Egy szegedi szülő történetéről számolunk be, aminek a tanulsága az, hogy a legváratlanabb helyzetben jöhet jól, ha a gyerekünk mer őszinte lenni hozzánk.
Íme, a beszámoló:
„Nálam az egyik 15 és fél, a másik 12 és fél, szerintem van mit mesélnem, de igazából csak egyetlen dolog fontos, ha kamaszgyereket nevelsz. Elmondok nektek egy apró történetet, ki fog derülni belőle a lényeg.
Van itt Szegeden egy elhagyatott hely, tele gazzal, két sínpárral meg néhány kóbor macskával. Veszélyfaktor nincs, ellenben a mai kamaszlányok imádnak (imádtak) ide kijárkálni és egymást fotózgatni. Volt itt mindenféle szelfidivat az elmúlt években. A tátott szájú, kezeket a szemek előtt tartó és a szemeket eltakaró „semmi értelme” fotókról sokáig azt hittem, kipusztíthatatlanok. Még mindig dívik a saját láb térd alatti részének fotózása és az egymás cipőorrának összetapasztása kör alakban című kompozíciók. Szerintem a lányom, ha majd gyerekei, unokái lesznek, meghatottan fogja nekik megmutatni, milyen szép is volt (a cipője) 2017-ben, hát még a térde kalácsa.
Szóval az „elhagyatottra” járni menő volt, összeröffent vagy 10 kislány és három lelkes, vagy bátor fiúka és hétvége délutánokon előszeretettel mentek oda. Mindig tudtuk, hová megy a mi gyerekünk is, nem is tiltottuk.”
Jó, ha őszinték vagyunk egymással (Forrás: Getty Images)
A beszámoló folytatása a Bouvet Caféblogon olvasható.
