„Elterveztem, benne volt az álmaimban, hogy milyen lesz majd, amikor meglátom, de ebből semmi sem lett – kezd bele történetükbe Zsolt, aki végig arra készült, hogy bent lesz a feleségével a kórházban. – Nórinak volt már egy vetélése, amit akkor borzasztó nehezen éltünk meg. Én akkor döntöttem úgy, hogy ha törik, ha szakad, vele leszek a szülőszobában, hogy támogatni, segíteni tudjam. Készültem rá, megvettem az ilyenkor kötelező apás szettet a gyógyszertárban és akkor jött a hír, hogy nem mehetek be.”
Nóriékkal NST-vizsgálat közben közölte a rossz hírt a szülésznő, hivatalos értesítést senki mástól nem kaptak. A jászberényi kórház honlapján sem lehet semmilyen információt olvasni ezzel kapcsolatban, Nóri szerint a kismamák internetes fórumokon próbálják összegyűjteni a legszükségesebb tudnivalókat.
„Az utolsó állásfoglalás az volt, hogy abban az esetben jöhet be apa, ha tudunk egy negatív COVID-19 tesztet bemutatni, teljes védőfelszerelésben lesz az apuka, valamint ezek után engedélyt ad az igazgató, amit előttem, úgy tudom, senki sem kapott meg. Hát jó vicc! Egy röhej az egész. Beletörődtünk, hogy ez van. Kis emberek vagyunk mi ahhoz, hogy ezzel szembemenjünk” – folytatja Nóri, akivel a magzatvize elfolyása után közölték az újabb rossz hírt: választott orvosa és szülésznője sem lehet vele, csak az, aki éppen az ügyeletet látja el a kórházban.
„Én konkrétan a sírás határára kerültem, amikor megtudtam, hogy senki nem lesz velem. Eleve egy kiszolgáltatott helyzetben voltam, ráadásul a legkevésbé szimpatikus orvos volt az ügyeletes. Minden ismeretlen volt. Kétségbe voltam esve, hogy mi lesz most. Úgy éreztem, hogy magamra hagyott mindenki. Életem legnehezebb feladata előtt állva fogalmam sem volt, hogy fogom végigcsinálni ezt teljesen egyedül.”
Csenge ugyanúgy járt mint Nóri: se apa, se választott orvos, se szülésznő. Őt a védőnő biztatta, hogy kérvényezze az apás szülést, de mivel a szülők féltek az esetleges következményektől, nem léptek: „A védőnő elküldte nekem a minisztériumi határozatot, amelyben az szerepelt, hogy engedélyezett az apás szülés. Ezt jeleztem a szülésznőmnek, aki közölte, tudják, hogy ez a rendelet, de hiába írunk kérvényt, nem fogják elfogadni. A védőnőm felháborodott, mi is felháborodtunk, de 36 hetes terhesen nem mertem feszegetni a dolgot, mert féltem: a szülészeten ugyanis az ott dolgozókra voltam utalva. Ráadásul a férjem nélkül, teljesen egyedül.”
Csenge a szülés előtti éjszakát már a kórházban töltötte, fájásai reggel kezdődtek: „Ekkor nagyon megijedtem és félni kezdtem. Leírhatatlan érzés, hogy nincs ott senki, akire számíthatsz. Teljesen összeomlottam. Délután ötig végig bőgtem és akkor mondták, hogy megcsászároznak. Biztos vagyok benne, hogy emiatt a helyzet miatt lett császár. Nem tudtam, hogy mit kell csinálni, nem tudtam, hogy mikor mi következik, próbáltam beszélni a szülésznővel, de ő ott hagyott. Annyit tudtam, amennyit elolvastam a neten, tőlük semmit. Lelkileg nagyon legyengültem a helyzet miatt. Szerintem ha ott lett volna velem valaki, aki lelkileg támogat, sokkal erősebb tudok maradni, és nem császár lesz a vége.”
„A műtét után egy nővérke kereste meg a telefonom, hogy legalább tudjak valakinek szólni, megvagyunk, itt a pici. Egyedül voltam, mozogni se tudtam, legszívesebben világgá kürtöltem volna, hogy megszületett a kisbabám, de nem volt ott senki. Ezt a pillanatot már nem adja vissza senki. Elvették tőlem.”
A járványügyi korlátozások miatt az apák már a kórház épületébe se mehettek be. A bejáratnál felállítottak egy sátrat, ott lehetett elbúcsúzni és fogadni is a frissen szült anyukákat: „Mikor kiengedtek a kórházból négy nap után, senki nem segített lepakolni. Két bőrönd volt nálam és a kisbabám a hordozóban. Gátsérülésem volt, az is fájt, mikor megállt a lift. Még egy beteghordozó sem segített. Háromszor fordultam, mire mindent sikerült levinnem” – emlékszik vissza Nóri. Azt mondja, bár a szülése óta eltelt két hét, mégis nehéz elengednie a történteket. A férje is így van ezzel, aki szerint a bizonytalanság volt a legrosszabb ebben a helyzetben, hiszen semmit sem tudott arról, hogyan zajlik a szülés, vagy hogy Nórival minden rendben van-e. A másik anyuka, Csenge férje közben azt nem érti, hogyan lehet az, hogy amíg az egyik kórházban ott lehetnek az apukák a szülésnél, addig egy másikban megtiltják vagy korlátozzák: „Most akkor vagy senki vagy mindenki! Ez egyáltalán nem fair! Ha senki nem mehetne be, azt jobban el tudtam volna fogadni.”
Megkerestük a Jászberényi Szent Erzsébet Kórház vezetését, hogy megtudjuk, jelenleg milyen protokoll szerint járnak el az apás szülésekkel kapcsolatban. Sinkó-Káli Róbert főigazgatótól azt a választ kaptuk, hogy ők mindenben követik az Emmi előírásait: „Mostanában is több apás szülés történt az intézményünkben, természetesen a járvány vészhelyzeti előírásainak betartásával.” Szerettük volna megtudni azt is, hogy az új eljárásrend kihirdetése óta hány apás szülést engedélyeztek, erre azonban cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.
Nem a jászberényi kórház az egyetlen, ahol bizonytalanná váltak vagy épp ellehetetlenültek az apás szülések. A Másállapotot a szülészetben mozgalom egyik szervezője, Keszler Viktória az nlc.-nek korábban azt nyilatkozta, hogy sok kórház nem veszi figyelembe a miniszter döntését, holott Kásler Miklós egyértelműen fogalmazott a fekvőbeteg-ellátó intézmények vezetőinek írt levelében:
„A szülő nőnek joga van arra, hogy általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele lehessen. (…) Fentiek értelmében a szülő nő mellett lehet egy általa választott személy, így az apás szülésnél az apa nem látogató, hanem a szülés részese, a szülő nő segítője. (…) Mindezek alapján elrendelem, hogy igény esetén az apa a szülő nő mellett lehessen a szülés teljes ideje alatt. (…) Kérem, fentiekről haladéktalanul értesítse az Ön által vezetett intézmény szülészeti osztályának vezetőjét és gondoskodjon az elrendelt intézkedések betartásáról.”
Kásler Miklós miniszteri utasítása kapcsán megkerestük Horváth Ildikó egészségügyi államtitkárt is, hogy megtudjuk, lehet-e korlátozni az apás szüléseket, és ha igen, milyen feltételekkel, de nem kaptunk választ. „Mi annyit tudunk mondani az anyáknak, hogy nyomtassák ki az ideiglenes szülészeti eljárásrendet, Kásler Miklós és Horváth Ildikó levelét, és kérjenek engedélyt az adott osztályon” – tanácsolja Keszler Viktória a még szülés előtt álló pároknak.
Ahogy az Alapvető Jogok Biztosának állásfoglalását is érdemes az engedélykérés mellé csatolni. Kozma Ákostól az Egészségügyi Szakmai Kollégium Gyermekpszichiátriai és Addiktológiai Tagozatának elnöke, Pászthy Bea kért tájékoztató levelet a kiskorú betegek kapcsolattartási jogának érvényesülésével kapcsolatban. Az ombudsman válaszában az országos tisztifőorvos korábbi levelére hivatkozott, amely országos látogatási tilalmat rendelt el a fekvőbeteg gyógyintézményekben a koronavírus-járvány miatt. Kozma Ákos szerint fontos tisztázni, mire vonatkozik pontosan az elrendelt tilalom.
Müller Cecília rendelkezése alapján ugyanis „a látogatási tilalom körébe nem tartozik bele, ezért megengedett, azaz nem tilos az, hogy a szülő nő mellett ott legyen egy általa kiválasztott nagykorú személy, aki nem csak az apa lehet. (…) Az intézmények vezetőinek (…) tartózkodniuk kell a kapcsolattartás szükségtelen és/vagy aránytalan korlátozásától” – fogalmazta meg többek között levelében az Alapvető Jogok Biztosa.
Varga Katalin, az ELTE Affektív Pszichológia Tanszékének vezetője szerint az nem elég, ha a gyerek és az anya egészségesen távozik, hisz egy negatív élmény hosszú időre alááshatja az anya-gyermek kapcsolatot: „Ez egy kitüntetett időszak és alaposan meg kellene fontolni, hogy mennyit nyerhetünk azzal, ha az apát nem engedjük be a szülésre.” A pszichológus nagyon fontosnak tartja, hogy a szülésnél olyanokkal legyünk, akikben megbízunk és szeretünk, mert szerinte ez adja a legnagyobb biztonságérzetet:
„Ha ez nincs meg, akkor frusztrálódhat az anya, sérülhet az anyai kompetenciaélménye. Ez sajnos elvezethet odáig, hogy az egész feszültségét rávetíti a babájára, feladatszerűvé válik a gondozás és eljuthat akár egészen a traumatizáltság szintjéig is, amely már a kisbabára is negatív hatással lehet hosszú távon.”
A szakember szerint egy negatív szülésélményt évekig lehet hordozni, épp ezért ezt a veszteséget érdemes minél hamarabb feldolgozni annak érdekében, hogy az anya meg tudja élni a kisbabájával való együttlét örömeit.
A tanszékvezető, hogy otthoni körülmények között is segíteni tudjon, kollégájával, Ördögh Csilla pszichológussal, perinatális szaktanácsadóval együtt kidolgozott egy 11 pontból álló gyakorlatsort a negatív szülésélmények feldolgozására: „Ezek olyan jellegű gyakorlatok, mintha egy tornateremben rendeznének be egy kórházat. Nem ideális, de a semminél sokkal jobb. Abban gondolkodtunk, hogy most sok anya nem fog eljutni ebben a helyzetben a szakemberekhez, épp ezért ezek olyan feladatok, amelyek otthon is elvégezhetők.”
A pszichológus azt mondja, a feladatok szimbolikusan foglalkoznak a veszteséggel és a fájdalommal. Alkalmazásukkal az anya enyhíteni tudja a negatív gondolatokat és tovább tud lépni: „Az a legrosszabb változat, ha benne ragad és azt pörgeti magában, hogy vele milyen borzasztó dolog történt. Abból sok jó nem sülhet ki.”
Nem mindegy, hogy a szülés milyen élmény, egy életet meghatározhat:
- Új felfedezés a szülés utáni depresszióról
- A szülő nők lelkére is oda kell kell figyelni
- Egy jó szülés egy életen át erőt ad
- Tízezerből csak kilenc szülés ambuláns