nlc.hu
Család
Óvóhellyé alakult ukrán metróállomások

Élet a föld alatt: rengeteg ukrán család él már egy hónapja a harkivi metróban

Innen a biztonságból szinte elképzelhetetlen az az élethelyzet, amibe most az ukrán-orosz háború miatt került milliónyi ember. Vannak, akik helyben kerestek menedéket, így alakult át például a harkivi metró több állomása is óvóhellyé.

Nem nagyon lehet könnyek nélkül végignézni azokat a képeket, melyeken a harkivi metróállomásokon berendezkedett menekült családok láthatók. A kisbabáktól kezdve a nagymamán át a kutyákig, macskákig mindenki egy emberként küzd a föld alatt a túlélésért, miközben az ukrán várost szinte eltörölték a Föld színéről. A The Washington Post helyszíni tudósítói, Loveday Morris és Anastacia Galouchka jártak a menedékké alakult állomásokon és beszéltek a jelenleg is ott élő emberekkel. Az állomásokat az ukrán rendőrség kérdésére nem nevezték meg, hogy ne váljanak célponttá a óvóhelyek.

„Egy csokor tulipán ül annak a metrókocsinak az ablakában, amelyben Vladlena Igorivna, az édesanyja és két kisfia több mint három hete alszik. Ez egy kis emlékeztető a kinti világról, az egyébként szinte teljesen föld alatti életükben” – kezdi a cikk a beszámolót. A friss levegő itt luxus, ritkán jutnak hozzá, ha kimerészkednek a föld alól, akkor is csak nagyon rövid ideig tartózkodnak fent, a szemük pedig annyira hozzászokott már a lenti sötétséghez, hogy fáj a napsütés. Este hat után le is zárják az állomásokat teljesen, de nem is akarnának kimenni sötétedés után az utcára. Igorivna két kisfiával, a hatéves Nazarral és a hároméves Makarral él már egy hónapja a metrókocsiban, amit egyikük sem szívesen hagy el, annyira ijesztő a föld felett az élet: „A gyerekek hallják a bombák robbanását, és újra le akarnak jönni – mondta el az édesanya. – Mindennap ki akarok menni sétálni, de nem tudok. Csak haza akarok menni.”

Tulipánok a metrókocsiban

Igorivna tulipánjai a metrókocsi ablakában (Kép: Wojciech Grzedzinski/The Washington Post/Getty Images)

Igorivnához hasonlóan több ezer harkivi lakos él most a föld alatt a metróállomásokon, melyek átalakultak állandó óvóhellyé. Harkiv Ukrajna második legnagyobb városa, a becslések szerint az itt élő 1,4 millió lakos fele menekült el a támadások kezdetén, míg mások a föld alatt kerestek helyet a túléléshez. Igorivna például azért nem ment el, mert egyedülálló anyaként, jármű nélkül nem látta esélyét, hogy elmeneküljön az országból. Mindenkinek megvannak a maga okai arra, hogy miért nem tudott vagy akart elmenni a városból, egy 61 éves nő például azért, mert nem bírta otthagyni szeretett városát: „Mi ízig-vérig harkiviak vagyunk. Olyan gyönyörű városunk volt. Lebombázták az állatkertünket, a templomainkat, lebombázták az összes szép dolgot, amink volt.”

ukrán nő kutyával
Megnézem
Összes kép (6)

Jelenleg a metró tűnik a legbiztonságosabb helynek a városban, mert állítólag még egy nukleáris csapás esetén is megvédi a lent tartózkodókat. Persze a metró nem jár, segítségképp nyitott ajtókkal az állomásokra állítottak minden elérhető szerelvényt, hogy lakókocsivá alakuljanak, a peronon pedig minden talpalatnyi helyet sátrak, matracok és takarók foglalnak el. Azon az állomáson, ahol Igorivna is él a gyermekeivel, nagyjából 50 gyerek van, 200-300 felnőtt társaságában. Nincsenek magukra hagyva szerencsére az állomásokon rekedt emberek, a hangosbemondón nem a metróval kapcsolatos információkat hallják, hanem azt, amikor megérkeznek az önkéntesek, akik ételt, ruhát, egyéb szükséges felszerelést hoznak az itt élőknek.

ukrán anya babával
Megnézem
Összes kép (7)

Igorivna és két kisfia természetesen nem egyedül él a metrókocsiban, azok, akikkel megosztják lakhelyüket, imádják a kisgyerekek jelenlétét, elmondásuk szerint azért, mert a kicsik még nem vesztették el a reményt és sugározzák magukból a pozitív energiákat. Ugyanígy éreznek a lent élő háziállatokkal kapcsolatban is, hiszen sokan nemcsak saját magukat, a családjukat, hanem a kutyájukat, macskájukat is vitték menekülés közben a biztonságosabb helyre. Ahogy mesélik, egy nagy családdá váltak a föld alatt, összehozta őket a közös nehézség és életveszély. Még az a macska – a neve Zefir – is sokkal barátságosabban viselkedik most, aki régebben nem bírta az embereket a gazdáján kívül. Zefir gazdája, Irina Martinova a férjével és fiával menekült az állomásra az első nap, február 24-én, ám a férje visszatért a felszínre dolgozni a víztelepen, ahol a város vízellátását biztosítja pár, szintén ottmaradt kollégájával együtt. „A háború borzalmainak nemzedékeken átívelő traumatikus hatása van – mondta Martinova, hozzátéve, hogy sokkoló, hogy megint ismétli magát a történelem. – Gyűlölet van bennem. Nem az embereket gyűlölöm, hanem az ellenséget, ez nem múlik el egyhamar.”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top