Az ítélkezés és bűntudat összefonódott a házimunkával a nők fejében

Hazaérünk egy fárasztó nap után, rendetlenség és porcicák tömege fogad a lakásban, amitől borzasztó lelkifurdalásunk támad. Ez a bűntudat általában a nőkre jellemző, a férfiakat nem hatja meg a kosz annyira. Kiderült, hogy miért van ez így.

Kun Gabi

2021. Augusztus 18.

Ismerős a helyzet, amikor végignézel a lakáson és furdal a lelkiismeret, hogy mégis hogy lehet ilyen disznóólban élni? Mardos a bűntudat, hogy nem takarítottál ki tegnap sem, hanem inkább a kedvenc sorozatodat bámultad munka után. Ha pedig vendégeket hívtál, akkor ez a házimunka miatti stressz az egekbe ugrik, hatalmas nyomás kerül a válladra, hogy a tökéletes lakás képét mutasd nekik.

Az ítélkezés összefonódott a takarítással

A takarítással, rendetlen otthonnal kapcsolatos bűntudat mögött olyan félelmek állnak általában, mint hogy lustának, rossz anyának vagy feleségnek fognak gondolni mások. Természetesen senki sem lesz lusta, rossz anya vagy feleség attól, ha nem csillog-villog az otthona, mégis bennünk, nőkben olyan mélyen gyökerezik az otthonunk feletti ítélkezéstől való félelem, hogy akár folyamatos lelkifurdalást is okozhat a takarítás, illetve a tökéletes lakás ideális képének kergetése. A házimunka eggyé vált az ítélkezéssel, mintha a takarítás valamiféle morális kérdés lenne, pedig nyilván nincs a porszívózásnak vagy a felmosásnak erkölcsi oldala, ezek csupán olyan tevékenységek, melyek segítségével működőképesen tartható az otthonunk.

A takarítás nem rossz vagy jó, nincs negatív vagy pozitív töltete, ez csak a fejünkben létezik, a tisztaságnak nincs köze ahhoz, mennyire vagyunk értékesek és sikeresek.

Úgy nőttünk fel, hogy akkor vagyunk jók nőként, feleségként, anyaként, ha rendben van az otthonunk, ha annyira tiszta, hogy nem érheti szó a ház elejét – azaz nem találhat kivetnivalót benne senki. Mindez a bűntudat és házimunkás stressz főleg a nőket sújtja, mert bár szerencsére ma már a férfiak is egyre többet házimunkáznak, ám számukra nincs érzelmi vagy morális töltete, a takarításra egy elvégzendő feladatként tekintenek, maximum bosszankodnak miatta, de a lelkifurdalás messze elkerüli őket.

Régen kapcsolódott össze a nők fejében a szégyen és a takarítás, itt az ideje változtatni rajta! (Kép: Getty Images)

A járvány tovább rontotta a helyzetet

Sarah Thébaud, a Kaliforniai Egyetem szociológiaprofesszora nyilatkozta a témában az Apartment Therapy magazinnak, hogy a felmérések alapján a járvány és bezártság sokat rontott a nők házimunkával kapcsolatos bűntudatán: „A nőknek sokkal magasabbak lettek az elvárásaik a tisztasággal kapcsolatban, mint a férfiaknak.” A járvány alatt több házimunka tolódott rájuk, ami a bűntudatot is fokozta, erősödött a morális nyomás a nők vállán a tisztasággal kapcsolatban, pusztán azért, mert többet voltak otthon, és ha egy nő otthon van, akkor nyilván sokkal több ideje van házimunkázni.

„Van egy erkölcsi kényszer a nőkön, számukra ez a legnagyobb motivációs erő a takarításra, még akkor is, ha amúgy utálnak házimunkázni” – írja Thébaud. Már maga a takarítás, a tökéletes otthon képének kergetése is óriási stresszt tud generálni, hát még a hozzá fűződő bűntudat milyen károkat okoz a lelkünkben. A szakember véleménye szerint ennek az lenne a megoldása, ha eltávolítanánk a szégyenérzetet a házimunkától, amihez nagyfokú tudatosságra lesz szükségünk, hogy ne legyen morális kérdés többé, hanem semlegessé váljon a takarítás.

Keretezd át a takarítást!

1. A házimunka érted van

Elsőként arra kell átállítani az agyunkat, hogy a házimunkára ne úgy tekintsünk, mint egy olyan dologra, amin keresztül mások véleményt formálnak rólunk. A takarítás, rendrakás ugyanis nem más, mint egy olyan feladat, ami a segítségünkre van abban, hogy a lakásunkat jobban tudjuk használni. De nem kell minden áldott nap tisztára és tökéletesre nyalni a házat, inkább azokat a feladatokat kell kijelölni magunknak az adott nap, amik a kényelmünket szolgálják. Például, ha nem pakoljuk el a tiszta ruhát, hanem halmozódik a kanapén, akkor nem tudunk leülni normálisan az esti sorozatnézéshez. Ha pedig nem mosogatunk el huzamosabb ideig, akkor büdös lesz a konyhában, megszállnak a legyek, és még kiskanál sem marad a kávéhoz.

2. Az ütemezés a kulcs

Ahhoz, hogy a szégyenérzet lekerüljön a takarításról, pont úgy kell kezelnünk, ahogy a munkát: feladatokra osztjuk és ütemezzük, mikor, mit fogunk megcsinálni. Vannak a sürgős feladatok, mint mondjuk a tele szennyes vagy a kicsorduló szemetes, amit nem lehet halogatni, mert a halogatással csak magunkkal szúrnánk ki, és a saját kényelmünket veszélyeztetnénk. Aztán vannak olyan feladatok, amik nem olyan sürgősek, ilyen a porszívózás, felmosás – hacsak ki nem öntötte épp két perce a kakaót a gyerek –, amire kijelölhetünk napot, napszakot, hogy mikor akarjuk elvégezni. Ha apró lépésekre osztjuk, feladatonként fontossági sorrendbe rakjuk és ütemezzük a takarítást, akkor máris nem morális kérdés lesz belőle, hanem egyszerű, szükséges munka.

3. Öt feladatot tarts észben

A takarítás feladatokra osztását a következő öt dologgal érdemes kezdeni, hogy ne érezzük azt, hogy nem is kezdünk bele, mert túl sok a házimunka egyszerre:

szemét;
mosogatás;
mosás;
tárgyak, amiknek van helye;
tárgyak, amiknek nincs helye.

Egyszerre csak egy kategóriával foglalkozzunk, és akkor lépjünk tovább, amikor kivégeztük az adott kategóriát. Szép sorrendben haladva nem nyom majd agyon a takarítás, és feladatként tudunk tekinteni a házimunkára ahelyett, hogy a folyamatos bűntudat stresszében kellene élnünk.