A gyerekek irritálóak és frusztrálóak tudnak lenni, nem értjük a logikájukat, és olykor azt érezzük, hogy végtelenített parttalan vita az életünk velük. Az, hogy milyen módon reagálunk ezekre az idegesítő helyzetekre a gyereknevelésben, azon is múlik, hogy milyen magas az érzelmi intelligenciánk (talán mondanunk sem kell, hogy ha magas, akkor lesz jobb a helyzet).
Dr. Meghna Singhal klinikai szakpszichológus szerint a következő négy dolog jellemző a magas érzelmi intelligenciával megáldott szülőkre:
1. Gondoskodnak saját magukról
Tudják, hogy a gyereknevelés nehéz meló, és hogy szükségük van énidőre, feltöltődésre, gondoskodniuk kell magukról, ha jól akarnak teljesíteni a gyerekek mellett. Értik, hogy a saját jóllétük hatással van arra, mennyire lesznek türelmesek és kedvesek a gyerekeikkel. Ezért aztán rendszeresen időt, energiát áldoznak arra, hogy rendben tartsák a testi-lelki egészségüket.
A gyerek-szülő kapcsolatra koncentrálnak (Kép: Getty Images)
2. A gyerek-szülő kapcsolatra koncentrálnak
A magas érzelmi intelligenciájú szülők számára a gyereknevelés egyik legfontosabb része az, hogy biztos és szeretetteljes kapcsolatot alakítsanak ki a gyerekeikkel. Tudatosan figyelnek arra, hogy a fontossági sorrendben az együtt töltött minőségi idő az elsők között álljon.
3. Odafigyelnek a gyerek érzelmeire
Segítenek a gyereknek abban, hogy meg tudja nevezni az érzelmeit, és képes legyen kezelni is magában az érzelmi viharokat. Nem erővel akarják kormányozni a családot, hanem úgy, hogy figyelembe veszik a gyerek érzelmi igényeit is, és megtanítják arra, hogyan lehet megregulázni a problémás, érthetetlen érzéseket a nehéz helyzetekben.
4. Nem büntetéssel fegyelmeznek
A magas érzelmi intelligenciájú szülőknél a fegyelmezés nem kemény büntetésekben nyilvánul meg, hanem inkább arra tanítják meg a gyereket, hogy az elvárásaikhoz igyekezzen felérni. Arra fókuszálnak, hogy a határokat felállítsák és utána következetesen be is tartsák a gyereknevelés során. A tisztelet náluk alap a gyerekkel szemben, megértik, hogy a gyereknek nem szigor, hanem segítség kell, hogy megértse és megtanulja a társadalmi, szociális szabályokat, és azt, hogyan irányítsa helyesen a saját viselkedését.
