Muszáj változtatnunk szülőként azon, ahogy az iskolához és tanuláshoz állunk, hogy a gyerekeink ne teljesítménykényszeres felnőtté váljanak. Radó Péter oktatáskutató, oktatáspolitikai elemző X. Hősök Tere Karantén Szalonban megrendezett online beszélgetésben fejtette ki véleményét a szülők, az iskola, illetve a tanulás viszonyáról.
A szülők emlékei vs. a jelen valósága
A szakember szerint a legtöbben szülőként abban hibázunk, hogy a saját élményeinkből táplálkozunk és elhisszük magunknak, hogy tudjuk, milyen a jó iskola. Mert a gyerekkori tapasztalataink alapján kialakult bennünk egy kép az idealizált iskoláról, amihez ragaszkodunk és próbáljuk ráerőlteti a gyerekeink jelenlegi oktatására, holott az eltelt évtizedekben alaposan megváltozott a világ körülöttünk.
Ami a ‘80-as években jó iskolának számított, az mára simán érvénytelenné válhatott, hiszen a mai gyerekek már teljesen új valóságban élnek a klímaváltozás, a nemi szerepek átalakulása vagy épp a munkaerőpiac változásai miatt – csak hogy pár jellemző tényezőt említsünk.
Nem az iskola elvárásainak kell megfelelni otthon (Kép: Unsplash)
A kényszerek iskolája
A legfontosabb, amivel támogathatjuk a gyerekeinket a tanulásban az, hogy sokkal tudatosabban közelítenünk az oktatáshoz, és mihamarabb megértjük, kiismerjük, hogyan tanul a saját gyerekünk, mi a számára megfelelő módszer. Ugyanis csak akkor lesz hatékony és igazi az ismeret elsajátítása, ha az tapasztalatokon alapul, azaz a gyerek is aktívan részt vesz a tanulásban, nem pedig passzív elszenvedője.
Az iskola márpedig a passzív tanulást kívánja meg a gyerektől általában, ezért szülőként otthon ezt ellensúlyoznunk kell, hogy ne redukálódjon a tanulás arra, hogy a gyerek görnyed a könyvei felett és magol. Amennyiben igazán az életre szeretnénk felkészíteni a gyereket, akkor nem az iskola által támasztott teljesítménykényszert kell otthon is erőltetnünk, hanem érdemes inkább tudatosítani a gyerekben, hogy az igazi teljesítményt nem az ötös osztályzat jelenti – ez csak az iskolai mérőrendszer, nekünk pedig nem az iskola elvárásainak kell megfelelni otthon. Például, ha a gyerek kettest hoz történelemből, de mi tudjuk, milyen sokat dolgozott ezért a jegyért, vagy esetleg kreatívan oldotta meg a feladatot, amit az iskola nem díjazott, akkor mi otthon megdicsérhetjük a kreativitásért és kemény munkáért, attól függetlenül, milyen jegyet hozott haza.
Szülőként tehát az a fő feladatunk, hogy elérjük a gyereknél, hogy érdekelje a tananyag, mert ami érdekli, abba energiát fektet, amibe pedig energiát fektet, abban sikeres lesz. A szenvedés nem tanulás – meg kell oldani, hogy szórakoztató formában adjuk át a tanulnivalót, ami nem egyszerű feladat, de mindenképp megéri a gyerek érdekében belefektetni a sok energiát.
