Savoyai Mafalda olasz királyi hercegnő 1902-ben született III. Viktor Emánuel olasz király, és a montenegrói királyi családból származó Ilona királyné öt gyermeke közül a másodikként. Egyik öccse II. Umbertó, a későbbi utolsó olasz király volt.
Savoyai Mafalda (Fotó: PA Images via Getty Images)
1925-ben feleségül ment Fülöp hesseni herceghez, akitől négy gyermeke született: Móric, Henrik, Ottó és Erzsébet. A család többnyire a római Villa Polissenában lakott, de gyakran utaztak Németországba is. Férje a fasizmus befolyása alá került, melynek hatására 1930-ban belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba. Párttagsága révén közeli barátságot kötött Hermann Göringgel, a német légierő (Luftwaffe) leendő vezetőjével. Miután Adolf Hitler 1933. január 30-án német kancellár lett, Fülöpöt Hessen-Nassau kormányzójává nevezték ki, illetve Hitler politikai pártjának választási sikerével a Reichstag és a Porosz Staatsrat tagja is lett. A hercegnő férje fontos szerepet játszott a nemzetiszocialista uralom megszilárdításában Németországban. Fülöp, az olasz király rokonaként, gyakori közvetítő volt a németek és az olaszok, Hitler és Benito Mussolini között. 1935-ben férje oldalán Mafalda is részt vett egy vacsorán, melyet Adolf Hitler adott.
Mafalda és Fülöp esküvője (Fotó: Mondadori Portfolio by Getty Images)
A háború előrehaladtával aztán a nemzetiszocialista hatóságok fejedelmi házak tagjaihoz való hozzáállása igencsak megváltozott: úgy döntöttek, elhatárolódnak még azoktól is, akik támogatták őket. 1943 májusában Hitler rendeletet adott ki, melynek értelmében az uralkodói családok tagjai, különböző hercegek, grófok és így tovább, nem tölthetnek be tisztségeket a pártban, az államban vagy a fegyveres erőkben. Mussolini letartóztatása aztán még kényesebb helyzetbe hozta Fülöpöt. Adolf Hitler és propagandaminisztere, Joseph Goebbels Mafalda hercegnőt is fenyegető tényezőknek tekintették: a diktátor „sötét lóként”, míg Goebbels naplójában az „olasz királyi ház legnagyobb szajhájaként” aposztrofálta őt.
Mafalda 1943 szeptemberében Bulgáriába utazott a sógora, III. Borisz király temetésére. Ott értesült arról, hogy Olaszország megadta magát a szövetségeseknek, férje pedig házi őrizetbe került Bajorországban. Gyermekeik a Vatikánban kaptak menedéket.
Mafalda hercegnő két fiával, Móriccal és Henrikkel (Fotó: Mondadori via Getty Images)
Őt magát a német főparancsnokságtól azzal hívták fel, hogy fontos üzenetet kapott a férjétől, melyet a német nagykövetségen adnak át neki, ez azonban csapda volt. Megérkezése után letartóztatták és Münchenbe küldték, ahol kihallgatták. Ezt követően Berlinbe, majd pedig a buchenwaldi koncentrációs táborba szállították.
A szövetséges hatalmak 1944. augusztus 24-én a táborhoz tartozó lőszergyárat bombázták. Mafalda hercegnő a gyár melletti épületben tartózkodott, mely a támadáskor összeomlott. Amikor rátaláltak, még életben volt, de nyakig betemették a törmelékek, a karján pedig komoly égési sérüléseket szenvedett. A tábor egyik orvosa, Dr. Schiedlausky amputálta a karját, ám a beavatkozás során Mafalda rengeteg vért vesztett, a sebe pedig elfertőződött, mindezek következtében másnap meghalt.
Mafalda holttestét krematóriumba küldték, ahol egy ott dolgozó fogoly, Joseph Thyl atya felöltöztette, majd gondoskodott a gyors és a lehetőségekhez mérten méltó elhamvasztásáról. Előtte levágott egy tincset a hajából, melyet később eljuttatott a hercegnő rokonainak. Az asszony halálának tényét csak azután erősítették meg, hogy a tengelyhatalmak 1945 áprilisában megadták magukat a szövetségeseknek. Férje, Fülöp túlélte a világháborút és sikeres belsőépítész lett.
Olaszországban ma is őrzik Mafalda hercegnő emlékét: 1997-ben postai bélyeget bocsátottak ki a képmásával, illetve róla nevezték el a Mafaldine nevű tésztát is.
