Majdnem 30 ezer ember – mostanáig ennyien haltak meg koronavírussal összefüggésben Magyarországon. Elkeserítően magas szám, de közben hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy nem adatokról, hanem emberi sorsokról van szó: apákról és anyákról, akiket szeretteik gyászolnak.
A Direkt36 most egy megrázó kisfilmben mutatta meg a koronavírus-járvány tragikus emberi oldalát. Három család tagjai ültek le a kamera elé egy érdi, egy nagykőrösi és egy aszódi házban. Azokról beszéltek, akik hiányoznak az otthonukból: a koronavírus miatt elvesztett szüleikről.
Panni és Dániel édesanyja, Magdolna a törökbálinti óvodában volt óvónő. Szerette a romantikus filmeket, imádott turkálókban vásárolni. Gyerekei nem féltették a vírustól, mert csupán 50 éves volt, és nem volt krónikus beteg, sosem volt táppénzen. Aztán két hét alatt elvitte a Covid.
Miután anya elhunyt, körülbelül két napra rá jött a telefonjára az sms, hogy van lehetőség az oltásra. Ha néhány héttel korábban jön az sms, lehet, hogy most nem itt tartunk
– mondta Magdolna lánya.
Nóra és Erika édesapja, János Nagykőrösön élt. Nyugdíj előtt biztosítási szakértő volt, de nagyon szeretett a ház mögötti asztalosműhelyében is dolgozni. A kórházban olyan gyorsan romlott az állapota, hogy az orvosok lemondtak róla azelőtt, hogy intenzív osztályra került volna. Lányai e-mailben kérték az osztályvezető főorvostól, hogy meglátogathassák a kórházban édesapjukat, talán utoljára. Ám a levélre mai napig nem kaptak választ.
Szilvia édesanyjával és édesapjával, Jolánnal és Ferenccel élt az aszódi házukban. Szerettek közösen barkácsolni, kertészkedni, igazi közösségi emberek voltak. Mindhárman elkapták a vírust, és egyszerre kerültek kórházba. Míg Szilvia lassacskán jobban lett, szülei egyre rosszabbul: először édesapja, majd édesanyja került lélegeztetőgépre. Egy nap különbséggel haltak meg.
Amíg Szilviát is kórházban ápolták, szeretett volna átmenni édesanyjához, hogy megnézze, hogy van. De ezt egy nővér nem engedte neki, így azt már meg sem merte kérdezni, hogy édesapjához bemehet-e.
Igaz, hogy ők aludtak, de ha egy-két biztató szót mondtam volna nekik, lehet, hogy erőre kapnak. Nagyon bánom, hogy akkor nem kérdeztem meg a doktornőt, hogy nem lenne-e erre lehetőség. Nagyon sokat szoktam erre gondolni.
A koronavírus áldozatainak el nem mondott történetéről szóló cikket elolvashatod a Direkt36 oldalán.
(Kiemelt kép: illlusztráció, fotó: MTI / Vasvári Tamás)
