Évtizedekkel ezelőtt a troll szó skandinavisztika szakosok vagy fantasy rajongók számára mondott csak valamit. Az északi mitológia ismert és vegyes megítélésű szörnye azonban mára kifejezéssé, jellemzővé és az online világ – sajnos – megkerülhetetlen szereplőjévé vált. „Ne trollkodj már!” hallhatjuk egy vicc, csíny de akár egy gonoszabb beszólás utáni reakcióként.
Chaten, hozzászólásokban a „Mekkora troll!” reakciót olvashatjuk, és ez elismerő, dühítő, de akár humorral teli helyzetet is jelölhet, ahol valaki fején találta a szöget, éles elméjű okfejtéssel, logikus érvekkel győzte le a másikat vagy elevenébe talált egy rosszindulatú, bántó megjegyzéssel.
A troll és a trollkodás mint kifejezés nem tette egyszerűbbé az életünket. Összemosódik benne a humor és a legaljasabb bántalmazás, a határvonal pedig gyakran homályos és nehezen megállapítható. A felismerésük sem egyszerű, hiszen bárkinek az alakját felvehetik, ártalmatlannak tűnő profilképek, boldog családi fotók, vicces rajzfilmhősök avatárjai mögé bújnak, ha azonban „dolgozni” kezdenek, az hamar szemet szúr. Emberi mivoltuk az online közegben aggasztó átalakuláson megy át, és olyan impulzusok, dinamikák rángatják őket amelyekről ha nem tudnak, az bajt jelent, ha tudnak az pedig kész katasztrófa.
Agresszív vagy tudat(ta)lan?
A rossz hírnév megelőlegezettnek mondható a trollok esetében, és ezt az is bizonyítja, hogy a viselkedésüket, hatásukat jól leírja a latin agressio szó, ami támadást jelent, bővebben azonban minden olyan viselkedésformát ide sorolhatunk, amelynek célja másnak sérelmet vagy kárt okozni és az már teljesen mindegy, hogy ez online, offline, fizikai vagy szóbeli módon történik.
Sokakban a mai napig felmerül, hogy egy hozzászólás, chat-üzenet nem tekinthető valós sérelemnek, bántásnak, hiszen fizikai nyoma nincs, kikapcsolható az adott program vagy app, bezárható az ablak az okostelefonon és mehet tovább az élet. Amikor ez az érv felmerül, vele együtt megérkezik a párbeszédbe az áldozathibáztatás.
Érdemes belegondolni, hogy az agykutatás már 2009-ben felfedezte, hogy a lelki, érzelmi fájdalom ugyanazon agyi területen (elülső dorzális cinguláris agykéreg) kelt aktivitást, ami a fizikai fájdalomért is felelős.
A Kaliforniai Egyetem kutatása és korábbi megfigyelések rámutattak, hogy a szociális kirekesztés, a gyász, a méltánytalan bánásmód és az irigység is ugyanitt kelt aktivitást az agyban. Ne csodálkozzunk tehát, ha valaki azt mondja, a szavak, beszólások, sértegetések, gúnyos megjegyzések is ugyanúgy fájnak neki, mintha ököllel ütötték volna meg vagy fellökték volna az utcán.
Mindemellett a digitális térben olyan hatásoknak vagyunk kitéve, amelyeknek – még ha tudunk is róluk – nem könnyű ellenállni. Ezeket az emberi kommunikációra, viselkedésre és érzékelésre ható mechanizmusokat John Suler már 2004-ben megfogalmazta és összegyűjtötte, nagyobb figyelmet azonban a digitális világ térhódításával kapott:
- dehumanizáció – a képernyőkön keresztüli kommunikáció és a nagy távolság miatt nem tekintjük, látjuk egymást élő, lélegző emberi lényeknek
- aszinkron kommunikáció – a posztunkra órákkal, hetekkel később is reagálhat valaki, ahogy egy vitát is újrakezdhet vagy felszíthat egy sokkal később érkező üzenet, visszarántva minket egy negatív érzelmi állapotba, megnehezítve a lezárást és a továbblépést is
- láthatatlanság, sebezhetetlenség és következmény nélküliség – mivel kamu profilok, regisztrációk és profilképek mögé bújhatunk, így azt gondoljuk, tetteinknek nem lesz következménye, és bármit megtehetünk online. Ez azonban illúzió.
- csökkent empátiás készség – mivel a következmények sem fontosak és a másik oldalon sem számít, ki kapja a digitális pofont, ezért a beleérző képességünk sem tiltakozik annyira.
- alacsonyabb érzelmi kontroll – a korábban említett hatások következménye, hogy nehezebben uralkodunk az érzelmeinken, hamarabb engedünk meg magunknak és hagyunk jóvá destruktív magatartásokat, viselkedéseket és emellett hamarabb bízunk meg egymásban, ami az online ragadozókat és manipulátorokat komoly előnyhöz juttathatja.
FOMO – Megosztod és uralkodsz (2019)
A háttérben futó szálak
Olyan érzés az online világban kommunikálni, mintha egy zárt térben lennénk, amit a magánéletünk, lelki dinamikáink buborékja vesz körül, miközben érzelmek, információk és egyéb hatások záporoznak ránk szüntelen.
Csoda, hogy népi bölcsesség lett a „Ne olvasd el a kommenteket, ha jót akarsz!” és általános jó tanács bárkinek, aki véleményt formál, alkot vagy épp tartalmat oszt meg?
Pár évvel ezelőtt, az online bántalmazásról írtam egy nagy lélegzetű, a bántalmazás számos aspektusára kitérő cikket. Úgy gondoltam, sokaknak segíthet majd, hogy felismerjék vagy tegyenek ellene, de a hozzászólásokból úgy tűnt, hogy inkább a trollokat vonzotta oda.
Az egy dolog, hogy egyesek szerint semmi értelme, nem is létezik a jelenség vagy túlérzékeny az, akit egy bullying élmény kibillent. Megdöbbentett, hogy ekkora ellenállás és ilyen ellenséges fogadtatás vár egy segíteni igyekvő írást, ami ráadásul nem is magánvélemény – az online bántalmazás az egész világon jelen van és komoly problémákat okoz. Belegondoltam, hogy a trollok egy része lehet, maga is áldozat volt, de senki nem segített nekik, félresöpörték a fájdalmukat, gondjaikat velük együtt, így megtanulták, hogy ennek semmi létjogosultsága nincs.
A bántalmazás azonban az egyenlőtlen viszonyok, a jogosultságtudat és a hatalmi vágy hármasából fakad a háttere pedig sokféle lehet.
Kezdve a kortárs nyomás (lásd a FOMO című film), az unalom, a kirekesztettség és a kiszolgáltatottság (Remélem legközelebb sikerül meghalnod című film) érzésével, de a feszültség levezetése, az önigazolás, az indulatkezelés problémái és a törődés, figyelemhiány is ott van a „toplistán”. Ez azonban nem ment fel egyetlen trollt sem. Ahogy az a sajnálatos megfigyelés sem, hogy a bántalmazottból gyakran válik bántalmazó – hiszen, ha választanunk kellene, hogy kapjuk vagy adjuk a pofonokat, vajon mi magunk hogyan döntenénk?
Beépült és itt is marad
A hétköznapi szóhasználatunkban régi ismerős már a trollkodás vagy a trollkodni, és a cikk elején említett összemosódás humor és sértés között érdemel még néhány gondolatot. Ne gondoljuk, hogy csupán nálunk, vagy az európai kultúrkörben gondoljuk ártalmasnak, ha valaki elszabadul és tele szemeteli, agresszióval tölti meg az online teret. Számos olyan kifejezés van más nyelvekben is, amely ezt a jelenséget hűen tükrözi – náluk így hívják a netes trollokat:
- Sri Lanka – vagaa kireema / vagaakaruvan – krumplivá változtat (szabotál, pusztít), krumplit ültet
- Japán – tsuri (釣り) – halászni, félrevezetni – arashi (荒らし) – elpusztít (trollkodik)
- Kína – bái mú (白目) – fehér szemű, vagyis vak ember
- Thaiföld – krian (เกรียน) – az iskolás kisfiúk hajviselete (utalva az egyén érettségére)
- Dél Korea – nak-si (낚시) – horgászni, „a zavarosban halászni”
Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂 (2018)
Hasznos lehet belegondolni, hogy ugyan a humornak van egy élcelődő, a hibákat kritizáló vagy kiemelő aspektusa, mindent és bármit mégsem nevezhetünk viccesnek, legyintve arra, hogy másoknak ez hogy esik. A csipkelődés, az ugratás belefér, azonban fényévekre vagyunk attól, hogy zömében kulturált vitázást, személyeskedéstől, halálos fenyegetéstől vagy áldozathibáztatástól mentes beszélgetéseket lehessen látni online a hozzászólásokban vagy a csoportokban, chateken.
A troll repertoárja szinte egyszerűnek is mondható, hiszen érdemi, konstruktív, hasznos megnyilvánulása nincsen. Érvek híján hamar átvált az érzelmi manipuláció és az összezavarás, eszközeire, eltér a tárgyalt témától vagy olyasmiket idéz föl, amik nincsenek azzal összefüggésben. Beszól, igyekszik zavart kelteni, feszültséget gerjeszteni, valamint szinte követeli, hogy reagáljanak rá, neki címezzék a mondanivalókat, és szálljanak vele – parttalan – vitába.
Mégis mit tehetünk?
Az online kommunikáció hasonlóképpen tudatosságot igényel, ahogy az autóvezetés vagy az utcán közlekedés is. Benne van a mindannyiunkra érvényes normák egész sora, valamint a szocializáció számos eleme ugyanúgy, ahogy az az axióma is, hogy felelősek vagyunk azért, milyen közeget teremtünk magunk körül. Online szinte bárkit elérhetünk és ez eddig sosem látott lehetőségeket ad a kezünkbe. Azonban még mindig az alapjait rakjuk le egy olyan közösségnek, ami egymásra van utalva és a digitális világban számtalan módon kapcsolódik egymáshoz. A trollok azonban visszaszoríthatók, és ennek elősegítésére érdemes néhány „trükköt” elsajátítani:
- Ne etessük vagy támadjuk a trollt – ezzel észrevétlenül átállunk az ő oldalára és pont azt adjuk meg neki, amiért odajött.
- A véleménykülönbség, az eltérő nézőpont még nem trollkodás – ezek átadásának, kifejezésének és megfogalmazásának módján múlik, hogy egyet tudunk-e érteni akár abban is, hogy nem értünk egyet.
- A tudatos és helyes magatartással nemcsak ártalmatlanná tehetjük a trollokat, de példát is mutathatunk másoknak.
- Bántalmazás, sértegetés, fenyegetés esetén húzzunk erős, érthető és tisztán kommunikált határokat, ahol a következmények is megnevezésre kerülnek.
- A képernyőmentések tisztázásként vagy bizonyítékként is funkcionálhatnak – ez főleg bántalmazás vagy visszatérő kellemetlenkedés esetén hasznos.
- A legtöbb online program, közösségi oldal funkciói közé tartozik, hogy valakit kitiltsunk, jelentsünk – éljünk ezzel, de felelősséggel.
- Tudatosítsuk, hogy az online önvédelem eszközeivel és a trollok tudatos kezelésével másokat is megvédhetünk magunkon kívül.
Ez azonban nem csak számunkra fontos, hiszen a fiatalabb generációk, gyerekek, tinik, az online térben nehezebben eligazodó nagyszülők is részei a nagy egésznek. Őket is érinti, formálja mindaz, amit itt találnak, ami itt várja őket. Legyen szó offline vagy online térről, kiemelt fontosságú, ahogyan bánunk egymással, hiszen társas lények vagyunk és mindannyian megéljük azt a közeget, amiben létezünk. Döntsük el, hogy pozitív irányba billentjük a mérleget nap mint nap, és képviseljük azokat, akik építik a közösséget, a rombolás helyett.
