A mostani, szokatlan és kétségekkel teli helyzetben sokakban felmerül a kérdés, hogy kiket visel meg jobban az elszigeteltség és bezártság. Azokat, akik többen vannak együtt otthon és több emberhez kell alkalmazkodniuk, vagy azokat, akik egyedül vannak önkéntesen vállalt (vagy tényleges) karanténban. Viták folynak erről is Facebookon, aki egyedül él, arra panaszkodik, akinek két, iskoláskorú gyerekkel és a munkával kell zsonglőrködnie, pedig nyilván a saját helyzete nehézségeit hangsúlyozza.
Fotó: Pixabay
„Úgy érzem, hogy az egyedülállókért mint halmazért nem kell jobban aggódni, mint bármilyen más halmazért önmagában, ne csináljunk belőlük áldozatot” – mondja Koncz Orsolya mentálhigiénés szakember.
Orsolya szerint köztük is, mint más csoportok között is, vannak nehezebb és kevésbé nehéz helyzetben lévők, attól függően, hogy mióta és miért egyedülállók, és hogy viselik azt.
„Az, aki huzamosabb ideje él egyedül, valószínűleg megtanult már így élni, önmagáról gondoskodni, a felmerülő problémákat megoldani, beleértve a saját negatív vagy magányos érzéseit is, és ebben hihetetlen erőforrás lakozik.”
Az erőforrásnak azonban szomorú oka is lehet, Koncz Orsolya szerint az is lehet, hogy valaki egész kiskorától magára volt utalva, így egyébként is az a normális neki, hogy nem kér segítséget. Ez valóban elszigeteli őt valamennyire, sőt, párkapcsolatot is nehezebb így kialakítania, mint annak, aki egy biztonságos szociális hálóba születik bele.
De hogy ne csak a negatív oldaláról közelítsük meg a dolgot, az egyedülállók kevésbé vannak rászorulva segítségre, mert élethelyzetük kreativitást hoz magával, fejleszti az énerejüket és a megküzdési stratégiáikat. „A saját erejére támaszkodik, úgy ér el dolgokat, és emiatt erős, az identitásában is, és sokszor kevésbé kiszolgáltatott. Ha mindemellett introvertált is, akkor valószínűleg éppen igen jól érzi magát otthon, megvannak már régóta azok a tevékenységei, amiket ebben a helyzetben is ugyanúgy végez, és akár egyenesen élvezi a saját társaságát. Ismerek introvertált egyedülállót, aki ujjongani kezdett, hogy megszabadult a feladataitól és végre naphosszat írhat (nyilván, itt a karantén hozta helyzetről van szó, nem magáról a járványról).”
A szakember olyan egyedülállót is ismer, akinek éppen hogy több lett a feladata, mert a gyerekes családok most leterheltebbek és gyakran éppen az egyedülállók tehetik meg, hogy „kilépnek”, és mások segítségére sietnek.
„A magány nem maga az egyedüllét, hanem a közeli kapcsolódások hiánya. Ha ilyen egyébként van, akár telefonon vagy online valakivel, akár saját magunkkal, akár a természettel, akár a magasabb rendűvel, akkor nem vagyunk magányosak. A párkapcsolatok és a házasságok nagyon gyakran konfliktusosak, és ez akadályozza a közelséget, így ott társas magányban élnek egymás mellett. Sok házastárs a külső kapcsolataiban és tevékenységeiben kereste ennek az ellenszerét, így ők talán még nehezebb helyzetben vannak most, mint az egyedülállók, akiknek nagyobb rugalmasságuk van abban, hogy kivel kapcsolódjanak.”
Koncz Orsolya szerint jelen helyzetben még nehezebb azoknak, akik kifejezetten rossz — esetleg bántalmazó — párkapcsolatban élnek, ott még nagyobb problémát jelenthet a kifelé történő elszigetelődés.
Összességében tehát elmondható, hogy egyik helyzet sem fekete vagy fehér. „Egyedülállóként ugyan nincs egyvalaki, aki személyesen is jelen van, és akivel folyamatosan meg lehet osztani az örömöket és nehézségeket, de gyakran párkapcsolatban élők sem élik meg ezt folyamatosan, és ha házon belül vágódik el ennek a lehetősége, talán még nehezebben fordulnak kifelé.”
És persze az egyedülállóknak is van családja, szüleik, gyerekeik, rokonaik, barátaik. Koncz Orsolya azt mondja, ha valakinek egyáltalán senkije sincs, az nagyon szomorú, ezért vigyázzunk rájuk, forduljunk feléjük, de ez nem vonatkozik általánosságban az egyedülállókra.
A szakember azt tanácsolja, ha valaki tényleg magányosnak érzi magát — egyedül vagy családban — csatlakozhat bármilyen online közösséghez, hiszen ez az időszak egyébként kifejezetten nagyon közösségépítő, de segítséget kaphat például a segitohalo.hu munkatársaitól is. Itt pszichológusok, mentálhigiénés segítők és coachok állnak szívesen a rendelkezésre egy-egy segítő beszélgetés erejéig. Azt javaslom, hogy — egyedülállóként vagy nem —, mindenki tegye most első helyre a fizikai és mentális egészsége ápolását.
(Kiemelt kép: Pixabay)
