Anyák, akiknek eszük ágában sincs még többet szülni, hogy meglegyen a négy gyerek

Elhangzott nemrég a hírekben, hogy egyesek szerint minimum négy gyereket kellene minden magyar nőnek szülni. Ezzel azonban sok anya nem ért egyet.

Kun Gabi

2022. Július 14.

Amikor a hírekben olvashattuk, hogy már nem is három, hanem egyenesen négy gyereket kellene szülnie egy rendes, becsületes, magyar anyának, azért kicsit felszaladt a szemöldökünk. A hírt követő össznépi felháborodás érthető, és egyáltalán nemcsak a gyerektelenek, hanem a többgyermekes anyák között is észrevehető. Egyrészt nem tetszik nőként senkinek, ha szülőgépnek tekintik, mert ki akar két lábon járó méh lenni, másrészt pedig, aki már nevel egy-két-három gyereket, az pontosan tudja, hogy ez mivel jár, hogy mennyire nem sétagalopp a szülés és gyereknevelés. És nem, egyáltalán nem mindegy még egy gyerek ide vagy oda.

Milyen világ vár ránk?

Egy előző cikkünkben olyan nők meséltek az indokaikról, akik egyáltalán nem akarnak szülni, most pedig anyák beszéltek őszintén arról, hogy miért nem vállalnak több gyereket.

„Jelenleg a legnagyobb érvem a második ellen az, hogy az elsőre kevesebb időm lenne – mondja az anya, akinek egy kisfia van. – Persze minél nagyobb, annál kevesebb szüksége lesz rám, ezt tudom, mégsem akarom elvenni tőle a figyelmet. Az is egy második gyerek ellen szól, hogy a szüléskor nagyon utáltam kórházban lenni. Hála a Covidnak, a császármetszés után is csak 48 órát kellett bent lenni, többet nem is bírtam volna. El se tudom képzelni, hogy szüljek még egyet és egy hétig a kórházban legyek. Itt jön újra az első pont: ennyi ideig nem akarom, hogy nélkülem legyen a fiam.

Plusz még nulla, azaz nulla segítségem van. Szüleim meghaltak, anyós külföldön él, após sajnos nem elég messze.

A férjem sokat dolgozik, ami ilyen beosztásban nem is csoda, de azért eléggé megviselt lelkileg, hogy csütörtökön hazajöttünk a kórházból és ő már pénteken dolgozott. Biztosan ez is hozzájárul ahhoz, hogy nem akarok több gyereket. Aztán nagyon sokszor gondolok arra is, hogy milyen világ vár ránk? A fiamnak lesz családja? Lesz még akkor élet a Földön? Vagy önzőség volt megszülni?”

Már két gyereket is alig tudunk eltartani

A másik megszólaló anyának két gyereke van, az egyik hatéves, a másik pedig az általános iskola utolsó évét tapossa. Bár biológiai értelemben lenne még ideje szülni, de azt mondja, esze ágában sincs megint feladni az életét újabb 10 évre. „Imádom mindkét gyerekemet, egyáltalán nem bántam meg, hogy végül ketten lettek – csak egyet terveztem, a második becsúszott –, nem is akad sok nehézség körülöttük, jó természetű, empatikus, kedves gyerekek. De most jön egy nagy de: rengeteg áldozattal jár egy anya részéről a gyereknevelés. Persze az apáknak sem egyszerű, mégis azért az anya vállán van a legtöbb súly a gyerekkel kapcsolatban, főleg, amíg még pici.

Ha születik egy gyereked, akkor minimum 10 évre alá kell rendelned magad, a szabadidődet, az igényeidet, az életedet.

Nálunk a két gyerek között nyolc év különbség van, az pont annyi, hogy már a nagy mellett felcsillant a remény, hogy szabadabb élet jöhet, lazábban lehet élni vele a hétköznapokat, erre újra lehetett kezdeni egy babával és egy kicsivel járó minden kötöttséggel az életet. Nagyon nehezen szoktam vissza abba a »rabszolgaságba«, amit egy kisgyerek jelent, abba az állandó, folyamatos készenlétbe, ami fizikailag és mentálisan is kikészít. Szerintem nemes egyszerűséggel belehalnék, ha még kétszer meg kéne ezt ismételnem, úgyhogy tőlem aztán támaszthatnak ilyen négygyerekes követelményeket a magyar anyákkal szemben, inkább nem leszek magyar, mint hogy ennek az elvárásnak megfeleljek és tönkretegyem magam.”

Persze az apáknak sem egyszerű, mégis azért az anya vállán van a legtöbb súly (Fotó: Getty Images)

Az anya még azt is hozzáteszi, hogy a gyerekek ráadásul anyagilag is óriási felelősséget jelentenek, és ahogy nő a számuk, úgy nőnek a költségek is, még ha kapnak is három-négy gyerek után kedvezményeket, a mindennapi kiadások igenis megsokszorozódnak több gyereknél. „Már két gyereket is alig tudunk eltartani, pedig mindketten elég jól keresünk a férjemmel. Nem vagyunk szegények, de sokszor kell azért azt mondani a gyerekeknek, hogy most épp nem engedhetjük meg magunknak, ami a szívük vágya.

Ha még többen lennének, akkor még többször kellene ezt mondanunk, valószínűleg nem lenne egy nyugodt éjszakánk sem, és nem azért, mert sír a babánk, hanem azért, mert nem tudnánk több gyereknek megteremteni az anyagi biztonságot.

Hogy arról már ne is beszéljünk, hogy még két gyerekkel új lakásba kellene költöznünk, amire nyilván nincs pénzünk. Szóval értem én, hogy fogy a magyar, de sajnos keményen pénzkérdés is a gyerekvállalás manapság.”

Ha még egy lenne, abban odavesznék

Rossz szülésélmény, nehéz szoptatás, egészségügyi problémák, szülés utáni depresszió – a harmadik anyának összejött sok olyan nehézség, ami miatt nem akar a meglévő két kisfia mellé még többet vállalni. „Az első szülésem futószalagos, érzelemmentes császár volt. A második természetes, medencés, szép, de szétcseszte a testemet annyira, hogy még most sincs rendben teljesen. Nemrég pedig épp a méheltávolításról beszéltem a dokival, mert gondok vannak. De ha ez nem lenne, akkor sem vállalnék több gyereket, mert a két kölök babaként annyit kivett belőlem, hogy félek, ha még egy lenne, abban odavesznék.

A szülés utáni depresszió is kicsinált, sokáig jártam pszichológushoz miatta, ráadásul gyűlöltem szoptatni, de a bűntudat miatt magamra erőltettem.

A lelkifurdalás amúgy is a mindennapok részévé vált, mert bedőltem a jó kis facebookos anyukacsoportoknak, ahol még a lelkedet is elátkozzák, ha ne adj’ isten magadnak akarsz jót és nem rendeled alá magad teljesen a babának.”

Ha névvel, arccal vállalja manapság egy anya azt, hogy nem akar több gyereket, vagy megbánta a gyerekvállalást, akkor szinte biztos, hogy keresztre feszítik valamelyik közösségi oldalon. Pedig a sok szülésre buzdító kampány és rózsaszín Instagram-szülőprofilok mellett szükség van a józan észre és a valós tapasztalatokra is, rettenetesen fontos, hogy halljunk őszinte hangokat ebben a témában. Az pedig még fontosabb talán, hogy az anyák ne éljenek elfojtott érzésekkel, nyelve a szomorúságot, magukban tartva a megbánásokat, csak mert egy anyának „nem illik” ilyet érezni, és inkább még szülni kéne plusz három gyereket, hogy teljesítse a kötelességét a hazája felé. Óriási a nyomás így is a nőkön, a társadalmi elvárások a gyerekszüléssel kapcsolatban nagy súlyt jelentenek a vállukon. Emberekről beszélünk, nem pedig gépekről, akik arra születtek, hogy kinyomják magukból sorra a babákat, aztán éljék túl az életüket akárhogy. Inkább hagyjuk meg a szabad döntés jogát a nőknek a gyerekvállalással kapcsolatban, ez a legjobb gyereknek, anyának és az egész családnak végső soron.