Hívjuk Katának az anyát, aki a nyílt levelet írta az exférjének, mert az apa évek óta nem hajlandó gyerektartást fizetni. De hívhatnánk Anikónak, Zoénak vagy Lenkének is, mert annyian vannak azok az anyák, akik nulla apai hozzájárulással kénytelenek nevelni a gyerekeiket. Pedig ahogy Kata is zárja a nyílt levelét: megcsinálni könnyű, de utána fel is kell nevelni azt a gyereket, ez pedig bizony sok pénzbe kerül.
„Nem annyira kedves exférjem!
Már öt éve elváltunk, és te négy éve úgy gondolod, hogy nem kell semmivel sem hozzájárulnod a gyerekek neveléséhez. Az még hagyján, hogy nem látogatod őket – szerintem is jobb nekik nélküled –, de hogy még anyagilag sem támogatod a saját gyerekeidet egy fillérrel sem, az már vérlázító.
Ugye tudod, hogy a gyerektartás nem választható opció, hanem kötelező?
Nem mintha bármit is be lehetne hajtani rajtad, óvatos vagy, elintézted, hogy ne legyen bejelentett munkahelyed és a neveden sincs egy ingatlan vagy kocsi sem, hogy a végrehajtó bármit is tudjon kezdeni a bírói ítélettel. Így aztán hiába van a kezemben határozat, hogy azt a lassan milliókra rúgó tartozásodat behajthatnám rajtad a jog szerint, mégsem kapok egy fillért sem. Egy munkanélküli hajléktalanon mit tudnának behajtani? Persze mindketten tudjuk, hogy nagyon is van fedél a fejed felett, nagyobb lakásban élsz, mint én a gyerekeinkkel, és hogy a valóságban vastagon megfizetik a munkádat.
Apának nevezhető, aki nem gondoskodik a gyerekéről? (Képünk illusztráció – Forrás: Getty Images)
Hogy nevezheti apának magát az, aki egy fityinget sem fizet bele a gyerekei nevelésébe? Bezzeg amikor évente egyszer erre esz a fene, és fél órát kegyeskedsz rááldozni a saját gyerekeidre, netán még hozol egy tábla csokit is ajándékba, annyira nagylelkű vagy, akkor csinálsz róluk ezer fotót hirtelen, amiket gyorsan kiraksz minden közösségi oldalra, hogy lássák mások, milyen csodás apa vagy. Nem követlek sehol, a közös ismerősök szoktak írni nekem, hogy látják a képeiden, hogy megint feltűnt az exapa nálunk egy gyors vizitre. Nem tudom – nem is akarom tudni –, milyen mesével eteted a környezetedet, hogy be tudd nekik adni, miért jogos, hogy nem töltesz időt a gyerekeiddel és nem támogatod őket anyagilag sem. Hogy nem látja mindenki körülötted, milyen ember vagy igazából?
Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, sok egyedülálló anyát ismerek, tízből minimum öten mesélik ugyanezt a forgatókönyvet a saját exükről. Az apák nem törődnek a gyerekkel, nem fizetnek gyerektartást. Mi van veletek? Hogy éltek együtt a saját lelkiismeretetekkel? Hogy lehet, hogy nem látjátok, hogy csak a gyereknek okoztok károkat? Lelkileg teszitek tönkre őket.
Nem az anyán álltok bosszút, amikor nem fizettek gyerektartást, hiszen a kevesebb bevétel a gyerek életminőségét is rontja.
A gyerek lesz az, akinek nem tudja megvenni az anyja azt a cipőt vagy játékot, ami a szíve vágya. A gyereknek lesz kevesebb élménye, mert nincs pénz arra, hogy minden hétvégén programokra hordja az anya az egy szem fizetéséből. És a gyerek lesz az, aki elutasítva érzi magát, azt hiszi, hogy nem lehet őt szeretni, mert az apja nem törődik vele. Kapjatok már észhez, megcsinálni könnyű, de utána fel is kell nevelni azt a gyereket, ez pedig az apák feladata is, nem csak az anyáké!”
Kapcsolódó cikkek:
- Inkább elégette a pénzét, semhogy gyerektartást fizessen
- Behajthatatlan tartásdíjak – sok nő kerül patthelyzetbe válás után
- „Nem csak a magam igazáért harcolok!” – Történet egy apasági vizsgálatról és egy gyerektartási perről
