Sokkal kevesebb esélyünk van most szülőként kiengedni a gőzt, 0-24 órás szolgálatban vagyunk a gyerekek mellett, úgyhogy nem csoda, ha idegesebbek vagyunk a megszokottnál. A szorongások egymásra halmozódnak, a stressz az egekben, és még a kötelezettségeinknek is eleget kell tenni. És akkor jön a gyerek, hisztizik, nem tetszik neki az ebéd, és különben is ki akar menni játszóterezni. Máris kész a veszekedés. Érthető reakció jelen helyzetben, mégis tenni kell ellene, hogy ne keserítsük meg még jobban a saját életünket.
Dr. Tom DiBlasi, a St. Joseph’s College pszichológiaprofesszora szerint még normál körülmények között is komoly lelki károkat okozhat a gyerekben az állandósult kiabálás, hát még most, amikor semmi sem normális és minden bizonytalan körülöttük. A felmérések szerint egy átlagos szülő egy év alatt nagyjából 2184 alkalommal veszekszik a gyerekével, ami napi hat veszekedést jelent. Egy ilyen konfliktus tart átlag nyolc percig, azaz naponta egy teljes órát azzal töltünk, hogy kiabálunk, küzdünk a gyerekkel. A professzor szerint szinte biztos, hogy a jelenlegi helyzetben ez az idő megnő, ahogy a szülők belső feszültsége fokozódik, ezért is kell nagyon tudatosan kezelni magunkban a dühünket, és nem kitölteni a családtagokon, azaz a gyerekeken.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
DiBlasi szerint létezik az a helyzet, amikor kiabálni kell, ilyen az, amikor veszélyben van a gyerek, épp a konnektorba akar nyúlni villával vagy ki akar mászni az erkélyről. Egyértelmű, hogy vészhelyzetben a kiabálással jelezzük, hogy figyeljen ránk, és mindenképpen csinálja, amit mondunk neki. De ezen túl a szakember szerint nincs helye a kiabálásnak, máshogy kell kezelni a dühünket.
Amikor gyakorlatilag csapdába estél a lakásban a gyerekeiddel hosszú időre, hamarabb elveszted a türelmedet, mint alaphelyzetben. Viszont ha dühből reagálsz, akkor a válasz is düh lesz a másik fél részéről. Ha pedig szeretettel, törődéssel fordulsz felé, tőle is ilyen reakciót kapsz
– mondta el a pszichológus. A tudatosság nélkülözhetetlen ahhoz, hogy kontrolláljuk magunkban az indulatokat, és időben váltsunk át arra a hangnemre, amit a gyerekeinktől is elvárnánk velük szemben.
Elkerülni nem lehet a rossz érzéseket és szorongásokat, de azt megtehetjük, hogy veszünk pár mély levegőt, mielőtt kiabálni kezdenénk, és gondoskodunk a szükségleteinkről, amennyire lehet, hogy ne robbanjon fel a fejünk olyan könnyen. Ott kell kezdeni az ordításmentes gyereknevelést, hogy leülünk, relaxálunk, megkeressük azokat a stresszcsökkentő technikákat, amik nekünk valók, és ebben az alapállapotban közelítünk a gyerekek viselkedéséhez. Nem könnyű, fogunk még kiabálni, az biztos, de nem mindegy, hogy napjában hányszor és milyen hangnemben szólunk a gyerekekhez.
További cikkek a gyereknevelésről:
