Elizabeth Broadbent legnagyobb lánya tízévesen kezdett el úgy visszabeszélni az anyjának, hogy a nőnek égnek állt tőle a haja. Az anyának nem tetszett a gyerek hangneme, de az sem, ahogy ő reagált rá, amikor már mindennap elhangzott a szájából ugyanaz: „Velem így te nem beszélsz!” A sok kiabálás oda vezetett, hogy az anya átgondolta a saját viselkedését, és elhozta a tanácsait a szülőknek, akiket szintén megőrjít a tinigyerek otthon.
„A lányom puffog, dohog, morog, ideges attól, ha hozzászólok. Azt hittem, később jön el az a korszak, amikor visszabeszél, tiszteletlen, és az őrületbe kerget. Abban a hitben ringattam magam, hogy ha jól nevelem, akkor majd nem lesz idegesítő tini. Most már csak nevetek a régi, naiv énemen.
A lányom nem hallgat végig, nem csinálja meg, amit kérek tőle, duzzog, az orra alatt átkozódik. De amikor épp nem dumál vissza nekünk, akkor tündéri gyerek, vicces, okos és leleményes, épp ezért őrjít meg, mert teljesen összezavar a viselkedésével.
Amikor tini voltam, folyton ordítoztak velem a szüleim:
Velem te így nem beszélsz!
A tiszteletlenséget betiltották, nem tűrték, a sok kiabálással arra neveltek rá, hogy tartani kell a számat, és hogy nem érdekel senkit a véleményem. Meg azt is megtanították vele, hogy félnem kell az apámtól. Észrevettem magamon, hogy ugyanígy reagálok én is a lányomra, pedig nem szeretném, ha befogná a száját, érdekel a véleménye, és végképp nem akarom, hogy féljen tőlem. Aztán felállítottam pár szabályt magamnak, hogy jobban kezeljem a lányom szemtelenségét.
Képünk illusztráció (Forrás: Profimedia)
1. Maradj nyugodt a szemtelenség közben
Úgy el tud szállni az agyam, amikor visszabeszél, hogy meg kellett vizsgálnom magamban, miért dühít ennyire a tiszteletlensége. Azt találtam, hogy mélyen belül úgy gondoltam: a felnőtteknek alanyi jogon, koruknál fogva jár a tisztelet. Pedig nem jár. Udvariasság jár maximum, a tiszteletet ki kell érdemelni. A gyereknek lehet más véleménye, ami nem ér kevesebbet csak azért, mert fiatal. Ezért ha szemtelen a gyerekem, inkább nem reagálok semmit, amíg el nem számolok tízig. Már ennyitől jóval békésebbek lettek a napjaink.
2. Kérdezd meg, miért frusztrált a gyereked
A tinik kicsit olyanok, mint a totyogó dackorszakos gyerekek: ha éhesek, szomjasak, fáradtak, akkor frusztráltak lesznek, és a szülőkön töltik ki a feszültséget. Sok esetben pedig egyszerűen nem tudják megfogalmazni, miért idegesek, játszanak velük a hormonok, ki tudja, mi húzódik meg a szemtelenség hátterében. Ezért mielőtt rákiabálnál, inkább kérdezd meg, hogy mi a problémája, hátha tudsz rajta segíteni.
3. Kezdjük újra
A varázsmondat, ami sokszor segít a tini-szülő feszültségen: „Próbáld meg ezt máshogy megfogalmazni.” Nyugodt hangon megkérheted a gyereket, hogy fogalmazza meg kedvesebben a mondanivalóját, hogy értelmesen tudjatok beszélni a témáról. Ezzel párbeszédet indítasz ahelyett, hogy elhallgattatnád.
4. Figyelj oda a saját viselkedésedre
Nagyon kellemetlen, amikor rájössz, hogy a szüleid mondatait szajkózod, vagy amikor szembesülsz azzal, hogy valójában te szóltál úgy a gyerekhez, hogy támadásnak érezhette. Fontos, hogy ne csinálj bűnbakot a gyerekedből, mert azzal csak eltávolítod magadtól: figyelj oda a saját viselkedésedre, és próbálj tisztelettel bánni a gyerekkel.
Nem egyszerű betartani ezeket a szabályokat, de megéri, hogy ne legyen csatatér a családi életünk, és viszonylag kevés sérüléssel éljük túl a gyerek tinikorát.”
