nlc.hu
Család

Áldozathibáztató kommentek a férjöltés kapcsán

„Nemhogy örülnének ezek a nők, hogy ingyen plasztikázzák őket odalent” – áldozathibáztató kommentekkel döngölik földbe a szülészeti erőszak áldozatait

„Férjöltés? De hát ez csak poén. Mi is röhögtünk rajta a férjemmel. Nem érted? Hát akkor veled van a baj. Különben is, minek beszélsz ezreknek a vaginádról, hát nem szégyelled magad? Miért kell manapság mindent kiteregetni?”
„Az áldozatok hibáztatása az egyik módja annak, hogy fenntartsuk a világ érthetőségéről és kontrollálhatóságáról, illetve a saját jóságunkról és erkölcsi kiválóságunkról kialakított szemléletünket.”  (Smith és Mackie, 2002)

Három héttel ezelőtt jelent meg a „Jó szűkre varrom, hátha még akarnak gyereket” – barbár, megalázó gyakorlatról mesélnek a nők gátmetszés után című cikkünk, amelyet több mint százezren olvastak el, és amelyre a közösségi oldalon is több száz komment érkezett. Cikkünk forrása a Másállapotot a szülészetben! posztja volt, amely annak a sok száz nőnek a történetét dolgozta fel, akik az elmúlt öt évben a szülészeti erőszak valamilyen formájának áldozataivá váltak, és megosztották traumájukat a szervezettel. A szóban forgó férjöltésként, apacsomóként vagy vőlegényvarratként emlegetett „eljárás” egy szükségesen túli extra műtéti öltés, amelyet a nők a gátmetszés vagy gátrepedés után kapnak (beleegyezésük nélkül), hogy „feszesebb” legyen a hüvelyük. Ezt az extra öltést általában az anyák beleegyezése nélkül ejtik, megtörténtére vagy a szülőszobán elhangzó, apával összekacsintó félmondat utal („szűkebbre szabjuk apa kedvéért”), vagy később, a szülést követő első szexuális együttlétek fájdalmai. A tapasztalatok alapján rendszeresen fordul elő, hogy a beavatkozás ugyan nem történik meg, de a nőgyógyász „poénosan” utalgat arra, „még egy öltés az apuka kedvéért” biztosítaná a kielégítő házaséletet a szülés után is.

A férjöltés valós tapasztalatáról és gyakoriságáról valló személyes kommenteknél is elképesztőbb volt azonban, ahogyan többen is a témára reagáltak. A Másállapotot a szülészetben szerint a kommentek többségében megbújó áldozathibáztatás nem kirívó jelenség, hiszen azok a nők, akiket hasonló trauma ért, rendszeresen azt hallják, olvassák, hogy ilyen nincs is, nem igaz, csak kitalálták, túllihegik, ez viszont csak súlyosbítja a traumatizáltságot. Ezért is éreztük most úgy, hogy változtatás nélkül megmutatjuk a legkirívóbb és tipikusabb reakciókat a témára, és elmagyarázzuk, mi volt/és lesz az ilyen és ehhez hasonló cikkekkel a célunk. Mi a ciki? Ilyen témákról nyíltan beszélgetni, vagy nőgyógyászként a nőkkel tiszteletlenül és erőszakosan bánni, szexuális életüket poén tárgyává tenni, esetleg hosszú távon ártalmakat okozni nekik? Áldozathibáztatás és tabusítás 2021-ben, Magyarországon:

A „nincs humora” , minek ment oda/miért nem röhög rajta típusú kommentek

„Na megint egy hülye cikk!!! Poénkodni szoktak apukák is anyukák is ezzel a kérdéssel a szülés után….senkit nem megalázni akarnak vele! Ostoba cikkeket publikálnak ami csak vitaindítónak jó.”

„Ez amolyan orvos vicc…mind 3nal meghallgattam… a férjem és a dokim mindig jót nevetgéltek.Nincs bajom ezzel de simán mondtam volna a 3ik után hogy most már varrja be”

„Ez humorérzék kérdése. Egyik barátoméknak is benyögte a doki hogy plusz egy öltés 20 ezer. És kacsintott. Majd jót röhögtek rajta.”

 „Biztosan velem van a baj, de én ezen a megjegyzésen jót nevettem (az én szülésem után is elhangzott, már szó szerint nem emlékszem, mi, de a lényeg ez volt). Szar lehet savanyúan, humorérzék nélkül élni… Nekem azt mondta amugy, mintha szűz lennek, olyan lesz😉😄😬😅 és olyan is lett!”

EZ MOST KOMOLY???? Ezt viccnek szokták mondani nem meg alázásnak”

A csak az „uramnak legyen jó” típusú kommentek

„En mondtam is az orvosnak, jol varrja ossze. Mindig jobb, mintha harangozna csàvò szüles utan!😅Nemhogy örulnenek ezek a nők,ingyen plasztikaznak 😅Meg szerintem a nőknek is jobb èrzes ha èrez valamit ott,ha odakerul a.sor.”

„én röhögtem is és kértem kettővel varjon többet. A doki is nevetett. Vannak akikkel nem lehet viccelni”.

„Én örültem neki. Ennyi”

„Nem vagyok prűd, de…”

Nem hiszem el, hogy mennyi DRÁMA történik ! Igaz ez régen nem volt “”terítéken “”! Minden szülés egyedi, általában nem vasárnapi körmenet , DE ez ,hogy kinek -mit -miért ! -hát ez már sok ! Meg kellene valamit őrizni abból a régi “”PRŰD”” INTIMITÁSBÓL egy iciri-picirit !!”

„Nem is értem miért megalázó egy orvos előtt és néhány ember előtt akkor ott, mint itt elmesélve több tízezer ember és esetleg ismerős előtt….”

Sokszor az áldozathibáztatással csökkentjük a saját sebezhetőségünk miatti szorongást

Sokszor az áldozathibáztatással csökkentjük a saját sebezhetőségünk miatti szorongást (Fotó: nlc illusztráció)

Van baj? Nincs. Lehet továbbmenni

30 évvel ezelőtt volt, mert a harmadik gyermekem 30 éves, de igen, ez történt, de most kövezzetek meg, de semmi hátrányom nem származott belőle. Lehet ügyes volt a szülész, de nem volt panaszom soha, bár ő ugyanezt mondta, úgy varrtam, hogy jó legyen. Mi a gond ezzel? Mások plasztikai sebészt fizetnek, hogy jobb legyen. Na ezért én nem adnék pénzt, de, hogy az orvosom úgy varrt, hogy olyan legyen,mint előtte, az miért baj? Nem értem, mások fizetnek érte.”

Ez is a „migráncsok hibája”

„Magyarországon 1960-70 es évek óta több külföldi diák,- Afrikai,- Sziriai tanult az egyetemen,- Ők hozták ezt a stilust, -ami valóban egyes családban kedvező fordulatot vett máshol meg plasztikázni kellett! –de örülhetünk,- hogy nem más részét csonkították a nemi szerveknek!”

És akik bevállalták

(Még ha emojikkal is akarták tompítani a dolog élét)

„Hát nálunk apas szülés volt 🙂 kipottyant a gyerek és a doki megkérdezte az apukától hogy milyen méretet szeretne ő erre azt mondta normál méretet így egy öltés helyett kettő lett , addig nem is volt semmi gond ameddig nem avattuk fel😁 igaz ez 12 éve volt de a mai napig érzékeny a varratom és ha olyan a póz fájni szokott a varat , megbántam hogy engedtem összébvarni.”

„Hát engem nem kérdezett meg a doki akkor, de 1 öltéssel összébb varrt mint amilyen előtte voltam.. mint egy szűz lány, úgy éreztem magam szülés utáni időkbe hosszú hónapokon át, de most 19 évvel szülés után is hát nem harangozó Teri vagyok.. és ahogy olvasom a cikket, vissza emlékszem,hogy napokig nem tudtam teljes fenékkel le ülni csak féloldalasan, és marhára fájt 1 varrat, és semmi kacsingatás nem volt velem vagy a férjemmel”

„3x szültem,2x vágtak,utána,bennem hagyták a varratokat,sőt szülés után meg kellett kaparni,még a tampont is bennem felejtették Sárváron,majdnem belehaltam,ha nem veszem észre fürdéskor,már nem élnék,Később plasztikáztatni kellett,és tőlem is megkérdezték,milyenre akarom,bizony fájt sokáig az együttlét,és még évekig bennem volt egy varrat,ami gondot okozott a férjemnek,mikor kikerül belőlem,olyan volt ,mint egy drót,és ez megtörtént velem,de egy nőnek ,az orvosok szerint mindent ki kell bírni!?”

Mit akart mondani a költő

Értjük, hogy sokan visszasírják azt a világot, amikor nem volt terítéken semmilyen fogyatékosság és bántalmazás, nem számolt be senki megcsalásról, bullyingról, Kaleta Gáborokról, nők elleni erőszakról, nemiszerv-csonkításról, hiszen amint hallunk ilyen történetekről, és szembesülünk az igazságtalan szenvedéssel, úgy valamilyen módon szembe kell néznünk a sajátunkkal is. Szakemberek feltételezése szerint szükségünk van arra a hitre, hogy a világunk egy igazságos és kiszámítható hely, ahol mindenki azt kapja, amit megérdemel. Hibáztatni vagy épp elbagatellizálni, poénnak venni más problémáját azért is sokkal könnyebb, mert szeretnénk úgy érezni, hogy a szóban forgó tragédia, megalázás vagy trauma velünk ugyan nem történhet meg. Amikor mások bántalmazásával szembesülünk például az ilyen cikkek révén, az belső feszültséget hoz létre, mivel – sokszor nem is tudatosan – aktiválódik az a fenyegető gondolat, hogy ehhez hasonló akár velünk is megtörténhet vagy akár már meg is történt. 

A saját sebezhetőségünk feszültséget keltő tudata révén áldozathibáztatással csökkentjük a szorongást, és távolságot teremtünk önmagunk és az áldozat között. Csakhogy ez a magatartás, miközben megkönnyíti, hogy elodázzuk fájdalmunkat, nehezíti a saját traumáink feloldását is.

A Center for Relationship Abuse and Awareness (Központ a Családon Belüli Erőszak Áldozataiért és a Figyelemfelhívásért) állásfoglalása szerint az áldozathibáztató attitűdök egyik rendkívül káros hatása az, hogy megnehezíti az áldozatok számára, hogy esetüket másokkal megosszák, illetve jelentést tegyenek róla. Ha a túlélő tudja, hogy társadalmunk őt fogja hibáztatni a bántalmazásért, még kevésbé lesz motivált arra, hogy beszéljen róla.

Azért is írunk ilyen cikkeket, mert bízunk benne, hogy egy idő után alap lesz, hogy az orvos nem csinálhat bármit a nő testével, ahogy az is, hogy a szülészeknek, nőgyógyászoknak semmi köze sincs mások szexuális életéhez, még egy ízléstelen poén szintjén sem. Ha udvariasságból hallgatunk, ha nem beszélünk róla, mert nem illik a nők hüvelyét még csak megemlíteni sem egy cikkben, akkor továbbra is azt gondoljuk majd, hogy normális és vicces dolog egy gyermekének épp életet adó nő gátját öltögetve odabökni: „varrok magának egy szép puncit”.

Cikkünk alá a Másállapotot a szülészetben! mozgalom is írt egy megjegyzést, őket idézve és velük egyetértve zárjuk a témát:

„Ahogy látjuk, sokak számára visszatetsző, hogy a nők a hüvelyük állapotáról kommentelnek, de mi nagyon örülünk, hogy végre lehet beszélni erről. Nem az a ciki, hogy a nők megosztják azt, ami a hüvelyükkel történt, hanem az, hogy van mit megosztani. Nem a nőknek kell szégyenkezni, hanem azoknak a szakembereknek, akik mások előtt megalázó vicceket mondanak, miközben a nő kiszolgáltatottan fekszik, miközben intim testhatárain hatolnak át, végeznek rajtuk beavatkozásokat poénkodva. Sokszor felesleges beavatkozásokat, sokszor felesleges szenvedést okozva. A gyógyításnak nem része a pár szexuális életére való utalgatás. Mérhetetlen szégyen kapcsolódik ahhoz, amikor egy felnőtt nő, korábbi tapasztalataitól extrém módon eltérő, alárendelt helyzetbe kerül.

Mivel a külvilág számára sokszor látszólag csak az számít, hogy a baba egészséges-e, hány kiló és mi a neve, az érintetteknek nehéz arról beszélni, amit átéltek, és ha meg is próbálják, sokszor hárítással találkoznak. Máskülönben a környezetükben lévő, korábban szült nőknek szembe kellene nézniük azzal, hogy ők is hasonló erőszakot éltek át… Ahogy az itt kommentelők egy része is.

Aki sérült, akit megszégyenítettek, annak pedig arra van szüksége, hogy elismerjék, ami történt vele. Ehhez az is elég, ha csöndben marad, nem kommentel az, aki nem hiszi el. Tudjuk, hogy sok nőnek nehéz szembenézni a történtekkel, mert akkor akár neki is el kellene ismernie magában, hogy ő is érintett, vagy felmerülhet benne is a kérdés, hogy vele jól bántak-e, amikor életet adott. Ez tud nehéz lenni. Minden tiszteletünk a jó szakembereké, de a feltétlen megbecsülés, és a megkérdőjelezhetetlen szülész istenek kora lejárt, már lehet arról beszélni, hogy létezik az erőszak, ártalom a szülőszobán.”

Kapcsolódó cikkeink az áldozathibáztatásról

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top