Emlékeztek még Kitty Genovese történetére? A fiatal nő 1964 márciusában munkából érkezett haza, amikor megtámadták az otthona előtt. A támadó többször is megszúrta a nőt, akinek ennek ellenére sikerült elmenekülni az utcasarokra. Kitty itt próbált segítségért kiáltani. Még láthatta, hogy több lakásban is felkapcsolják a világítást, de a támadójával szemben egyedül maradt, senki nem sietett a segítségére. A férfi pedig ismét megsebesítette. Kitty ott halt meg a járdán. Amikor megkezdődött a nyomozás, kiderült, hogy közel negyven szomszéd hallotta a nő kétségbeesett segélykiállítását, de senki nem ment ki. Miután az eset nagyobb nyilvánosságot kapott, sokan támadták a szomszédokat, de két szociálpszichológus – John Darley és Bibb Latané – szerint, az, hogy a szomszédok passzívak maradt, a többi szemtanú jelenlétére vezethető vissza, ez befolyásolta őket abban a döntésükben, hogy a segítségnyújtás az ő felelősségük-e vagy sem.
Nem vagyok a szomszéddal beszélgetős fajta. Szeretem bezárni az ajtót, egyedül lenni otthon és igazán kikapcsolódni. Nem szeretek beleavatkozni mások életébe, de van az a pont, amikor meg kell védeni egy bántalmazott embert…
Dőlt a szekrény, jöttek a rendőrök
Valamikor ősszel egy fiatal pár érkezett a szemközti lépcsőházba. Mivel az udvarunk közös, ők pedig rendszeresen ott veszekedtek az éjszaka közepén, lehetetlen volt nem érzékelni, hogy mi történik. Egy pontig ignoráltam őket, „nem az én ügyem” mondogattam magamnak, aztán egy alkalommal, nem halkultak a veszekedések. A férfi egyre ingerültebb lett, többször ordította, hogy megöli a párját, majd egy hatalmas robajt lehetett hallani, mintha egy komplett szekrényt borítottak volna a földre. A nő kirohant az udvarra és azt mondta: segítség. Ez volt az a pont, ahol nem gondolkodtam tovább, hívtam a rendőröket. Mire a járőrök megérkeztek, a villanyokat lekapcsolták, a pár tagjai elhallgattak. Persze felvételt tudtunk mutatni a balhéról, de az kevés volt. A hölgy másnap kézen fogva sétált az urával, három nappal később pedig elköltöztek.
Mérges voltam. Nem értettem, hogy aki segítséget kér, az miért nem fogadja el. Vagyis értettem, mert ezt a dinamikát láttam a szüleim kapcsolatában is. Bár én, bármit megadtam volna, hogy a rendőrség egyszer bekopogtasson, a mi szomszédaink „nem hallották” a vitákat.
Új pár, új terror, régi hallgatás
Idén nyáron ugyanabba a lakásba ismét beköltözött egy pár. Kezdetben csak a bulik voltak hangosak, aztán a viták is. Nem nézem őket távcsővel, de lehetetlen nem látni, vagy hallani egy-egy vitát, vagy hajráncigálást, amikor az ember 15 méterre tőlük vacsorázik a teraszon. A megfélemlítést, a bekerítést, lelki terrort látja tucatnyi szomszéd. Bennem pedig újra és újra felmerül a kérdés, hogy hívjam e rendőrséget?
Nem merek beleavatkozni, mert van-e jogom mások életébe ennyire belefolyni? Mi van, ha én reagálom túl, ha a nő nem vágyik segítségre, ha túlbuzgó vagyok?
Nem merek beleavatkozni, mert mi van, ha kijön ugyan a rendőrség, de a nő nem tesz feljelentést, az ajtó bezárul, és a rendőri intézkedés csak még erősebb agressziót szül az emberben, és egy súlyosabb bántalmazás okozója leszek azzal, hogy jelentem őt?
Nem merek beleavatkozni, mert mi történik, ha a férfit tetten érik, elviszik, rendőrségi ügy lesz, de a nő nem tud hová menni, vagy ami talán rosszabb, nem akarja majd elfogadnia segítség, mert még nem érett meg rá? Mi történik, ha legközelebb engem pofoz le az utcán, amiért nem hagytam annyiban a dolgot?
Nem merek beleavatkozni, mert ember vagyok, s mint ilyen önző, aki nem biztos, hogy szeretne cipelni egy ezzel járó terhet, és cirkuszt.
De vajon, milyen teher lesz az nekem, és az összes többi lakónak, ha egyszer ez a családon belüli erőszak fájdalmas csendet szül, és már nem lesz kit megmenteni…?
A legrosszabb, amit tehetünk, ha úgy teszünk, mintha nem vennénk észre az erőszakot (Képünk illusztráció – Fotó: GODONG/BSIP/AFP)
A szakértő szerint a vészhelyzetben nem szabad hezitálni
A két eseményen látszólag egyforma, de tudni kell látni a különbséget is. „Nem minden helyzet egyforma. A reakció függ attól például, hogy mit tapasztalt a szemtanú, vagy attól, hogy van e kapcsolat közte és a bántalmazott közt. Az első esetben, vagyis amikor már súlyos fizikai erőszakot tapasztaltunk a lehető legjobb, amit a tanú tehetett, hogy kihívta a rendőrséget, mert ezzel van esély megakadályozni, hogy ilyen vészhelyzetben tovább eszkalálódjon az erőszak”- mondja Winkler Zsuzsanna a NANE szakértője. Arról is megkérdeztük, hogy mit kell megértenie egy szemtanúnak, aki azt tapasztalja, hogy az erőszak után kézen fogva sétál a bántalmazó és a bántalmazott. „Ezt frusztráló lehet végignézni, de ne feledjük, hogy mi kívülről látjuk ennek a kapcsolatnak a dinamikáját, aki viszont benne él, az máshogyan kötődik a társához. Vagyis az agresszió mellett a jó élményeket is látja, vagy éppen azért nem mer elmenni, mert a bántalmazó azt mondja, a gyerekeket nem viheti, esetleg súlyosabb erőszaktól fél. Gyakran kapja meg a kilépni készülő nő a társától, hogyha elmész, nem kellesz majd senkinek, nem fogod tudni eltartani magad, nélkülem semmi vagy. A bántalmazó ereje a nő feletti teljes kontrollban van. Ha a bántalmazott megpróbál kilépni a kapcsolatból, akkor a bántalmazó általában fokozza az erőszakot. Nem véletlen, hogy a legtöbb gyilkosság akkor történik, amikor egy nő elhatározza, hogy elhagyja a partnerét, és kilép a kapcsolatból. Irreális azt várni, hogy valaki, aki évek óta bántalmazó kapcsolatban van az rögtön lép, csak azért, mert mi kihívtuk a rendőröket. Ez általában hosszabb folyamat.”
Kilépni pedig azért sem könnyű, mert ha egy nőnek nincs hová mennie, akkor egy feljelentés után, még ha abból végül sikeres vádemelés és letöltendő szabadságvesztés is lesz, akár hónapokig is élhet egy fedél alatt a bántalmazójával. „ A 72 órás ideiglenes megelőző távoltartást a bíróság maximum 60 napra hosszabbíthatja meg. Ezeket azonban sokszor fel sem ajánlják a rendőrök az érintetteknek. Évente mindössze 2-3000 távoltartással kapcsolatos ügy van, miközben reprezentatív kutatások alapján több, mint 223.000 bántalmazott nő van ma Magyarországon. Fontos szerepe lehet egy külső – nem családtag – tanúnak, szomszédnak. Ha a rendőrségen ő tesz bejelentést, vagy akár feljelentést, ő is kérheti az adatainak zártan kezelését, így valamennyire védve lesz a bántalmazóval szemben. Ez persze nagyon helyzetfüggő, mert könnyű kitalálni, hogy ki a tanú, ha az embernek csak egy szomszédja van”– mondja a szakember.
Mit mondjunk egy bántalmazott nőnek?
A második esettel kapcsolatban a NANE önkéntese a verbális abúzus nyomasztó bizonytalanságát, illetve az erőszak eszkalálódását emeli ki. „Ilyenkor nem tudjuk mi lesz egy hangosabb vita vége. Ha biztonságos, akkor próbáljunk meg az udvaron egy nyugodtabb helyzetben, beszélgetni az érintett nővel. Kérdezzük meg, hogy szüksége van e valamilyen segítségre, ebből azonnal kiderülhet, hogy mondjuk a veszekedések alkalmával ő ugyan nem tudja hívni a rendőrséget, de azt szeretné, hogy mi megtegyük. Vagy valami ürügyén akár a párunkkal együtt átkopogjunk hozzájuk, s már ez is elég lehet ahhoz, hogy a hangos veszekedés abbamaradjon, az agresszív fél lenyugodjon. De amint életveszélyesnek ítéljük meg a helyzetet, hívjunk rendőrt! A legrosszabb, amit tehetünk, ha úgy teszünk, mintha nem vennénk észre az erőszakot. Ezzel zöld kártyát adunk a bántalmazónak. Valahogyan jelezzük a nő felé, hogy szerintünk nincs rendben, amit vele tesznek, és hozzánk fordulhat, ha baj van.”
A szakember szerint gyakran előfordul, főleg panelházaknál, hogy halljuk ugyan a bántalmazást, de nem tudjuk eldönteni, hogy melyik lakásból. „Ilyenkor lehetőség van kérni a szervezetünktől szórólapot, amit kihelyezhetünk a faliújságra, vagy a liftbe, és az érintett megtalálhatja a segítséget.”
A legfontosabb: semmiképp se nézzünk félre, ha valakit bántanak!
Mit mond a rendőrség?
A kérdésben megkerestük az ORFK-t is, akik kiemelté, hogy a rendőrség csak akkor tud segítséget nyújtani, ha a jogellenes cselekmény a tudomásunkra jut. “Ezért kérjük, hogy akit fenyegetnek, bántalmaznak, zaklatnak, haladéktalanul tegyen bejelentést a 112-es központi segélyhívón, és az is hívja a rendőrséget, akinek másvalakivel kapcsolatban van ilyenről tudomása”– írták a hozzánk eljuttatott levelükben. A NANE nyilatkozatához hasonlóan a rendőrség is leszögezte, hogy az adatok zártan kezelésének köszönhetően, a bejelentő személye nem kerül a harmadik fél tudomására. “Amennyiben a bejelentőnek mégis segítségre van szüksége, haladéktalanul értesítse a rendőrséget”– jegyezték meg.
A rendőrség tanácsa az, hogy tanúként, lehetőség szerint ne avatkozzunk közbe. “A konfliktushelyzet megoldásához szakember segítsége szükséges, ezért ha valaki családon belüli erőszakot észlel, értesítse a rendőrséget” – emelték ki újra. A korábban már emlegetett 72 órás távoltartással kapcsolatban arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen gyakran alkalmazzák itthon. “Az ideiglenes megelőző távoltartást a rendőrség hozzátartozók sérelmére elkövetett erőszak esetén rendeli el, időtartama 72 óra. A távoltartást 2006. július 1-jén a büntetőeljárásról szóló törvény módosításával vezették be a magyar jogrendbe, ezt követően 2009. október 1-jén lépett életbe a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható ideiglenes megelőző és megelőző távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény (a továbbiakban: Hketv.). A rendőri munkát a Hketv.-n túl az ideiglenes megelőző távoltartó határozat meghozatalának részletes szabályairól szóló 471/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet, valamint a hozzátartozók közötti erőszak kezelésével összefüggő rendőrségi feladatok végrehajtására kiadott 2/2018. (I. 25.) ORFK utasítás szabályozza.
Ideiglenes megelőző távoltartásról 2015-ben 1749, 2016-ban 1410, 2017-ben 1427, 2018-ban 1052, 2019-ben pedig 1461 esetben született döntés.” – kaptuk válaszol.
Kíváncsiak voltunk arra is, hogyan küzd a rendőrség az ellen, hogy sokan még mindig azt gondolják: csak akkor jön a rendőrség, ha folyik a vér? “Ezen híresztelések nem felelnek meg a valóságnak. A hívásokat rögzítjük, panasz esetén vizsgálatot indítunk. Az biztosan állítható, hogy ha bejelentés, illetve feljelentés érkezik a családon belüli erőszak körébe tartozó, személy elleni erőszakos (fizikai vagy nemi erkölcs elleni) cselekmény miatt, a kollégáinknak ki kell menniük, méghozzá haladéktalanul. Sok mindentől függ, mennyire hosszú ez az idő, például, hogy az eset hol történt, hányan vannak szolgálatban az adott körzetben, stb.
Persze a bántalmazott félnek egy örökkévalóságnak tűnhet, amíg megérkezik a rendőr.
A hozzátartozók közötti erőszak kezelésével összefüggő rendőrségi feladatok végrehajtására kiadott 2/2018. (I. 25.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Utasítás) rendelkezik a megtartandó képzésekről, amely a teljes állományra vonatkozik. A képzések az ideiglenes megelőző távoltartással kapcsolatos szabályok egységes alkalmazásához nyújtanak segítséget, többek között az eljárás menetét, a helyszíni feladatokat, a helyszínen és a meghallgatás során követendő taktikákat, speciális intézkedéseket sajátítja el az állomány. A fenti jogszabályok megfelelő hátteret nyújtanak az események kezelésére, a szükséges intézkedések megtételére. Az Utasítás lehetővé teszi a hozzátartozók közötti erőszakról történő tudomásszerzés esetén, valamint annak megelőzése érdekében a rendőrség feladatkörébe tartozó gyors és hatékony intézkedések megtételét. Kiemelt hangsúlyt helyez a bántalmazottak rendőrségbe vetett bizalmának további erősítésére, és olyan jogintézmények alkalmazására, amelyek biztosítják a segítségnyújtást és a súlyosabb következmények megelőzését.
Mindemelett minden lehetőséget megragadunk prevenciós kampányainkkal, hogy az állampolgárok figyelmét felhívjuk, az ilyen jellegű cselekmények esetén van segítség, mit lehet tenni, kihez forduljanak, fordulhatnak.
Ezt a célt valósította meg, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) a nemi alapon elkövetett erőszak, családon belüli erőszak kezelésével foglalkozó projektet irányít Magyarország, Bulgária és Románia részvételével. A projekt központi témája az információcsere és a jó gyakorlatok megosztása a családon belüli erőszakkal kapcsolatos nyomozások és büntetőeljárások során, valamint figyelemfelhívó kampányok, illetve képzések indítása. A projekt keretében az Országos Rendőr-főkapitányság az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálattal együttműködve, „A csend a leghangosabb sikoly. Halld meg!” címmel kampányt indított, amelynek fókuszában a kapcsolati erőszak megelőzése állt.”
