Máttyus Anna azt mondja, hogy a pszichés betegségek a legtöbb ember számára nehezen érthetők, rejtélyesek és különböző hiedelmeket kapcsolnak hozzájuk. Így a betegeknek és családjaiknak nemcsak a betegséggel kell küzdeniük, hanem sokszor azzal is, hogy furcsán néznek rájuk, megbélyegzik őket.
„Ez is az oka annak, hogy sokan nem mernek segítséget kérni, vagy ha eljutnak terápiába, akkor azt titkolják. Az áldozattá válás nagyon jellemző, akár magából a pszichés betegségből kifolyóan is. Itt például az autizmussal élő fiatalokra, de akár a kényszerbetegségekkel élőkre, mondjuk a Tourette-szindrómásokra is gondolhatunk. Az elszigetelődés, a kudarc pedig gyakran másodlagos betegségek kialakulásához, például depresszióhoz, viselkedészavarhoz vagy addiktológiai betegségekhez vezethet.”
A szakember szerint fontos lépés lenne, ha a testi betegségekhez hasonlóan az emberek többet tudnának ezekről a betegségekről is. Részben azért, hogy észrevegyék, ha valaki nincs jól, és megfelelő helyre tudják irányítani. Másrészről, hogy csökkenjen a félelem és az elutasítás, ami körülveszi ezeket a gyerekeket. Szükség lenne arra is, hogy kialakuljon az empátia a betegek iránt, és ez igaz az iskolai közegre is.
„A pedagógusoknak, főleg, ha iskolájuk integráló intézmény, fontos lenne, hogy ismeretük legyen az atipikus fejlődésű fiatalokról, mert így kezükben lenne olyan eszköztár, amivel a diákok nehézségein könnyíteni tudnának. Az iskolatársak érzékenyítése is fontos lenne mentálhigiénés szakemberek vezetésével, akik felhívnák a figyelmüket az addiktológiai betegségek veszélyei mellett például az evészavarok következményeire is.”
Forrás: Freepik
A Szent János Kórház gyermek- és ifjúságpszichiátriai rehabilitációs osztályán szorosan együttműködő egészségügyi, oktatási és szociális területen dolgozó szakemberek segítenek, hogy a kezeléseket követően a fiatalok vissza tudjanak illeszkedni a hétköznapi életbe. A családkonzultációk, az osztályon megvalósuló szocioterápiás foglalkozások, az iskolaszanatórium tanárai és a KórházSuliból érkező diákok, a fokozatos iskolába járás mind ezt segítik.
Dr. Máttyus Anna arról is beszélt, hogy a betegségek a nehézségük mellett lehetőséget is hordoznak, ha sikerül a fiatalnak és a körülöttük lévő embereknek megfelelően hozzáállni. Erre szerinte talán a leghitelesebb példa az alábbi levél, amit az egyik gyógyult anorexiás betege írt magáról.
„Sokat változtam az elmúlt időszakban, az érettségim is jól sikerült, és lélekben erősebb lettem. Biztos vagyok benne, hogy a Magukkal töltött időszak nagyon nagy hatást gyakorolt rám, és sokat segített, még ha akkor ezt nem láttam is tisztán. Így visszatekintve hálás vagyok mindenért, és ezért is éreztem fontosnak, hogy adjak jelet magamról. Az élet mindig hullámzik, és a jó napokat néha rosszak követik, de már nem omlok össze ilyenkor, hanem hittel tekintek a jövőbe. Kíváncsian várom, hogy milyen lesz az új időszak az életemben. Várom már az új helyet, egyedül a tv-s munkámat sajnálom itt hagyni, mivel itt könnyű volt elkezdenem a riporterkedést, de remélem, Pesten is sikerül találnom valami hasonló gyakornoki munkát. A pályaválasztáskor elgondolkodtam még a pszichológián is, mivel szeretek ilyen könyveket olvasni és embereken segíteni. De végül úgy éreztem, nem bírnám úgy végezni ezt a munkát, hogy ne vegyem magamra a betegek terhét, és ne azonosuljak az ő hangulatukkal. A segítésről azonban nem mondtam le, szeretnék majd a jövőben önkénteskedni is. A családban is lassan összekovácsolódunk. Bár szerintem különbözőségünk miatt mindig lesznek nézeteltérések, de talán ez természetes. A lényeg, hogy már meg tudunk bocsátani egymásnak, és elfelejteni amit mondtunk/tettünk.”
A doktornő szerint ez a fiatal összefoglalta azt, amit gyakran tapasztalnak, amikor kikerülnek tőlük a gyerekek. Megerősödnek, nem félnek az élettől, hisz sok nehézségen küzdötték át magukat, és ez az élmény nagy erőt, energiát ad nekik. Emellett a családokban is gyakran megindul egy változás, a családtagok jobban meghallják, megértik a másikat.
Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Freepik
