Gondoskodni együtt jó
Szponzorált tartalom

A közös házimunka egymás tiszteletéről is szól

Együtt élünk, együtt is kell vinni a háztartást családilag.

A tinédzser gyerekeket nem könnyű rávenni arra, hogy segítsenek a házimunkában, főleg, ha nincsenek rászoktatva kicsi koruk óta. Márpedig egy anyának sem kellene rabszolgának lenni a saját otthonában, ha már együtt élünk, akkor együtt is kell gondoskodni a környezetünkről családként.

A közös házimunka ott kezdődik, hogy anya nem ugrálja körbe a gyerekeket és apát, hanem szépen felosztják egymás között a feladatokat. Lehet, hogy konfliktusokat szül az elején, de megéri kitartónak lenni, ha nem akar az ember a családja szolgálatában senyvedni évtizedekig. Két anya mesélte el, hogyan működik náluk a házimunkázás.

Anikó esetében nincs közös munka, csak anya végzi a feladatokat, mosogat, mos, takarít, suvickol és lapátolja a szennyest minden nap. Azt mondja, hogy már beletörődött, hogy a családban ez az ő szerepe.

„A férjem olyan családból jött, ahol a férfiak ha akartak volna, sem folyhattak bele a házimunkába. A nők feladata volt minden, az utolsó porcicáig. Mivel ebben nőtt fel, ezzel az elvárással érkezett a házasságunkba is. Az elején egy darabig még ellenkeztem, próbáltam rávenni, hogy néha mosogasson el, vagy segítsen berakni egy mosást, de olyan ellenállásba ütköztem, hogy inkább feladtam.

házimunka gyerek család

Képünk illusztráció (Forrás: iStock)

Még az anyósom is leültetett nagy komolyan, hogy ne akarjam a fiát házimunkára kényszeríteni, hiszen az a nők dolga. Túl nagy volt az ellenszél, úgyhogy nem erőltettem, maradtam én a cselédlány.

A két fiunk aztán ezt a felállást tanulta el tőlünk, igaz, nem is nagyon szoktattam rá a házimunkára őket kicsi korukban, most meg már kamaszként nem lehet mit kezdeni velük.

Kicsit bánom, hogy nem álltam ki magamért erőteljesebben, és hogy a fiaimat nem neveltem rá a házimunkára. Egyrészt mert sajnálom a jövendőbeli menyeimet, mert ki kell majd szolgálniuk a férjeiket, másrészt pedig így nem lettek túlságosan önállóak a gyerekeim, ha rajtuk múlna, egy nagy szeméthalomban élnének szennyes ruhák között.”

Rebeka ezzel szemben pont az ellenpólust képviseli: közölte a családjával, hogy ő nem lesz senkinek a rabszolgája, úgyhogy közösen fogják vinni a háztartást.

„Szerencsés vagyok a férjemmel, mert nem állnak tőle távol a ház körüli munkák. Az anyósom egyedül nevelte fel a három gyerekét, így nem is volt kérdés, hogy be kellett segíteniük a mamának a takarításba, mosásba, mosogatásba is. Egyedül a főzést nem adta ki a kezéből, de ezt pótoltam azóta, megtanítottam a férjemet az alapételekre, hogy ne legyen elveszett nélkülem.

Szerintem a közös házimunka egymás tiszteletéről is szól. Ezért is tartottam fontosnak, hogy a gyerekeket is ráneveljem.

Nem nekem segítenek, hanem a közös életterünket közösen tartjuk rendben, mert tiszteljük egymást annyira, hogy nem kényszerítjük a másikra azt, hogy disznóólban érezze magát. Mindegy, hogy lányról vagy fiúról van szó, a lényeg ugyanaz: használja a közös lakást, úgyhogy legyen kedves kivenni a részét a tisztán tartásából is. Önállóságra, felelősségre, türelemre és figyelemre tanította a gyerekeimet a házimunka, abszolút csak ajánlani tudom minden szülőnek.”

Olvass többet a témáról a Zewa oldalán.

Szponzorált tartalom

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top