Angolul weaponized incompetence-nek (fegyverként használt inkompetencia, hozzá nem értés) hívják azt a jelenséget, amikor a férfi a házimunkára széttárja a kezét, hogy nem ért semmihez, nem képes pelenkát cserélni és még a kiskanalat sem találja meg az asszony nélkül.
Nem cuki, hanem manipuláció
A nők hajlamosak ezt a fajta reakciót jópofának tartani, esetleg azt érezni belőle, hogy milyen jó, hogy ilyen nagy szükség van rájuk a családban, ám ezzel a hozzáállással csak azt fogadják el, hogy minden az ő feladatuk és önként rohannak a még több, egyedül viselt teher felé. Mert szegény pasiknak honnan is kéne tudni, hogyan működik a mosógép, vagy miért is kéne arra figyelmet fordítani, hogy eljussanak a szennyesig a ruhájukkal. Lehet rájuk legyinteni, hogy ők már csak ilyenek, inkompetensek, nekik nem ez a feladatuk, hanem az, hogy lapátolják haza a pénzt, majd az asszony minden mást elintéz.
Csak az a probléma, hogy míg régen lehet, hogy így működött ez a felállás, mára már a nők többsége ugyanannyit dolgozik, mint a férfiak, úgyhogy kicsit igazságtalannak tűnik, hogy az inkompetencia mögé bújva ne osszák meg az otthoni, ház körüli munkákat a párok egymással. A jelenséget egyébként már 2007-ben tárgyalta hosszan a The Wall Street Journal, ebben a cikkben kapta ezt az elnevezést is, ám tavaly óta különösen nagy figyelmet kap a TikToknak köszönhetően, ahol már saját hashtaget is kapott (#weaponizedincompetence), ami jelenleg 59,4 millió megtekintésnél jár. Ez alapján simán mondhatjuk, hogy a fél világot, de a nőket biztosan mélyen érinti a téma, hogy miért nekik kell a háztartási és gyerek körüli munkák nagy részét megcsinálni, és miért vannak a pasik felmentve csak azért, mert férfiak, tehát nem kell érteniük a ház- és családkörüli feladatokhoz.
Fontos
Sok férfit ismerünk, aki nem ugrik el a házimunka elől és nem csak a főzésnél villog, de a mosogatásnál sem bújik el. Ez a cikk nem róluk szól!
Persze nem feltételezünk direkt rosszindulatot mögötte, valószínűleg a férfiak sem tudják, hogy amit művelnek, a weaponized incompetence igazából egy manipulációs technika, amivel elhárítják magukról a felelősséget és a nők nyakába varrják a piszkos munkát azzal a felkiáltással, hogy a férfi csinálja a férfias munkákat az otthonban, ami általában azt jelenti, hogy havonta egyszer a kezébe kell venni a fúrót, míg a nők naponta még egy műszakot lenyomnak otthon munka után a háztartás és gyerekek körüli feladatokkal.
Anyád helyett anyád leszek
Szó sincs róla, hogy a férfiakat akarnánk pellengérre állítani, ugyanis ebben a jelenségben mi nők pont annyira hibásak vagyunk, amikor viccelődve megosztjuk a Facebookon, hogy mennyire aranyos, hogy a férj téblábol a boltban, mert nem találja a kenyeret és tejet az asszony nélkül. Vagy amikor azzal dicsekszik panaszkodásba burkolva a nő, hogy nélküle még a saját kávéját sem tudja megcsinálni a férje, és hogy fogalma sincs, mi fán terem egy vasaló. És honnan is kéne tudnia a férfinak, hogy hol a szennyes, ha úgy született, hogy először anya szolgálta ki, majd a feleség átvette a szerepét, és anyja helyett anyjaként lett szorgos háztartási alkalmazottja, ezzel tulajdonképpen benne tartva a férfit az inkompetens szerepben a családban. Fordítva is létezik egyébként ez a jelenség, amikor a nők játsszák el azt, hogy azt sem tudják, a szög melyik végét kell a falhoz rakni, képtelenek kicserélni egy villanykörtét vagy hogy nem értenek a pénzügyekhez, hogy a férfi magáénak érezze ezeket a „férfias” feladatokat.
Fotó: Getty Images
Manipuláljuk egymást, aztán meg panaszkodunk, hogy túl sok a teher a vállunkon, ahelyett, hogy befejeznénk a játszmázást és nem a nemi sztereotípiák, hanem inkább a közös teherviselés szellemében végeznénk a feladatokat, hogy senki se szakadjon meg. És itt nemcsak az olyan egyértelmű házimunkákról van szó, mint mondjuk a mosogatás vagy vécépucolás, hanem az érzelmi feladatokat is a nőkre hárítja a weaponized incompetence, amiket bárki képes elvégezni attól függetlenül, hogy mi lóg a lába között. Ilyenkor a manipuláció úgy működik, hogy a másik fél rosszul vagy félig csinálja meg a feladatot, ezért a végén legyintünk és inkább elvégezzük mi magunk. Ilyen érzelmi feladatok például a következők, melyekben eléggé magukra vannak hagyva a nők:
- kitalálni, hogy mit együnk vacsorára minden este;
- emlékezni a családi szülinapokra, beszerezni az ajándékokat, megszervezni a bulikat;
- vezetni az iskolai dátumokat, intézni a gyerekkel kapcsolatos hivatalos teendőket;
- vigyázni a babára, megnyugtatni, pelenkázni, etetni;
- egyedül vezetni a bevásárlólistát;
- tudni mindennek a helyét, mert a családtagok lusták keresni;
- minden döntést egyedül hozni a közös otthon felújításában;
- és a lista a végtelenségig folytatható egyéni példákkal.
Csináld meg helyettem, mert béna vagyok
A fő probléma ezzel a jelenséggel az, hogy a nő, akit így manipulálnak, gyakran évtizedekre is benne ragadhat a szituációban, miközben önként és dalolva galoppozik a kiégés felé. Sőt, akár még úgy is érezheti, hogy milyen jó, hogy szükség van rá a családban, és nélküle életképtelen lenne minden családtag. Holott természetesen szó sincs erről, csupán kihasználják és kifacsarják a végletekig, hogy minden érzelmi és háztartási munkát rányomnak azzal a felkiáltással, hogy „Csináld meg helyettem, mert béna vagyok!” Ha logikusan belegondolunk, nyilvánvaló, hogy a férfi is képes lenne vezetni a családi szülinapokkal a naptárat és neki is ugyanannyi mentális energiája van, mint a nőnek, amiből áldozhatna arra is, hogy milyen karácsonyi ajándékot vegyen a gyereknek, sőt, mivel van két szeme és memóriája, jó eséllyel azt is meg tudná jegyezni, milyen fajta margarint eszik a család már öt éve. Az, hogy mindezt nem teszi, hanem rátolja a felelősséget a nőre, egyáltalán nem azért van, mert „béna hozzá”, hanem mert így az egyszerűbb neki.
Abban talán mind egyetértünk, hogy igazságtalan és logikátlan is, ha mindkét fél a párkapcsolatban teljes munkaidőben dolgozik, de kizárólag a feleségre hárul a házimunka, a gyermekgondozás és a család logisztikai irányítása, csak azért, mert ő nő. Ez minden, csak nem cuki és nem dicsekedni kell vele, hanem sürgősen tenni ellene. Az, hogy „Nem tudom, hogyan kell csinálni” vagy „De te sokkal jobban csinálod, mint én”, nem érvényes kifogás, ha felnőtt embernek tartjuk magunkat. Ha valaki szándékosan rosszul végez el egy feladatot azért, hogy a párja inkább megcsinálja helyette, akkor az nem jópofa, hanem felelősséghárítás és a nemi sztereotípiák kihasználása, aminek egy jól működő kapcsolatban nem lenne helye.
A járvány súlyosbította azt, ami amúgy is
Nem véletlenül pattant épp tavaly elő a TikTokon ez a rég lappangó probléma: a járvány kezdete óta ugyanis a felmérések szerint az anyák több mint háromszor annyi terhet visznek a hátukon, mint az apák, legyen szó háztartási vagy szülői munkáról. Amióta beütött a karantén, online oktatás, home office világa, azóta a nők naponta három vagy több órát töltenek házimunkával és gyermekgondozással. Sarah Spencer Northey családterapeuta szerint a felnőttek kapcsolataiban tapasztalható egyenlőtlenségek eddig is léteztek, ám a járvány súlyosbította a helyzetet, mivel a több feladat mellett még ismeretlen helyzeteket és döntéseket is hozott magával, melyek jó része végül a nők vállán landolt épp a weaponized incompetence gyakori alkalmazása miatt.
A mai napig hajlamosak vagyunk visszanyúlni a nagyszülők, dédszülők mintájához, és azt mondani, hogy a nők dolga a háztartás és a gyerek, a férfiak pedig a pénzkeresésre koncentráljanak inkább. A szakember szerint első pillantásra úgy tűnhet, hogy csak apróságokról van szó, amikor nyaggatni kell a férjet a szennyessel vagy gyerekek körüli teendőkkel, ám mélyebb szinten azt üzeni ez a helyzet a nőnek, hogy a párjában nem bízhat, nem kap támogatást tőle érzelmileg és fizikailag – ez pedig komolyan alá tudja ásni a kapcsolatot. „Ez egy passzív-agresszív módja annak, hogy visszatereld a munkát arra a személyre, akit nem tisztelsz eléggé ahhoz, hogy kiállj mellette” – mondta el a terapeuta.
A TikTok-ot lehet szidni, hogy sok a trash tartalom rajta, de ebben az esetben nagyon jó, hogy ráirányította a figyelmet erre a jelenségre. Ez a manipulációs technika ezer meg egy éve itt van köztünk, teszi tönkre a nőket generációk óta, úgy működik, hogy az sem veszi észre, aki használja és annak sem tűnik fel, aki áldozatul esik neki. Itt az ideje, hogy sokkal tudatosabban, nagyobb odafigyeléssel éljenek együtt a nők és férfiak, és közös erővel számolják fel a nemi sztereotípiákon alapuló működést. Talán a következő generációnak már sikerül a weaponized incompetence csökkentése, úgy tűnik, hogy a közösségi oldalak ebben a segítségükre lesznek.
