nlc.hu
Család
Agyvérzéssel hordta ki babáját a röplabdás, most visszatér a pályára

Agyvérzéssel hordta ki babáját a röplabdás, most visszatér a pályára

Szabó Barbara, a DVTK röplabdázója azután, hogy egy évvel ezelőtt, hat hónapos terhesen agyvérzést kapott, holnap ismét pályára lép.

A 29 éves sportoló anyuka egy éve ilyenkor, várandóssága 25. hetében agyvérzést kapott, ennek következtében lebénult a bal oldala, és több epilepsziás rohama is volt. Végül így hordta ki a babáját, és részben miatta is elhatározta, hogy újból járni fog. Kemény küzdelmének és kitartásának köszönhetően szombaton visszatér a sportpályára is.

View this post on Instagram

Nem lájkvadászat és nem is önsajnáltatás a célom, hanem egyszerűen úgy érzem most tudok róla beszélni... 1 év, 365 nap telt el azóta. 25 hetes terhesen kaptam egy agyvérzést ami elnyomta a jobb agyféltekémben a mozgatóközpontot, ezáltal a bal oldalam lebénult. A lábam teljesen, a kezem kb 70%-ban. Amint kórházba kerültem egyből intenzív osztályon kezeltek, mert ugye nem sűrűn fordul elő 28 éves emberekkel, na meg pláne terhességnél. Sajnos kaptam pár epilepsziás rohamot is ajándékba a kórházi bentlétem másnapján...volt eszméletvesztéssel járó roham is..mit ne mondjak nem volt kellemes. 4 hetet voltam kórházban. Fürdettek, pelenkáztak, katétereztek és az állandó infúzió...Azt hiszem 2 hét után ülhettem fel az ágy szélére pár percre, de kb olyan érzés volt, mintha egy maratont futottam volna le. Aztán a kis barátommal a járókeretembe kapaszkodva gyakoroltuk az ülésből felállást, aztán 1-2 lépést, majd a járást a folyosón. Hála Istennek nőgyógyászatilag ez az egész nem jelentett problémát, meg pont akkor kezdett el mocorogni a pocakomban Zora! Viszont minden egyes nap sírtam. Sírtam, hogy fogok-e járni újra? Ha igen, akkor járókerettel vagy bottal? Zokogtam, hogy Zorát hogy fogom szoptatni, ringatni, tologatni a babakocsiban? Zokogtam, hogy fogok vele játszani, fogócskázni... borzasztó volt lelkileg. Fizikai fájdalmam nem volt, de lelki annál inkább... De nagyon nagyon elhatároztam magamban, hogy én márpedig nem fogok így maradni!!! Én újra írni, járni , de ha úgy alakul még futni is fogok! Csak ez lebegett a szemem előtt!! Karácsony előtt kiengedtek, majd hirtelen itt is volt a február 22-e mikor programozott császárral altatásban megszületett a kis hősöm aki erőt adott nekem ebben a borzasztó időszakban! Ha Ő nincs nem tudom, hogy bírom ki... Most pedig ott tartok, hogy eltelt egy év és nem az, hogy újra járok, hanem újra sportolok, RÖPLABDÁZOM! És hálát adok még ezért a bazi nagy pofonért is! Mert felnyitotta a szemem! HÁLÁT KELL ADNI MINDEN EGYES NAPÉRT! Köszönöm a jó Istennek, Zorának, a Szerelmemnek, a Szüleimnek, a Világ legjobb Testvérének, Nagymamámnak, Keresztszüleimnek, Unokatestvéreimnek, Esztikémnek,Mercunak,Tintásnak, Kovácséknak..folyt kommentben

A post shared by Barbi Tamas-Szabo (@barbiszabo) on

„Az első sokk akkor ért, amikor mentem Zorával a pocakomban ultrahangra, és az orvos úgy fogadott, csoda, hogy élek. (…) Pont akkor kezdett mocorogni a hasamban, amikor kórházba ke­rültem. Ez megnyugvással töltött el, de folyamatosan nézték a szívhangját, és genetikai vizsgálaton is átesett. Szerencsére makkegészséges. Már kilenc hónapos, és gyönyörű, igazi rosszcsont”árulta el a Borsnak Szabó Barbara, aki hozzátette, még nincs jól teljesen, de úgy érzi, jó úton jár.

Képünk illusztráció

View this post on Instagram

🍁 #zoralány

A post shared by Barbi Tamas-Szabo (@barbiszabo) on

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top