A nemzetközi világnapok lehetőséget adnak arra, hogy az emberek, ha csak egy pillanatra is, de elgondolkodjanak azon, mi minden történik körülöttük a világban, a politikusoknak pedig elvileg alkalmat teremtenek, hogy tegyenek valamit. De hogy ne csak a cselekvési lehetőségeket nézzük, a világnapok arra is jók, hogy visszatekinthessünk az esetleges eredményekre és a fejlődésre.
Az ENSZ közgyűlése 1954-ben jelölte ki november 20-át a gyermekek nemzetközi világnapjává, amely az 1959-es gyermekjogi egyezménnyel a gyermekjogok nemzetközi világnapja is lett. Az idei év így egy másik évfordulót is elhozott: 30 éve fektették le először hivatalosan a gyermekek jogait.
Az elmúlt harminc évben az UNICEF adatai szerint sikerült az öt év alatti gyermekhalálozást megfelezni, ahogyan a gyermekéhezés is felére csökkent ez idő alatt.
Mindettől függetlenül a helyzet továbbra is elkeserítő, ugyanis világszerte 262 millió gyerek nem részesül oktatásban, 650 millió nőt és gyermeket kényszerítenek házasságra 19. életéve betöltése előtt, és minden negyedik gyerek olyan területen él, ahol nincs megfelelő ivóvíz.
Ami hazánkat illeti, a mélyszegénység és gyermekabúzus nálunk sem ismeretlen jelenség, az állami gondozás rendszere pedig tele van repedésekkel. A világnap alkalmából az SOS Gyermekfalvak társadalmi kampányt indított, amelyben felhívja a figyelmet ezekre a hiányosságokra, főként az „intézetis létre”.
Magyarországon ugyanis minden évben 8-10 ezer gyermeket emelnek ki a családjából. Többnyire elhanyagolás, a szegénységgel és a lakhatási problémákkal összefüggő következmények, fizikai erőszak, szexuális bántalmazás áll a háttérben – sokszor azonban olyankor is kiemelik a gyereket a családból, amikor a szülőnek nyújtott anyagi segítség megoldás lenne, mert a körülmények ellenére példásan neveli a gyerekét.
A törvény szerint minden 12 év alatti gyereket, akit kiemelnek a családból, nevelőszülőnél kellene elhelyezni, azonban még mindig sok kisgyerek gyermekotthonban lakik, mert nincs elég nevelőszülő. „Ha azt mondom, nevelőszülő vagyok, az emberek egy testesebb asszonyságot várnak hat-nyolc-tíz gyerekkel” – meséli Judit, aki pszichológus és gyógypedagógus, és két befogadott gyerek mellett dolgozik. Az SOS kampányfilmjéből megismerhetitek a történetét:
Évi a sorozat több részében is szerepel, gyermekvédelmi gondoskodásban nőtt föl. „A szüleim elmentek, és több napra bezártak minket egy sötét szobába. Ordítottunk, visítottunk, a szomszéd volt az, aki feljelentette a szülőket, és szólt a gyámügynek” – mesélte a róla is szóló alábbi filmben:
Évi fél kilépni az állami gondoskodásból. Családi támogatás nincs, ha elszúrja, nincs hova hazamenni. Egyetlen esélye van, nem ronthatja el. Naponta hét szülők nélkül élő fiatal kezdi el önálló életét. Milyen segítséget kapnak a rendszertől, és mit kezdenek magukkal egyedül?
(Kiemelt kép: illusztráció, Pixabay)
