Az újszülöttek nem csinálnak túl sok mindent az evésen, a kakiláson, a síráson, az alváson, a büfizésen és a csukláson kívül, de ezeknek mind meg is van a maga nyilvánvaló értelme – leszámítva utóbbit. A csukláson általában minden szülő fennakad, mert kívülről nézve nem látszik a funkciója, viszont úgy tűnik, hogy kellemetlen a babának – most azonban kiderült, hogy ez tévedés, így megijedni is fölösleges a dologtól.
Egy vizsgálatban azt találták, hogy a csuklás a baba agyának fejlődésében játszik fontos szerepet. A Londoni Egyetemen végzett kutatásban 13 újszülött agyhullámait figyelték meg, miközben csuklottak, és azt fedezték fel, hogy a csuklás által kiváltott izomösszehúzódás az agyhullámokat is befolyásolja.
„A csuklás információt küld az agynak, amiből a babák megtanulják feltérképezni a saját testüket, és később tudatosan irányítani a légzésüket” – mondta el a kutatás vezetője, Dr. Lorenzo Fabrizi. Más szóval azok az agyhullámok, amikre hatással van a csuklás, azt tanítják a babának, hogy hogyan működik a teste, és hogyan kell kontrollálnia a saját légzését.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Ez a tanulás már a méhen belül elkezdődik, hiszen ott is rengeteget csuklanak a babák a kilencedik terhességi héttől kezdve. Fabrizi szerint már akkor is ugyanaz a folyamat zajlik: a csuklással tulajdonképpen a légzésre és a teste használatára készül a baba.
Amikor aztán a tanulási folyamat véget ér, a csuklás nagyjából értelmetlenné válik, és ha megfigyeled a saját gyerekeden, tényleg ritkábban is jelentkezik nála a dolog, ahogy idősödik.
Fabrizi tehát megnyugtatja szülőket: semmi ok az aggodalomra, ha csuklik a baba. „Szerintem azért aggódnak a csuklás miatt a szülők, mert felnőttként kellemetlen érzés, és azt gondolják, hogy a babának is biztos rossz, ha csuklik. Pedig nem így van, sok baba akár alvás közben is képes békésen csuklani anélkül, hogy felébresztené magát vele.”
