Müller Cecília országos tisztifőorvos, a magyarok Cili nénije, nagymamája, aki naponta szórakoztat minket az operatív törzs sajtótájékoztatóin. A javaslataiból már össze lehetne rakni egy életmód tanácsadó rovatot, olyan szenzációs tippeket adott az elmúlt hónapok során, mint hogy hipózzuk a tojást, vagy hogy az idősotthonokban „kevesebbet nyitogálják az ajtót”, hogy megvédjék magukat a vírustól.
Azt hittem, az a mindent megkoronázó és felülmúlhatatlan tanácsa fog győzni a versenyben, melyben azt mondta, hogy csak a teljesen egészséges emberek menjenek háziorvoshoz személyesen, aminek lássuk be, nem sok értelme van, de végül is, elmehetünk egy jót csevegni, az én háziorvosom például jó arc, biztos örülne egy könnyed találkozásnak az egészséges szervezetemmel. De most sikerült überelni az eddig elhangzottakat, amikor a minap a gyerekekkel kapcsolatos szabályokról beszélt, hiszen kötelező ügyelet van már a bölcsikben, ovikban, egyre több gyerek tér vissza az intézményekbe. Pár javaslatot kiragadtam, hogy lássuk, hogyan működne a gyakorlatban, segítségemre volt az illusztrációkban a 15 éves lányom, aki még nagy karriert futhat be, ha rááll az operatív törzs sajtótájékoztatóira.
Az önsorsrontó nindzsaszülő és a nyunyóka
A legnagyobbat az a tanács robbant a neten, hogy csenjük el éjszaka a gyerek nyunyókáját, és mossuk ki, hogy ne legyen olyan retek vírustelep. Csak hogy tisztázzuk: a nyunyóka az, amit minden családban máshogy hívnak, és amihez annyira ragaszkodik a gyerek, hogy hurcolja magával mindenhova, végigsöpri vele a lakást, utcát, óvodát, vonszolja a játszótéren és tényleg elég rongyosra nyúzza, mire kinő belőle.
Kimosni nem annyira jó ötlet, ilyenre csak akkor vetemedik az egyszeri szülő, ha már tényleg elviselhetetlenül, gusztustalanul koszos, mert még a vacsorába is beleejtette a gyerek, ugyanis óriási hisztéria van belőle, ha a nyunyókának más szaga van. Akkor már nem is kell. Helyettesíteni nem lehet. Nincs olyan, hogy másikat, újat veszünk helyette, általában azonnal kiszagolja a gyerek, ha bármi változás történik a nyunyókával, ezért ezt a tanácsot csak nagyon elővigyázatosan alkalmazzuk, ha nem akarunk lila fejjel üvöltős, földhöz csapkodós hisztit átélni reggelente, csupán mert éjjel elcsenjük a nyunyókát kimosni. Arról nem is beszélve, ha megébred a gyerek éjszaka, és nincs mellette a nyunyóka, mert mosásban van – akkor aztán vége van a világnak.
Távfogócska botokkal
A testi kontaktus kerüléséről is sokat beszélt Cili néni, ide tartozott az is, hogy a gyerekek hogyan játszanak távfogócskát, ami annyit tesz, hogy úgy fogják meg egymást, hogy nem fogják meg egymást. Inkább habtapit javasolt az ország nagymamája, mert azzal tudják távolból is elérni a másik gyereket, és ezt legalább le lehet mosni. A gyerek kezét meg nehezebb megtisztítani. Pláne, ha még egymásra is lehelnek közben. Sőt megérinti a ruhácskáját, és máris átadta a vírust. Érinteni tilos, lehelni tilos, létezni tilos!
Javasolnám még a hosszú botok gyűjtését is, azokkal lehet csak igazán távfogócskát játszani, csodálatos élete lesz az óvónőknek, ahogy a gyerekek bökdösik egymást, miközben csak fogócskáznak. Az őskáoszt, ami kialakulhatna, amikor öt gyerek hadonászik egymás felé, biztos értékelné minden pedagógus. A szkafandert ne hagyjuk otthon, azzal lesz a leginkább biztonságos a fogócska.
Messzimese hangosbemondóval
A gyerekek olyanok – főleg ha mesehallgatásról van szó -, hogy bemásznak az óvónő személyes terébe, összenyálazzák, tapogatják, és még attól sem riadnak vissza, hogy az ölébe üljenek. Ez természetesen mostantól tilos, maximum teljes védőfelszerelésben tehetik meg, de még jobb lenne, ha a távolból hallgatnák csak a meséket az ovikban. Ehhez javasolnék minden óvónőnek beszerezni hangosbemondót, hogy ha már a testi kontaktustól eltiltjuk a gyerekeket, a mese elhallatszódjon a terem másik végébe, ahol leülhetnek.
A gyerekre védőruhát, az óvónőnek távoltartó eszközöket!
Mindent megoldana, ha az óvónők el lennének látva rendes védőfelszereléssel. Nem a maszkra vagy gumikesztyűre gondolok, ilyen elavult módszereket nem alkalmazunk felelőtlenül egy vírus ellen. Nem! inkább legyen mindegyiknél egy kétméteres husáng, amivel kijelöli a határait, hogy annál közelebb nem mehetnek sem hozzá, sem egymáshoz a gyerekek. Teljesen életszerű. És még Toldit is tudnak gyakorolni vele, két legyet egy csapásra.
A gyerekeket pedig a szülők lássák el otthon olyan plexipajzzsal, amit a TEK kommandósai szoktak volt maguk előtt szorongatni, amikor még lehetett tüntetni, hogy a megvadult tömeget távol tartsák maguktól. Azzal aztán rohangálhatnának bátran a gyerekek anélkül, hogy összeköpködnék egymást mindenféle vírussal.
Nincs baj Cili néni tanácsaival, szeretjük, mindig meghallgatjuk, nem lehet félreállítani és figyelmen kívül hagyni. Ígérjük, hogy megmossuk a gyerek kezecskéjét, ki fogja fújni az orrocskáját, mi szülők pedig belehelyezkedünk a kicsi, cuki unokaszerepbe, mert ki ne akarná, hogy gondoskodjon egy nagymama róla felülről.