Talán soha nem tudjuk meg, hogy szívesen írnak-e leveleket, üzeneteket a gyerekek a tanítónőjüknek, ha nincs iskolaleállás, és online oktatás. Bár a legtöbb tanító a nyári szünetben is kap néha egy-egy üzenetet a diákjaitól, ilyen sokat még egyik sem levelezett a kis tanítványaival. Akad, aki a vacsoráról küld pontos tájékoztatást, más a kertről, esetleg a kutyasétáltatásról, de még a tananyag is szóba kerül néha. Az biztos, hogy a hatéveseknél senki nem ír kedvesebb leveleket!
Kinga néni első osztályban tanít. Nem számított levelekre, mert az osztályában még senki nem használta a számítógépet írásra, arra pedig gondolni se mert, hogy majd a folyóírást úgy gyakorolják, hogy igazi, kézzel írt levelet küldenek neki. Mindkettő megtörtént.
„Az iskola minden diáknak saját email-címet csinált, hogy ezen tartsuk a kapcsolatot. Én minden reggel küldök nekik egy kedves üzenetet a feladatokkal. Eleinte a szülők válaszoltak rá, majd pár napig nem jött semmi, gondolom az anyukáknak jobb dolguk is akadt, aztán egyszer csak elkezdtek szállingózni a gyerekek által bepötyögött levelek. Már legalább harminc jött, de még mindig könnyekig hatódom tőlük:
- Szia, mit vacsoráztál, mert én levest. A tesóm megtanít gépelni, örülök.
- Azt mondtad, hogy Visegrádra megyünk kirándulni évvégén. De anyu szerint nem. Ez igaz?
- Szia, mi a kedvenc meséd?
Ezek persze rövid kis üzenetek, de nyilván hosszú ideig tart a begépelésük. Mondtam a gyerekeknek, hogy nyugodtan írjanak nekem egy lapra, és küldjék el fényképen, annak is nagyon örülök. Jött is pár ilyen, de számítógép izgalmasabb.”
Vannak, akik igazi levelet írnak egymásnak, és akad, aki e-mailt.
Igazi postás hordja a leveleket
Ili néni egy zempléni kisfaluban tanítónő. Hamar rájött, hogy mivel tehetné izgalmassá a gyerekeknek az írásgyakorlást.
„Mondtam nekik, hogy aki ír nekem egy igazi levelet, annak én postafordultával válaszolok. Először is meg kellett beszélnünk, hogy mi az a postafordulta, és azt is, hogy hogyan néz ki egy levél. Ez tananyag alsóban, de mi most az elsősökkel előbb megtanultuk. Könnyű dolgunk van, mert a faluban két postás dolgozik az egyik az unokatestvérem, így ingyen kézbesítik köztünk a leveleket, még boríték és bélyeg se kell rá, csak ráírják, hogy Ili néninek, és másnap megkapom. Ugyanígy vissza. A kedvenc levelem ez volt eddig:
Kedves Ili néni!
Tegnap anyukám odaégette az ebédet, az apukám pedig csúnyán beszélt. Ezt nem szabad megírnom, de más nem jut az eszembe.
A kicsik különben is mindent kibeszélnek, de ezt a szülők legtöbbször nem tudják, mi pedig hallgatunk, mint a sír.”
Zita néninek szintén elsős osztálya van. Rendszeresen kap „hiányzol” üzenetet a kisdiákjaitól. „Volt, aki a titkosírásos feladat megfejtése alá, ugyanúgy titkosírással odaírta, hogy “hiányzol Zita”. Természetesen visszaküldtem a megfejtést én is. Szoktam kapni fényképet, amin kisállattal vannak. Megkérdezik, hogy hogy vagyok, mit csinálok, és soha nem felejtik el odaírni, hogy szeretlek.
Pár hete, amikor az n betűt tanultuk, csináltam egy kis videót segítségül, amin egérke arcom volt egy applikációnak köszönhetően. Tudják a gyerekek, hogy van egy macskám, úgyhogy megkérdezték, hogy ugye nem bántja a cicám a cuki kisegeret (az én volnék ugye). Volt, aki csinált nekem egy online “capuchinot”, hogy igyam meg. Itt csatolva volt egy videó, ahol a kávé tetejére n betű formájú kakaót szór (amit előtte papírból kivágott).”
Elképesztő videókat forgatnak!
Anna néni tanítványai harmadikosak, ők már nem bajlódnak írással, inkább videókat küldenek. „Nagyon meghat, hogy nem csak hiányzom nekik, de hajlandóak időt és energiát tenni abba, hogy erről tájékoztassanak is. Napi szinten kapok videókat, szinte mindenről informálnak, ami velük történik. Van, aki gyönyörűen lefilmezi az ebédet, közeli képekkel, hogy minden apró részlet kivehető legyen, van olyan, aki a kirándulást vágja össze egy komplett kis kalandfilmé. A legtöbb filmnek az a vége, hogy szívecskét mutatnak a kamerába. Én egy napot dolgozom egy kétperces oktatóvideóval, ők pedig fél óra alatt olyat dobnak össze, hogy bármelyik televízió leadhatná főműsor-időben. Nagyon büszke vagyok rájuk!”
Zsuzsi néni osztálya másodikos. Szintén napiszinten kap leveleket a diákjaitól. Mindegyik kedves, de ez a kedvence:
Szia! Anyukám mondta, hogy írjam neked, hogy hiányzol. Bence
A tanárnő úgy gondolja, hogy a levelek többségét valóban önszántukból írják a gyerekek, de akad pár, ahol a szülők kicsit presszionálják őket erre.
„Természetesen semmi ilyen elvásásom nincs feléjük, de jó módjának gondolom az írás és olvasás gyakorlásának. Mindenkinek még aznap válaszolok, és igyekszem hosszabban írni, hogy legalább egy bekezdés meglegyen. A végén pedig mindig felteszek egy kérdést, hátha válaszolnak rá. Van olyan tanítványom, akivel már a negyvenedik levélen vagyunk túl, és olyan is akad, akivel még csak harmadszor váltottunk üzenetet. Ez nem baj, nem mindenkinek fekszik ez a fajta kapcsolattartás. Egyébként sok rajzot és fényképet is kapok, illetve olyan üzeneteket, amikor homokba, porba, vagy valahova máshova írják az üzenetüket, vagy csak annyit, hogy 2/b. Ezek mi vagyunk.”
Zsuzsa néni egész jegyzetet készített arról, hogy milyen cukiságokat írnak neki a diákjai, vagy a szülők:
1. Kislány élő nyuszival a karján mondja fel videóban a Pitypang című verset.
2. Másik versmondóm Boldog Karanént kívánt, miután elmondta a verset.
3. Matekból csoportosítás volt a feladat. Játékokat kellett a szorzásnak megfelelően kupacokba rakni. Jön a fotó a feladat megoldásáról: két macska is van a képen.
Kérdem: Macskákat is beleszámoltad?
Válasz: Nem, csak nekik is osztottam játékot.
4. Tanul mindenki népi furulyán játszani (népzenei osztály vagyunk): nemcsak a gyerek játssza el a dalt, anyuka is bemutatja tudományát. (Akkor tanulta meg)
5. Legóból és plüssökből elkészült az otthoni osztály. Szerepjátékot játszik vele a kislány.
6. Még egy versmondó: kisfiú a konyhapulton törökülésben ülve mondja fel a verset.
7. Akadálypályát kellett építeni, tesiből ez volt a feladat: na itt elszabadultak az indulatok: konyhában fiókok kihúzva, székek, asztalok egymásba rendezve. lepedők, takarók mindenhol. Örültek nekem a szülők
Ugyanez udvaron: paradicsomkaróval célba dobás.
8. Sok órámat úgy tartom, hogy felveszem videóra. Így többször meg tudják nézni. Van itthon digitális táblám, suliban nincs. A gyerekek azt hitték tudok varázsolni, hogy egy koppintásra előjöttek a szavak a táblán.
„Zsuzsa néni varázsolsz? Amikor a videoban a képernyőre kattintottál, akkor csak úgy odamegy a szó, hogy?”
9. (A felvett órákat feltöltöm a privát youtube csatornámra, onnan osztom meg a linket.) Az első videós óra után több szülő írta, hogy a gyerek teljesen lefagyott, nem értette, hogy kerülök én a monitorra. Többször vissza kellett tekerni a videót, mire a gyerek a feladatra tudott koncentrálni. Mindig integetnek az óra végén, mintha én látnám.
10. Szép a körmöm!
11. Matekból adtam fel egy logikai feladatot. (melyik jel, mennyit ér) Szülők jelezték, jó kis családi elfoglaltságot találtam ki. Jelzem: 2. osztályosok.
