Lelkileg borzasztó nehéz feldolgozni a karácsonyi változásokat, ahogy nőnek a gyerekek. Mert a karácsonyi díszítés, csengettyű, különleges élmények és ételek igazából mind a gyerekek kedvéért születnek egy gyerekes családban. Nincs mit szépíteni ezen, saját magunkért, csak a felnőttekért fele ennyi energiát sem fektetnénk az ünnepi készülődésbe, eszünkbe sem jutna egész évben jegyzetelni a kívánságokat és a kedvenc ételeket, hogy tökéletes legyen az ünnep.
Legalábbis az én életemben a gyerekek nélkül a karácsony utolsó utáni pillanatban történt mindig. Persze volt családi ünneplés, elmentünk a mamához vendégségbe, aki a kedvenc ételeinket megsütötte és pár napra ilyenkor mi is újra gyerekké váltunk. De az otthoni karácsony nem volt akkora durranás, amíg ketten éltünk. Feldíszítettük a fát, adtunk egymásnak ajándékot – nem előre egyeztetett módon, hanem meglepetést –, és főztünk finomat, ám mindez eltörpül ahhoz képest, hogy mi indul be az emberben, amikor szülővé válik.
Amikor már inkább a pénznek örül a gyerek karácsonykor (Kép: Getty Images)
Már a gyerek első karácsonyán rögtön túlzásokba estünk, elhalmoztuk ajándékokkal, pedig még pár hónaposan pislogott csak a kiságyban és dunsztja sem volt arról, mi az a karácsony. Aztán ahogy született még két testvére, úgy lett egyre nagyobb ügy a karácsonyi ünnepből. Rutint kellett szerezni a gyerekes karácsonyozásban, hosszú évek alatt alakultak ki a saját, szűk családi hagyományaink, és az, hogy egész évben éberen figyeljük szülőként, mit szeretnének a gyerekek karácsonyra.
Eltelik így 13-14 év, hogy az életünk jelentős részét kiteszi a karácsonyi készülődés a gyerekek kedvéért, nem csoda, ha kicsit idegösszeomlást kapunk, amikor a kamasz közli, hogy nem érdekli a karácsony különösebben, pénzt rakjunk a fa alá. Az első ilyen alkalommal céltalannak és értelmetlennek látjuk az ünneplést, mert ha nem a gyerekért, akkor kinek a kedvéért erőlködjünk ünnepi díszekkel, különleges ételekkel? Hozzászoktunk tizenév alatt, hogy a karácsony a gyerekekről szól, erre most kirántják a lábunk alól a tavalyt ennyivel, hogy nem kell ajándék, csak pénz. Hát nem szorult ezekbe a kamaszokba semmi jó érzés?
Természetesen szorult, és szó sincs arról, hogy a kamasz ne értékelné a karácsonyi ünneplést, sőt, vissza fog még térni az az idő is, amikor nem pénznek, hanem újra a meglepetésnek fog örülni. Ez is csak egy fázis, ami el fog múlni, és nem baj, ha ellenáll a karácsonyi, családi hagyományoknak, keresi a saját útját, hagyni kell, hadd fedezze fel, mi az igazán jó neki, mint kis felnőttnek. Persze közben megszakad az anyai szív hatszázszor, de nekünk ez a dolgunk, hogy a megszakadt szívünket megtartsuk magunknak, feldíszítsük a karácsonyfát és mosolyogva nyújtsuk át a kamasznak a borítékot a pénzzel ajándék helyett, majd türelmesen várjuk, hogy visszatérjen hozzánk és az ünnephez pár év múlva.
