A 2014-ben történt eset nemcsak Angliában, hanem szerte a világon az egekig borzolta a kedélyeket. Egyrészt mert a két fiatal kettős gyilkosságot követett el: a nevelőapjukat szúrták halálra guildfordi otthonukban, miközben az részegen aludt. Másrészt, mert nemcsak a 23 éves testvérnek kellett a felnőtt bíróság előtt számot adni a tettéről, hanem a 14 éves öccsének is, hiszen Angliában és Walesben a büntetőjogi felelősség kora 10 év. A történet alapból súlyos, de a film sem egy könnyed délutáni matiné, ugyanis a készítők elég naturálisan ábrázolják a gyilkosság brutális részleteit, és az odavezető okok sincsenek elhallgatva, ahogy azt is érzékletesen bemutatják, milyen az, amikor az ügyészség egy 14 éves fiatalt dolgoz meg a vádlottak padján.
A Bűnös gyermek mindemellett kérdéseket is tesz fel a felelősségről, valamint arról, hogy vajon a gyerekek rendelkezhetnek-e olyan intellektussal és érzelmi érettséggel, hogy elítélhetőek legyenek egy felnőtt bíróság előtt?
A film rendezője, Nick Holt, a BAFTA-díjas dokumentumfilmes azóta el szerette mesélni ezt a történetet, amióta részt vett az Ellis testvérek tárgyalásán. Ekkor szembesült ugyanis azzal, hogy Angliában már tízéves gyerekek is bíróság elé állíthatók gyilkosságért. „Ez egy rendkívüli és kevéssé ismert aspektusa az igazságszolgáltatási rendszerünknek. A 10 év az egyik legalacsonyabb életkor a világon, és megszegi a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményben foglalt kötelezettségeinket” – mondta a rendező a Sunnak.
Az európai országok közül egyébként valóban Wales az egyik hely, ahol a legalacsonyabb a büntethetőség korhatára, míg Ázsia és Afrika egyes országaiban még ennél is alacsonyabb, mindössze 7 év. Ilyen például Zimbabwe, Irak, Thaiföld, Nigéria, vagy Afganisztán. Magyarországon 2013-ban szigorítottak a törvényen és 14 évről 12-re szállították le a korhatárt.
Hidegvérű gyilkos, vagy magára hagyott áldozat?
„Ezt láttam az egyetlen lehetőségnek, mert mindenkire veszélyt jelentett a családban, beleértve engem, a testvéreimet, anyát, és még a saját gyerekeit is” – idézte fel a Surrey Live a 14 éves Jerome szavait, amelyek a bírósági tárgyaláson hangoztak el.
„Bementünk a konyhába, kivettünk két kést a fiókból, és megtámadtuk őt”
– mondta a fiatal fiú az esküdtszéknek, hozzátéve, hogy a gyilkosság pillanatában elvesztette az önuralmát, nem tudott tisztán gondolkodni, és az események csak homályosan maradtak meg az emlékezetében. A vád részéről Philip Katz erre azt válaszolta, hogy szerinte nagyon is emlékszik, mi történt aznap este, ahogy azt is láthatta, a részegen alvó férfi egyáltalán nem jelentett rájuk veszélyt.
„Abban a konkrét pillanatban nem” – válaszolta Jerome, és tartotta magát ahhoz, hogy a testvérével nem láttak más lehetőséget, mint hogy végezzenek a nevelőapjukkal. Az ügyész viszont tovább rugózott a tényen, miszerint Tulley-t alvás közben támadták meg, így nyilvánvaló, hogy a gyilkosság előre megfontolt szándékkal történt, ráadásul a védekezés lehetőségét sem adták meg a férfinak, aki egyébként felébredt, és amennyire tudott, küzdött az életéért.
Jelenet a Bűnös gyermek című filmből (Fotó: BBC)
Tény, hogy a támadás brutális volt: összesen 65 késszúrás érte a testet, és a rendőrök majdnem lefejezve találták meg a férfit.
Nick Holt rendező saját bevallása szerint azért kezdett el foglalkozni a történettel, mert szerette volna, ha a film vitát indít el arról, hogyan viszonyulunk a gyilkos gyerekekhez. Azzal ugyanis, hogy a 14 éves Ray története bekerült a nappalikba, a nézők szembesítve lettek azzal a nehéz kérdéssel, amivel, ha nem muszáj, senki sem akar foglalkozni: hogy mit gondolunk azokról a gyerekekről, akik brutális gyilkosságokat követnek el, ráadásul a saját családtagjukkal szemben? Ha mi is az esküdtszék soraiban ülnénk, vajon hidegvérű gyilkosként tekintenénk a fiúra, vagy foglalkoznánk azokkal az összefüggésekkel, eseményekkel és körülményekkel, amelyek hatottak Jerome-ra? A rendező szerint a gyerekek becsmérlése nagyon csábító tud lenni, könnyű őket gonosznak ábrázolni, hiszen nagyon ijesztő, amikor valami olyat tesznek, amit nem tudunk, nem akarunk a gyerekekhez kapcsolni. „Sokan úgy gondolják, hogy egy 10 éves gyereket súlyos büntetéssel kellene sújtani, mások szerint azonban ez helytelen. Mindkét érv előnyeit és hátrányait látom, de úgy gondolom, fontos, hogy vitát folytassunk erről a kérdésről” – mondta a rendező a Sunnak.
Az idősebb fiút, aki a legtöbb szúrást elkövette a Guildford-i Korona Bíróság esküdtszéke bűnösnek találta Neil Tulley meggyilkolásában és életfogytiglani börtönbüntetésre, míg Jerome-ot bűnösnek találták emberölés vádjában, és egy külön tárgyaláson hat év szabadságvesztésre ítélték.
Mark Preston felügyelő azt mondta a tárgyaláson: „A mai ítélet tükrözi a bűncselekmény súlyosságát, és a bírónak vagy az esküdtszéknek sosem könnyű döntést hozni, amikor ilyen érzelmeket felkavaró eseményeket kell figyelembe venni. Ez egy tragikus eset volt, amelyben egy ember meghalt, és amelynek következtében két család teljesen összetört. Az ügyben érintettek mindannyian a körülmények áldozatai” – fogalmazott Preston felügyelő, és ezzel egy nagyon fontos tényezőre reflektált, hiszen ahogy az a filmből is kiderült, a tragikus esemény nem a semmiből pattant ki, a fiúk már évek óta családon belüli erőszak elszenvedői voltak. A nevelőapa nemcsak alkoholproblémákkal küzdött, hanem rendszeresen bántalmazta a családtagjait, főleg az élettársát, és a nagyobbik fiút, Joshuát, aki veszekedések, viták során gyakran az édesanyja védelmére kelt.
Gyűrűző erőszak
A nemzetközi sajtóban megjelent cikkek szerint, Jerome 2012-ig az édesapjával lakott, de onnan mennie kellett, ezért az édesanyjához költözött. A testvére és az anyja örült az érkezésének, ám a férfi nem akarta, hogy többen lakjanak az egyébként is szűkös élettéren. Jerome elmondása szerint az ebből kialakult vita annyira eldurvult a nagyobbik fiú és a nevelőapa között, hogy a férfi egy baltát hajított Joshua felé. A bátyjának szerencsére sikerült kivédeni a támadást, a kiérkező rendőrök pedig letartóztatták az apát, majd megvádolták gyilkossággal való fenyegetéssel, ám végül felmentették, hiába vallott ellene az öcs, aki jelen volt a támadásnál.
A bántalmazó tehát minden következmény és rendőri ellenőrzés nélkül hazatérhetett a családjához.
Ez a rész fontos momentuma a történetnek, hiszen ez volt az a pont, amikor a hatóságok közbeavatkozhattak volna, a férfi távol tartásával megvédhették volna a családot. Ennek azonban az ellenkezője történt, és ez sajnos igen gyakori eljárás és hiba, még a fejlett országokban is. Bántalmazott nők és gyerekek sokaságánál fordul elő ugyanis újra és újra, hogy az arra hivatott szervek segítség helyett cserben hagyják a kiszolgáltatott bántalmazottakat. Magyarországon is rendszeresen kerülnek be a hírekbe a nagyon hasonló háttértörténettel rendelkező családirtások, gondoljunk csak a dunakeszi, vagy a tatabányai gyilkosságra, 2019-ben pedig volt olyan időszak, amikor alig pár hét leforgása alatt történtek ilyen jellegű tragédiák: Tatán egy férfi megölte a feleségét. Andornaktályán egy férfi megölte a kislányát és volt feleségét, majd öngyilkos lett. A két eset két héten belül zajlott le, és mindegyikben közös elem, hogy a nő bántalmazása már hosszú ideje tartott.
Jelenet a Bűnös gyermek című filmből (Fotó: BBC)
Érthetetlen, hogy az ilyen esetek évek óta ismétlődhetnek, tekintve, hogy a családon belüli erőszak természetrajza már régóta ismert, ahogy az is, hogy a bántalmazás nem áll meg egy pofonnál, hanem külső beavatkozás nélkül a gyilkosságig eszkalálódhat.
Ezek a halálesetek tehát nem pusztán sajnálatos tragédiák, hanem a legtöbb esetben súlyos rendszerhibák tünetei, azt jelzik, hogy az adott országban nem megfelelően működik az áldozatvédelem rendszere, hogy az áldozatok hiába kérnek, nem kapnak időben megfelelő segítséget. Akik pedig nem tudnak máshogyan szabadulni az éveken át tartó terrorból, mert nem kapnak hozzá támogatást, mankókat, kétségbeesésükben erőszakot, gyilkosságot is elkövethetnek a bántalmazójuk ellen. Így válnak végső kétségbeesésükben feleségek, élettársak, és olykor gyerekek is gyilkosokká. Gondoljunk csak Simek Kitty ügyére, aki az alvó apját lőtte fejbe, az őt és a súlyos beteg édesanyját ért bántalmazás miatt, és igen, ez történt a Tulley családban is.
„Mit szóltál ahhoz, hogy Neil Tulley, aki ellen tanúvallomást tettél, visszaköltözhetett az édesanyádhoz?” – kérdezte a fiút a védőügyvéd a tárgyaláson. Jerome azt válaszolta, hogy úgy érezte, mindannyian veszélyben vannak, mert Tulley gyakran volt részeg és agresszív. Mellékzönge, hogy még ugyanebben az időszakban a George Abbot School tanárai észrevették, hogy a fiú éhezik, ezért ételt, valamint pénzt adtak neki ruhára – tehát a gyermekvédelmi jelzőrendszer több tagja is tudta, hogy komoly gondok vannak a családban. Ráadásul a férfi ellen távoltartási végzést is hoztak, mert korábban fojtogatta a fiúk anyját. Ennek ellenére egy éven keresztül semmit sem lépett a gyermekvédelem, a rendőrség pedig hazaengedte a bántalmazó férfit, akitől Joshua, az idősebb fiú szabályosan rettegett, és ezért remeteként élt a padláson, ahonnan csak nagyon ritkán jött le.
Segítség híján, 2013. augusztus 13-án, bekövetkezett a tragédia, a két gyerek az otthon látott minta alapján az erőszak egyik legbrutálisabb eszközével vetett véget a családi terrornak. Jerome tanúvallomása szerint a gyilkosság éjszakán a szobájában épp az Xboxon játszott, amikor Joshua bement hozzá és elmondta neki, hogy az anyja és Tulley megint összevesztek, és a nevelőapja azt üvöltötte, elmegy a baltáért, ami a fészerben van és befejezi azt, amit korábban elkezdett. A 23 éves Joshua azt mondta öccsének, el kell kapniuk a férfit, mert a családban mindenkire veszélyt jelent. A Daily Mail szerint az ügyész megkérdezte, hogy a vita után, amikor Joshua azt hallotta, hogy meg akarja őt ölni a nevelőapja, miért nem hívta inkább a rendőrséget, ahelyett hogy a megölése mellett döntött: „Korábban már próbálkoztunk a rendőrséggel, felmentették, majd visszajött a házba, és továbbra is bántott minket. Meg akartam védeni a családomat, és ha ez azt jelentette, hogy ezt kell tennem, akkor ez volt az egyetlen lehetőség.”