A világ lakosságának egyes adatok szerint már több mint fele közösségi média felhasználó és ma alig találni olyan, magára valamit is adó céget, amely ne rendelkezne Facebook-, Instagram- és Twitter-profillal, 2006-ban azonban, amikor indultatok, még egyáltalán nem ez volt a helyzet. Hogyan került a közösségi média a látókörödbe?
Veszprémben a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának a marketing vezetője voltam akkor, és azon gondolkodtunk, hogyan lehetne népszerűsíteni a képzést középiskolások körében. Nem sokkal korábban jött létre az iWiW és a MyVip és azt lehetett látni, hogy ezek népszerűek a fiatalok körében. Azt javasoltam ezért, hogy ezeken a felületek keresztül is kommunikáljunk. Szerencsére erre nyitott volt a dékán. Mi voltunk egyébként az egyetemek közül az elsők, akik streamingeltünk is, bár akkor még nem létezett ez a fogalom. A gyakorlatban ez azt jelentette, lehetővé tettük, hogy a középiskolások belessenek az egyetemi órákra.
Az elmúlt több mint egy évtizedben a streaming, a lájkolás, trollkodás és hashtagelés kifejezések is mind részei lettek az aktív szókincsünknek. Miben változott meg leginkább a közösségi média?
Elsősorban a személyre szabhatóságot kell kiemelnem. Ahogy telt az idő, a felhasználók egyre inkább személyiségre specializálódott tartalmakat kaptak, olyanokat, amik garantálni tudták, hogy az illető minél több időt tölt az adott platformon. Minél több időt tölt ugyanis ott, annál nagyobb hirdetési felületet tudnak adni ezek a platformok a hirdetőknek.
Többek közt a személyre szabhatóság miatt érzi azt az ember, hogy a közösségi média egyszerre áldás és átok. Hiszen az illető valóban kap számára hasznos és értékes tartalmakat, de ez azért lehetséges, mert a rendszerek összegyűjtik és adatokká alakítják az online térben hagyott lenyomatainkat.
Ezekből aztán megalkotják a személyiségprofilunkat, amiből kiderül, pontosan mivel tudnak minket a monitor elé kötni. Az algoritmus mostanra már nagyon finomhangolt. Ez fokozottan igaz a TikTok esetén.
Miért?
A TikTok abban más, hogy az algoritmusa még kifinomultabb, mint a többi platformnak. Nagyon gyorsan kiismeri a felhasználót ugyanis rövid (alapbeállítás szerint 15 másodperces) videókat tesz közzé, amiket vagy tovább pörgetünk, vagy végignézünk. Így is, úgy is közelebb kerül a rendszer ahhoz, hogy kiismerjen minket. Egy felmérés szerint a magyarok naponta átlagosan 150 videót néznek végig.
Fotó: Neményi Márton
Át lehet vágni az algoritmust?
El lehet bizonytalanítani, ha a kontra oldalról is keresünk információkat, nézegetünk tartalmakat, vagy nem várt reakciókat adunk a felületen és ezt időről-időre megismételjük. De egy felnőtt ma már átlagosan naponta 6 óra 45 percet használja az online teret, míg a tinédzsereknél ez az időmennyiség 9 óra. Ennyi idő alatt rengeteg jelet, lenyomatot hagyunk, amiket folyamatosan, tudatosan kontrapontozni szinte lehetetlen.
Egyébként az egyik baj azzal, ahogyan működik a rendszer, hogy az egy adott időszakban megnyilvánuló érdeklődésünk alapján gyorsan létrehozhat számukra egy információs buborékot, egyfajta visszhangkamrát. Az ukrán háború kapcsán nagyon sok kamasz depressziós lett. Rákerestek ugyanis a harcokkal kapcsolatos hírekre és egyre több durva tartalmat dobott nekik a rendszer. A Covid-19 hírek esetén a nyugdíjasoknál, de nem csak az ő esetükben fordult elő, hogy belekerültek egy ördögi körbe: minél több hírt kerestek a világjárvánnyal kapcsolatban, annál többet hírt kaptak a pandémiáról, és annál jobban féltek a betegségtől.
Említetted, hogy 6 óra 45 percet tölt átlagban egy felnőtt az interneten. Mennyi időt töltünk kifejezetten a közösségi oldalakon?
Becslések szerint napjainkban 2,5-3 órát.
Több cikket is olvastam arról, hogy Magyarországon most a TikTok olyan népszerű, mint a Facebook volt körülbelül tíz éve. A Twitter azonban, amely rengeteg országban nagyon népszerű, Magyarországon mintha nem találkozott volna a felhasználók preferenciáival. Ennek kulturális okai vannak?
Nem. Az én elméletem, hogy ennek főleg anyagi okai voltak. 2010-ben ugyanis, amikor a Twitter népszerűsége rohamosan nőtt világszerte, itthon kiugróan magasak voltak az internet árak. Jobban megérte sms-ekben kommunikálni, mint tweetelni. Külföldön ennek az ellentéte volt igaz, azaz jobban megérte az interneten keresztül kommunikálni, mint sms-ekben.
Fontos hozzátenni, hogy noha Magyarországon hosszú időn keresztül a Twitter valóban nem volt olyan népszerű, mint például a Facebook, azt tapasztaljuk, hogy a mostani középiskolások fölfedezték maguknak ezt a platformot.
Ennek az egyik oka, hogy a szülők időközben kiismerték a TikTok-ot, ezért a fiatalok olyan virtuális teret kerestek maguknak, ahol kevésbé vannak szem előtt. És persze, a celebeknek is jelentős szerepük van ebben a trendben, hiszen számos énekes, zenész, színész fönt van a Twitteren és aktív is az oldalon.
Fotó: Neményi Márton
Egyetlen év alatt európai viszonylatban minimum 20-30 nagyobb új közösségi média platform jött létre és ezek csak azok, amik nagyobb hatással voltak az emberekre. Van ennyi potenciális új felhasználó?
Részben vannak újak, részben verseny folyik a közösségi média felületek közt a felhasználók átcsábításáért. Az elmúlt év kiugróan sok új közösségi platform jött létre, ami összefügg a koronavírussal és azzal is, hogy az eddigi felületeken nagyon sok szabály megváltozott.
A digitális trendeket elemző Kepios adatai alapján 2022 októberében 4,74 milliárd közösségimédia-felhasználó volt a világon. Ez a 12 hónappal korábbi adathoz viszonyítva 4,2 százalékos növekedés, ami számban kifejezve egy év alatt 190 millió új felhasználót jelent. A világon másodpercenként körülbelül hat új ember csatlakozik ilyen platformokhoz.
De miben tudnak az új platformok többet, mást ajánlani, nyújtani?
Sokféle kísérletezés van ezen a területen, és nem mind sikeres. 2019-ben például létrehozták a WT Social amerikai mikroblog- és közösségi hálózati szolgáltatást, amelyet úgy harangoztak be, hogy majd alternatívája lesz a Facebooknak és Twitternek. Aztán kiderült, hogy ezekhez képest roppant fapados és egyáltalán nem lett népszerű. A Google-nak is volt közösségi felülete, a 2011-ben debütáló Google+ , de öt év után leállították, mert az emberek nem szerették.
De mindig lehetnek fejlesztések, ötletek, amiket felkapnak az emberek. Ki gondolta volna, hogy az álló videó formátumok, vagy a 15 másodperces felvételek ilyen népszerűek lesznek egyszer? Ezzel egyetemben azt látjuk, hogy a hosszú, akár több órás podcastek iránt is nő a kereslet és ez távolról sem csak a felnőttek körére igaz. De meg lehet említeni a közelmúltban indult Poparazzit is, melyen nem te magadról, hanem az ismerőseid gyártják rólad a tartalmakat. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen ötlet népszerű lehet olyan társadalmakban, ahol az egyik legnagyobb félelme az embereknek, hogy a „nagy testvér megfigyeli őket”?
De megemlíthetjük a 2020-ban létrehozott BeReal francia közösségimédia-alkalmazást, amely úgy működik, hogy a nap egy váratlan pillanatában minden felhasználónak küld értesítést, hogy van két percük készíteni egy képet. Az első és a hátsó kamera is működésbe lép, egyszerre készül egy szelfi és egy fotó arról, ami éppen előtted van. Nem lehet a képeket szerkeszteni, filterezni. Mindenhol azt látni, hogy filterfüggők az emberek, mégis népszerű a BeReal. Ez utóbbi egyébként meg kell említenem, hogy új csapdákat tartogat, mert az emberek például a környezetük megjelenítésével rengeteg olyan információt szolgáltatnak, amelyek adott esetben akár visszaélésekre is alkalmasak lehetnek.
Fotó: Neményi Márton
Rendszeresen tartasz internetbiztonsági, adatvédelmi tanfolyamokat és nemrég a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat által szervezett konferencián is előadtál, melynek a média és az internet gyermekekre és fiatalokra gyakorolt hatása volt a témája. Mi a tapasztalatod? Mennyire vagyunk a tisztában a közösségi médiában rejlő veszélyekkel, és kinek a felelőssége, hogy nem értjük azokat?
A gond az, hogy a mai világban a gyerekek már tényleg egy digitális világba születnek bele. Folyamatosan lenyomatokat hagynak magukról a világhálón, de nincsen nekik elmagyarázva, minek milyen következményei lehetnek, hogy áldozatokká válhatnak, vagy akár maguk is bűncselekményt követnek el.
Hiába aggódik a szülő amiatt, hogy kütyüfüggő a gyereke, ha egyszer ő is az.
Azt tapasztalatom egyébként, hogy a szülők nagyon ritkán jönnek el a ilyen tanfolyamokra. Pedig itt is a prevención lenne a hangsúly, mert sokkal nehezebb helyrehozni a helyzetet, vagy segítséget nyújtani, ha egyszer a gyerekünk már valamilyen visszaélésnek az áldozata lett. Ezeknek egy része megelőzhető lenne.
Gyakori probléma, hogy tudtukon kívül, az emberek saját maguk járulnak hozzá ahhoz, hogy az adott szolgáltató hozzáférjen, és belátása szerint használja fel személyes adataikat. Nem olvassák ugyanis el a gyakran roppant hosszú adatkezelési szabályzatot, csak kipipálják, az „elfogadom” rubrikát. Ez történt nemrég egy népszerű öregítős mobilalkalmazás (FaceApp) esetén is, melyet rengetegen kipróbáltak szórakozásból, mielőtt valakinek feltűnt, hogy a felhasználók az adatkezelési szabályzat elfogadásával gyakorlatilag önként adták át képeiket a FaceApp orosz fejlesztőinek, hogy használják őket belátásuk szerint.
Az, hogy rengeteg időt töltünk a közösségi média felületein, megváltoztatja az offline interakciónkat? Tudjuk kezelni a filter és aláfestő zene nélküli valóságot?
Nagyon nehéz kérdés. Itt több aspektusról is érdemes szót ejteni. Az egyik, hogy nagyon megszoktuk, hogy jelen van a közösségi média. Mindent ezen keresztül intézünk, aminek az az eredménye, hogy konkrétan stresszelünk, ha adott esetben áramszünet miatt vagy mert összetörtük a telefonunkat, nem tudjuk elérni a netet. Épp ezért fontos lenne, bármennyire idejemúlt dolognak is tűnik, papírra kiírni legalább a legfontosabb kontaktjainkat.
A másik az, hogy a közösségi média nem alkalmas arra, hogy megtanítsa a fiataloknak az egészséges konfliktuskezelést. Kutatások bizonyították már, hogy harminc alatti korosztály esetében egy konfliktusra a reakció vagy az, hogy az illető hevesen visszatámad, vagy az, hogy eltűnik, mint szürke szamár a ködben. Ezt eszképizmusnak, azaz a valóságtól való elmenekülésnek nevezzük. De szeretném hangsúlyozni, nem is elvárható, hogy ezeket ismerjék a fiatalok, ha egyszer nem tanítja meg nekik senki.
Fotó: Neményi Márton
Mit lehet tenni? Ki kéne húznunk a falból a dugót, mielőtt túl késő?
Lekapcsolni nem lehet, de nem is lenne érdemes a közösségi médiát. A felsorolt veszélyek és hátrányok mellett tagadhatatlan, hogy a hétköznapjainkat megkönnyíti, kinyitotta a világot, megkönnyítette a kapcsolattartást és olyannak is lehetőséget ad megnyilvánulni, akik korábban valamiért esetleg perifériára szorultak. Viszont fontos, hogy tudatosan használjuk a közösségi tereket és az online felületeket általában. Legyünk tisztában azzal, hogyan lehet kiszúrni, ha manipulálni akarnak minket, akár marketing cégek, akár az állam, akár más mások. Az adatvédelem és az internetbiztonság nagyon fontos. Ismerjük meg és használjuk azokat a lehetőségeket, amik védhetnek minket a felmerülő veszélyekkel szemben. Az alkalmi digitális detox is fontos, de nem úgy, hogy három napra elvonulunk egy erdő közepére telefonok nélkül. Ennél jóval életszerűbb és hatékonyabb, ha az életünkön, a napunkon belül kialakítunk mobilmentes időszakokat. Eldönthetjük például, hogy nem vesszük elő a telefonunkat tömegközlekedés közben, a vacsora alatt, vagy nem használjuk, amíg töltődik. Nem az a baj, ha jelen vagyunk az közösségi térben, hanem az, ha kizárólag ott éljük az életünket.
