A névváltoztatást komoly dolog, és a legtöbben alaposan meg is fontolják a dolgot, mielőtt felkeresik a hivatalt. Ha a gyermekünk nevét változtatnánk meg, abba mindkét szülőnek bele kell egyeznie, akkor is, ha már nem élnek egy háztartásban. Bizonyos nevek nem is anyakönyvezhetők, másokat pedig meg kell indokolni. Az új név legtöbbször már egy életre szól.
Az első nevünket a szüleinktől kapjuk, de nem mindig ez a végleges (Fotó: Pexels)
Amikor a lányom megszületett, nem is volt kétséges, hogy Zálinak fogják hívni, mint a barátaink akkor 18 éves lányát. Nagyon tetszett a név és végül családi kötődést is találtunk hozzá, egyik üknagymama lévén, aki szintén ezen a néven látta meg a napvilágot még a tizenkilencedik század végén.
Akinek született mostanában gyereke, az tudja, hogy a nevet meg kell adni még a születés előtt, így már az szerepel a kisbaba csuklójára kötött „névjegyen” is. Nálunk is így történt, de másnap megjelent a szobámban egy hölgy az anyakönyvi hivatalból, és a legnagyobb megdöbbenésünkre, közölte, hogy más nevet kell választanunk, mert a Záli bizony nem létezik. Hiába mondtam, hogy nem csak az ükanyámat hívták így, de a barátaink 18 évvel korábban, Budapesten született lányát is, sőt a név szerepel a híres Ladó János által szerkesztett, először 1971-ben megjelent, keresztneveket és azok eredetét, jelentését tartalmazó könyvben is, a hölgy hajthatatlan maradt. Azonnal ki kellett találni valami újat, mert a választott név valahogy kikerült az adható nevek listájából. Így lett a lányom Zsófi, de persze soha, egyetlen egyszer sem szólítottuk így, hiszen ő Zálinak született. A bölcsiben és az oviban elmondtuk, hogy bár a papír szerint Zsófia, szólítsák csak Zálinak, mert előbbire nem hallgat. Nem volt gond sehol, de mire iskolába ment, el kellett intéznünk a névváltoztatást, hogy mire megtanul írni, a saját nevét írhassa le először.
Ehhez először egy kérvényt kellett írnunk a MTA Nyelvtudományi Intézetéhez, amiben megadtuk az új nevet, indokoltuk, hogy miért szeretnénk, és régi anyakönyvi bejegyzéssel igazoltuk, hogy a családunkban ez a név már szerepelt. A Záli név egyébként egy régi, a zsidó családokban 100-130 évvel ezelőtt viszonylag népszerű, kifejezetten Magyarországon gyakori utónév. A Nyelvtudományi Intézet szakértői csoportja 30 napon belül bírálja el a kérelmeket és dönt a név anyakönyvezhetőségéről. Az engedélyt megkaptuk, a nevet bejegyezték, így már csak a Zsófiát kellett hivatalosan is megváltoztatni.
Ezt a lakhely szerinti önkormányzat anyakönyvi osztályán kellett intézni. Írtunk egy rövid kérelmet, benne a névadási anomáliánkkal, amit az anyakönyvvezető továbbított a megfelelő hivatalba, ahonnan pár hét alatt, 10 ezer forint illeték kifizetése után meg is érkezett a pozitív válasz, amiről egy levélben tájékoztattak bennünket. Innentől kezdve az anyakönyvvezető figyelte a rendszert, ugyanis a tértivevény visszaérkezése után vezetik át elektronikusan a hivatalban is nevet, és csak ezután lehet intézni a papírok cseréjét. Mivel ilyen esetben a születési név változik, az adatkérő lapokon továbbiakban nem kell feltüntetni a régi nevet, csak az újat. Az összes iratot kicserélni nem éppen a legkellemesebb szórakozás, de így jár az, akinek nem felelnek meg a hivatalosan is adható utónevek.
Előfordulnak olyan esetek is, amikor valaki a családnevét változtatná, méghozzá felnőttként, hosszú mérlegelés után. A kormányhivatal közlése szerint a névváltoztatási kérelmet indokolni kell, azaz, a névváltoztatási szándékot megalapozó okokat és körülményeket a kérelemben fel kell tárni. Amennyiben a kérelem a családi és utónév együttes megváltoztatására irányul (teljes születési név megváltoztatása), a kérelmet a családi név és az utónév vonatkozásában külön meg kell indokolni. A magyar hagyományoktól eltérő hangzású, magyartalanul képzett név, történelmi név, régies írásmóddal írott családi név felvételét – különös méltánylást érdemlő körülmények kivételével – nem lehet engedélyezni. Különös méltánylást érdemlő körülményként értékelhető többek között, ha az ügyfél bármely egyenes ági felmenője által viselt családi név felvételének engedélyezését kérelmezi és igazolható a felmenő és a kérelmező közötti családi kapcsolat (családfa felállítás) vagy a kérelmező külföldön hivatalosan nevet változtatott és a külföldi névváltoztatás tényét okirattal tudja igazolni.
Megtartom, ha férjhez megyek, akkor is!
Enikő 35 évesen döntött úgy, hogy megváltoztatja a vezetéknevét. Ennek komoly indoka volt, amit alaposan végig is gondolt, és most boldog az új – bár ezután is a családjához köthető névvel.
Sokaknak egy új név, egy új élet kezdetét jelenti (Fotó: Pexels)
„Nem pusztán arról volt szó, hogy nincs jó kapcsolatom az apámmal, hanem olyan ember nevét akartam viselni, akire büszke vagyok, aki megmutatta, hogy milyen a feltétel nélküli szeretet, aki nekem igazi apa figura volt. Ez az anyai nagypapám, aki még 1997-ben meghalt. Az ő nevét csak anyukám vitte tovább, de azzal, hogy 35 évesen megváltoztattam a családnevemet, én is. És nagyon büszkén viselem.
Amikor megváltoztattam a családnevemet, akkor azt a papíron meg kellett indokolni, ami nehéz volt. Mert az nagyon az én, mély, magánügyem, ami sebeket tép fel, de az ügyintéző segített, hogy mi az az egy mondat, ami pontosan elég oda. Sokáig gondolkodtam, hogy a nagymamám családnevét is felveszem, mert ő is meghatározó része volt az életemnek, de végül túl hosszú lett volna így a nevem, pedig olyan szép magyar családneve volt. Biztos vagyok benne, hogy megtartom ezt a nevemet akkor is, ha férjhez megyek. Ez lett a születési nevem, olyan, mintha mindig ezen a néven életem volna, SOHA, semmilyen iraton nem szerepel a “régi” családnevem.
Szerintem ez lélektanilag is fontos változás egy ember életében. Nem megtagadsz valamit, hanem elengeded, és ez segíts továbblépni. Ami nekem félelem volt, az az, hogyha egyszer beszélek apámmal, akkor el kell mondanom neki. Ez egyébként megtörtént, és hát hűvös volt a fogadtatás.
Attól is tartottam, hogy megismertek a szakmámban egy névvel, és most “újat kell felépítenem”, de ez nem így van. Az ember egyszer kiírja a Facebookra, és kész. Le van tudva. Persze sokan kérdezték, hogy férjhez mentem? Én az őszinte kommunikációban hiszek, elmondtam, hogy nem. Leadtam az apám nevét, és édesanyám családnevét viselem. Így döntöttem, így érzem magam annak, aki, így vagyok az, aki.
Tudom, a név nem határoz meg minket, de én külsőben és mindenhogy nagyon nem szerettem, hogy rám mindig azt mondták “tiszta apja”, a nővéremre pedig, hogy “tiszta anyu családja”. Nem irigy voltam, hanem én párosítottam csak negatív élményekkel ezt a nevet. Vicces, de azóta a családom nem feltétlenül ezt mondja, hanem azt, hogy pont olyan az orrom és a fülem, mint a nagyapámé volt. Nekem viszont az a fontosabb, hogy olyan higgadt, becsületes, érdeklődő felnőtt ember legyek, amilyen ő volt. Ez az érték.”
Megbánta, de megtartotta
Akadnak viszont rossz döntések is. Erre jó példa Dóra esete, aki a bántalmazó családjából kikerülve, rögtön érettségi után döntött úgy, hogy a teljes születési nevét megváltoztatja, mert egyáltalán nem szeretne kapcsolatot a szüleivel, és már csak a neve volt az, ami hozzájuk kötötte.
„Egy viszonylag gyakori magyar vezetéknevem volt, Adrienn utónévvel. Az Adriennt soha nem éreztem magaménak, szerintem egy kislány, akit így hívnak, az szőke, vékony, és loknis haja van. Én barna vagyok, erős csontú, és damil vastagságú sörény nőtt a hajam helyére. Mindig is Dórának éreztem magam.
Már tizenhat évesen tudtam, hogy amikor végre végleg kiléphetek apámék házából, teljesen új életet kezdek majd, még a nevüket is levetem örökre. Imádtam az iskolám nyári táborában lenni, minden évben azt a két hetet vártam a legjobban, amikor ott nyaralhattam, így nem is volt kérdés, hogy a vezetéknevemet annak a településnek a nevére cserélem majd. Magyar név, mégis ritka, nekem sokat jelent, és végre nem kell apám nevét viselnem. Az utónevemet pedig nem is kellett igazán cserélni, magamban már régen Dóra voltam. Az engedélyt könnyen megkaptam, az anyakönyvvezető nagyon együtt érző volt, segített megírni a kérelmet.
Az egyetemet már az új nevemmel kezdtem, de sokáig nem mertem elmondani otthon, hogy már nem úgy hívnak, mint régen. Mivel nem laktam otthon, azt gondoltam, hogy erről nem kell majd beszélnünk. Végül egy szokásos veszekedés alkalmával elmondtam ezt is. Érdekes volt, de alig váltott ki reakciót a szüleimből. Apám nem sokat szólt, szerintem úgy volt vele, hogyha férjhez megyek majd, úgy is a férjem nevén futok majd tovább. Anyu pedig azon csodálkozott, hogy utáltam az Adriennt. Pedig olyan sokszor mondtam neki előtte.
Később ezen a néven futottam be szakmailag, könyvem is jelent meg, és tényleg tökéletesen magaménak éreztem. Amikor viszont apám elkezdett öregedni, és egyre több gyámolításra szorult, elmúlt belőle az agresszivitás, én pedig elkezdtem neki megbocsátani, és a nagyszüleimnek betudni az egész szörnyűséget, őket okolni mindenért. Most az mindegy, hogy igazam van-e, vagy sem, de ezt éreztem.
Amikor pedig apám meghalt, szerettem volna újra visszakapni legalább a vezetéknevem. Végül a cégem hr-ese mondta, hogy azzal szinte megszűnnének az eddig elért szakmai sikereim, mert senki nem tudná ki vagyok. Igaza van, maradok a választott nevemnél, de már nem vagyok biztos abban, hogy jó ötlet volt megváltoztatni előzőleg.”
Névváltoztatásra akár többször is lehetősége van mindenkinek, de a törvényhozók úgy szabályozták a rendszert, hogy az állampolgárok kétszer is meggondolják a második változtatást. Míg az elsőért csupán 10 ezer forintot kell fizetni, a következő már 50 ezerbe kerül.
