„Biztosra vehetjük azt, hogy 9 hónap után jóval kevesebb gyerek születik majd”

Kevesebbet szexelünk a karanténban, bezártak a termékenységi klinikák, Amerikában megnőtt a fogamzásgátlók iránti kereslet, és ha valaki még a mostani helyzetben is kitart a gyerekvállalás terve mellett, annak sincs könnyű dolga. A karantén kezdetekor sokan még azzal viccelődtünk, milyen jót tesz majd a népszaporulatnak, hogy sok pár összezárva tölti az idejét, és végre lesz idejük egymással foglalkozni. Közel két hónappal a bezártságunk kezdete után már tudni lehet, hogy ez az elmélet nem is állhatna távolabb a valóságtól, és jó eséllyel pont a fordítottja lesz igaz. Az 1965-ös nagy amerikai áramszünetnek köszönhető az elmélet, miszerint, ha a párokat krízishelyzetben összezárják, az jót tesz a népszaporulatnak, mivel annak idején kilenc hónappal az eset után megugrott a születések száma (a megugrást azóta egyes tanulmányok elhanyagolható mértékűnek nevezték) az érintett államokban.

Csakhogy azóta bebizonyosodott, hogyha van is ilyen megugrás, az csak az olyan kisebb mértékű kríziseknél jelentkezik, mint például egy kiadós, utakat elzáró hóvihar. Az Institute for Family Studiesben márciusban megjelent tanulmány szerint a nagy veszéllyel és nagy emberáldozattal járó krízisek pont, hogy visszavetették a születések számát kilenc hónappal később. A tanulmány írója, Lyman Stone olyan közelmúltbéli események utóhatásait vizsgálta meg, mint a Katrina és a Maria hurrikánok pusztítása az Egyesült Államokban, vagy az ebola-járvány 2015-ös kitörése Libériában, Sierra Leonéban és Guineában. Ezek az események mind negatív hatással voltak a születések számára, így nincs okunk azt gondolni, hogy ez most, a koronavírus-járvány hatására másképp alakulna.

Sok stressz, kevesebb megtermékenyülés

A pandémia stresszes a pároknak, a stressz pedig egyértelműen negatívan hat nemcsak a libidóra, hanem sok nő menstruációs ciklusára is. Az elmúlt két hónapban rengetegen veszítették el az állásukat vagy épp csökkentett fizetésből kénytelenek biztosítani a szükségleteiket, és sokan azok közül, akiknek az állása megmaradt, rengeteget stresszelnek azon, hogy a közeljövőben ők is elveszíthetik azt. A kijárási korlátozások kezdeti időszakában például teli voltak a hírek azzal, mennyi gond szakad a szülők nyakába a bölcsődék, óvodák és iskolák bezárásával, és milyen plusz feladat munka/home office mellett a gyerek távtanulását is felügyelni, így a gyermektelenek közül sokan érezhették úgy, hogy legalább ez a plusz teher most nem szakadt a nyakukba a karanténban.

Jennifer Johnson-Hanks, a University of Californai szociológia professzora szerint a mostanában érzékelt feszültség egyáltalán nem kedvez a gyerekvállalásnak – nyilatkozta a New York Timesnak.

Érdekelt bennünket, hogy hogyan hat a gyerekvállalással kapcsolatos döntéseinkre a jelenlegi járványveszély, ezért megkerestük Makai Gábor klinikai szakpszichológust, pszichoterapeutát, aki részletesen elmondta, hogy a gyerekvállalással kapcsolatos döntési folyamatainkba hogyan avatkozik be egy krízishelyzet.

Optimális esetben mi kell ahhoz, hogy egy pár úgy döntsön, gyereket vállal?

A gyerekvállalás nem egy egyszerű döntés. Sokan úgy gondolják, hogy ez csak akarás kérdése, pedig sok-sok pszichológiai tényező befolyásolja, mire valaki döntésre jut, legyen az akár igen, akár nem. Az érzelmek, a vágyak, a racionális tényezők ütköznek ilyenkor, érdekek és ellenérdekek találkozása előzi meg a döntést, ami az analitikus folyamat utolsó szakasza. Az ilyen döntéseket soha nem egyik napról a másikra szokás meghozni.

Milyen tényezők befolyásolják a döntésünket?

Kétféle csoportjuk van: a protektív és a veszélyeztető tényezők. A protektívek az elősegítő, támogató, védelmező tényezők, melyek túlsúlya elősegítheti, hogy valaki gyereket vállaljon. A veszélyeztető tényezők nagy száma pedig gátolja vagy megnehezíti, hogy az ember a gyerekvállalás mellett döntsön. Bár a gyerekvállalás egy közös döntés, az első lépés a nő kezében van. A nőben meg kell érnie a döntésnek, azonosulnia kell a női identitásával, el kell fogadnia a nőiességét, el kell kezdenie fantáziálni arról, hogy gyereke lesz. A nő elköteleződése elengedhetetlen. Jelentősen befolyásolja a gyerekvállalási szándékot az életkor, a kapcsolat stabilitása és mélysége a partnerrel, valamint a tudatos felkészülés a folyamatra.

Gondolom a jelenleg ránk nehezedő járványhelyzet miatti krízis veszélyeztető tényezőnek számít…

Ez egy egyértelműen nehezítő tényező, veszélyeztetőként jelentkezik a folyamatban. Ott van az emberekben a sokk, a félelem, a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, a tehetetlenség érzése. Azt éli meg az ember, hogy csak sodródik, és nem rajta múlik az, hogy mi fog történni. Ez egy komoly lelki teher, ami minden embert megvisel, kit jobban, kit kevésbé. A szorongó típusúak sokkal veszélyeztetettebbek ebben az időszakban, mert jobban bele tudnak sodródni a negatív spirálba, amit már pániknak hívunk. Minél inkább megéli valaki a tehetetlenséget, és azt, hogy nincsen ebből kiút, annál inkább beszűkül a tudata, amiből az következik, hogy ebbe a beszűkült tudatállapotba nem kerül be, vagy kilökődik onnan a gyerekvállalás gondolata. Egy ilyen helyzetben evolúciós is szempontból is teljesen érthető, hogy kevesebben akarnak gyereket, mert előre féltik őket attól a bajtól, ami a világban várna rájuk. Nem hoz világra gyereket valaki, ha feltételezi, hogy veszélybe kerülhet. Biztosra vehetjük azt, hogy kilenc hónap után jóval kevesebb gyerek születik majd. Abban az esetben, ha enyhül a bennünk lévő félelem, hogyha már megtanultunk együtt élni ezzel a vírussal, és újra azt érezhetjük, hogy befolyással vagyunk a saját életünkre, akkor a krízisfaktor enyhülni fog bennünk, és nem lesz ekkora hatással a gyerekvállalással kapcsolatos döntésünkre.

Jól sejtem, hogy valami hasonló zajlott le a II. világháború utáni években is, amikor egyre több gyerek született?

Igen, ilyet már megéltünk korábban. Minden olyan krízishelyzet, ami az embert készenléti állapotba helyezi, hasonló reakciókat vált ki. Ha enyhül a bennünk lévő félelem, és újra azt érezzük, hogy vannak kapaszkodóink az életben, a gyerekvállalási kedv is nőni kezd. Az anyagi helyzet rendeződése és a munkahely stabilitása például sokaknál segíthet. Ez egy folyamat, míg az embernek visszaáll a stabilitásba vetett hite. Idő kell ahhoz, hogy elhiggyük, minden rendben van. A biztonságérzet az alapja a gyerekvállalásnak. Ahogy nő egy pár biztonságérzete, úgy nő vele együtt a gyerekvállalási kedv is.

És mi van azokkal a nőkkel, akik már veszélyeztetett korban vannak, a járvány előtt akartak gyereket, és már nem nagyon tudnak tovább várni? Az ő kedvük is elmegy?

Ha valaki rettegni kezd attól, hogy kifut az időből, hajlamos lesz a veszély elbagatellizálására, azaz a krízishelyzet leértékelésére. Sokkal jobban fél attól, hogy nem tudja megszülni a gyerekét, mint a koronavírustól. Lekicsinyíti magában a helyzet veszélyességét, és ezáltal meg meri élni az érzést, hogy gyereket akar. Kénytelen bagatellizálni, mert az ő esetében most mások a preferenciák.

Bár nem gyakori, azért előfordul, hogy egyesek pont most, a karanténban összezárva élik meg azt, hogy gyereket szeretnének.

Az összezártsággal kapcsolatban gyakran szokott előjönni a felfokozott szexualitás is. Ebből nyilván születnek majd nem tervezett gyerekek kilenc hónap múlva, akik csak becsúsztak. Akik pedig tudatosan vállalnának gyereket a körülmények ellenére is, azokról csak azt tudom mondani, hogy őket nem hálózta be annyira a minket körülvevő káosz. Az ő esetükben az elején felsorolt protektív faktorok nagyobb súllyal vannak jelen, mint a krízis általi veszélyeztető faktor. Az mindig egyedi, hogy ki hogyan éli meg a krízist, és ki milyen protektív faktorokkal rendelkezik. Ha valakinek betonbiztos a háttere, valamint stabil a kapcsolata a párjával, az krízishelyzetben is dönthet úgy, hogy szeretne gyereket szülni.

Minden, amit tudni szeretnél a gyerekvállalásról, de nem merted megkérdezni:

• 40 éves vagyok, de nem robban fel a méhem, ha kisbabát látok
• Mi lesz a barátsággal, ha gyereked születik?
• A pillanat, amikor tudtam, hogy nem akarok több gyereket