Nem minden nő éli meg egyformán a császármetszést, de sokakat villámcsapásként érhet, ha végül nem természetes úton hozzák világra a gyereküket. Azok, akik császármetszés utáni hüvelyi szülésre (VBAC) készülnek, rengeteg vegyes érzéssel, szorongással, feldolgozni valóval és akár párkapcsolati gondokkal is szembenézhetnek, épp ezért fontos, hogy legyen lehetőségük segítséggel ránézni minderre, és tisztába kerülni saját igényeikkel. A VBAC-re való lelki felkészülés természetesen nem garantálja, hogy a következő terhesség ne császármetszéssel végződjön ismét, de megágyazhat az önismeretnek, a várandósság jobb megélésének, és annak, hogy akkor is találjunk szépséget a szülésünkben, ha megint nem azt dobja a gép, amire vágytunk.
A lelki feldolgozás nem garancia a VBAC-re
Schimcsig Nóra HypnoBirthing tanácsadó, dúla, Szilánkok néven tart császármetszés feldolgozását segítő önismereti csoportokat, valamint VBAC támogató csoportokat. Amikor arról kérdezem, mennyire számít az anyák lelki felkészülése, hogy elkerülhető legyen egy újabb császár, meglepő választ ad. „Az egyik legizgalmasabb dolog, ami az én fejemben összeállt, miután elkezdtem VBAC-témával is foglalkozni a munkámon belül, hogy a tudományos szakirodalmak, szakcikkek, kutatások tanulsága szerint lényegtelen ebben az anyák lelki felkészülése.
Következetesen az jön ki a számok alapján, hogy az, hogy valakinek hüvelyi úton fejeződik-e be a szülése, ha az előző császár volt, azon múlik, hogy a szakemberek, akik őt kísérik ebben a folyamatban, hogyan állnak ehhez hozzá.
A VBAC arány épp ezért elképesztő szélsőségek között szóródik. 2012-ben Florida államban 0,8 százalék volt a VBAC aránya és 99,2 százalékban ismétlődött a császár. A paletta másik végéről pedig egy amish születésház adatát hoznám, ahol az anyák 96 százaléka megszült hüvelyi úton. Mindkettő extrém arány, Florida is, ahol csak azt nem vágják föl, aki az utcán szül, de az amish példa is, akik egy technológiatagadó szekta, és csak akkor vágnak, ha muszáj. De mondok kórházi számot is, hogy a »mainstreamebb« irány se maradjon ki. Egy kaliforniai kórháznak 86 százalék, egy jeruzsálemi ortodox zsidókat ellátó kórháznak 91 százalék a VBAC aránya – sorolja a szakember, majd hozzáteszi. – Ezek a nagy különbségek azt mutatják, nem arról szólnak a számok, működnek-e az anyák, a méhek, a hegek, a kisbabák, hanem valami másról. Magyarországon jelenleg az, hogy besétálok egy szülészetre nagy hassal, és felvágnak-e, viszonylag kevés kapcsolatban áll azzal, hogy számomra objektíven ez a legjobb ellátás-e vagy sem, akkora a statisztikai szórás az intézmények közt. Ilyen realitások közepette dolgozom én az anyákkal, mégsem véletlenül foglalkozom mentálhigiénével. Hiszek abban, hogy fontos az a lelki út, amit az illető bejár, nem értelmetlen dolog ebben segíteni neki.
De hogy például az előző császár feldolgozása bizonyosan abban nyilvánul-e meg, hogy én segítőként megemeltem a százalékos esélyét arra, hogy hüvelyi úton fejeződik be a szülése, kétséges a számomra.
A számok ellenére Nóra saját tapasztalatai alapján úgy látja, azoknál, akik terápiába, felkészítőkre jártak, több a „szebb történet” is. Ám az, hogy ez milyen komponensen múlik a sok közül, izgalmas kérdés. „Mert például ha egy anya rendbe teszi magát lelkileg, azzal sokszor az is korrelál, hogy vannak energiák, szándékok arra, hogy a párkapcsolatát is ápolja. Egy szövetségessel végigcsinálni ezt az utat pedig nyilván megemeli az esélyét egy egészséges, jobb kimenetelű szülészeti eseménynek, mint az, ha valaki azt éli meg, hogy egyedül kell szembepisilnie a szélviharral.”
Schimcsig Nóra szerint a kiállás is jobban megy, de ez nem harciasságot jelent. Egy előző császár feldolgozása azzal is jár, hogy a belső sebzettség többé már nem társul haraggal a világegyetem iránt, hanem az anya nyugodt határozottsággal, belső békével tud határt szabni, a szükségleteit képviselni, a lényegre fókuszálni. Egy előző császár feldolgozása azért is tud jutalmazó lenni, mert az anya megélheti, hogy annak is lehettek pozitív komponensei. „Önmagában az, hogy én császármetszéssel váltam anyává, nem szükségszerűen egyenlő egy kudarccal. Rendben lehet lenni vele, mint ahogy azzal is, hogy én mondjuk szemüveges vagyok. Az élet tényeként lehet tekinteni rá, aminek az ember nem feltétlenül örül, de nem is kell, hogy fekélyes sebként keserítse meg az életet. Egy előző császár feldolgozása által meg tudom tervezni, hogy ha másodszor is ez az opció merül fel, mire van szükségem ahhoz, hogy azt is megélhessem szépnek” – véli a szakember.
Fotó: Getty Images
A császár is válhat „álomszüléssé”
A HypnoBirthing, amellyel Nóra dolgozik, ezt a fajta attitűdváltást is segíti. Bár HypnoBirthing címen sok otthonszüléses videót találni a neten, az ezzel a módszerrel támogatott szülések csak kis százaléka zajlik otthon és vízben, így a róla alkotott kép félreértést táplálhat. Mivel a HypnoBirthing hatása a szülésre összetett, ezért kicsit megfoghatatlan, miben is áll a módszer lényege, de lényegében ez egy stresszkezelésre alkalmas módszer a várandósság és a szülés alatt is. A tanfolyam során relaxációs technikákat is tanítanak a pároknak, de sor kerül számos egyéb szüléssel kapcsolatos élettani ismeretek átadására is. A HypnoBirthing többféle módon is oldja a félelmeket: egyrészt eszközt ad arra, hogyan kezeljük a szorongást, másrészt értést is nyújt arról, mi az, ami történik, így az anyák és az apák nem esnek pánikba a szülés során felmerülő testi jelzésektől.
Sokan gondolják azt a HypnoBirthingről is, hogy ez egy természetes szüléshez való módszer, de császármetszések is történhetnek ezzel a módszerrel. Nem annyira a szülés módja, és nem is a helyszíne a lényeg, még akkor sem, ha „hypnobirthing” címen számos otthonszüléses videót talál az ember a neten. Ez Nóra szerint félrevezető, hiszen ezeknek a szüléseknek csak kis százaléka zajlik otthon. Bár a HypnoBirthing tanácsadó azt látja, sokan érkeznek a szülésfelkészítő tanfolyamra konkrét szándékkal, milyen szülést szeretnének, a HypnoBirthing nem sikerorientált módszer.
A szülés nem olyasmi, amit csillagos ötösre akarunk teljesíteni, ott a kettes alá bőven jó.
És ezt sokan nem engedjük meg magunknak, mert kicsi korunk óta nem engedte meg nekünk a környezetünk sem. HypnoBirthingben forradalmit kérdezek az anyáktól: milyen a te álomszülésed? És a résztvevők nagy része döbbenten ül, mert soha nem kérdezte meg tőle senki, mit szeretne valójában. Viszont ha én se tudom, mit szeretnék, kérni sem tudok. Hiába megyek be a legkedvesebb szülésznőhöz, ha nem tudom elmondani, ez az egész, hogy lehetne jó nekem. A HypnoBirthing felkészít arra, hogy merjem megfogalmazni saját magamnak a vágyaimat, azt, miben különbözöm másoktól, és felelősséget is vállaljak ezért a célért. Sok esetben kiderül, hogy valaki például úgy akart vízben szülni, hogy nem is szereti a vizet, csak ez volt az egyetlen olyan szülésvideó a neten, amin az anya mosolygott. Ebben az esetben az ő álomszülése nem a vízben szülés, hanem egy olyan szülés, ahol lehet mosolyogni, vidámnak lenni. Ha nem is valósul meg az, amit szeretnék, például mégis császármetszésre kerül a sor, még lehetséges szépnek megélnem az élményt. Minél inkább értem, mitől álomszülés számomra a szülés, annál valószínűbb, hogy annak komponenseit megélem. Mindegy, mi történik éppen a jelenben, lesz ötletem arra, mit tehetek azért, hogy az itt és mostban nekem jobb legyen. Erre mondom, hogy folyamatorientált módszer.
Nem attól szép a történet, hogy a gép a legjobbat dobja mindenből, hanem attól, hogy aktívan alakító résztvevője vagyok, van önismeretem, meg tudom fogalmazni a kívánságaimat, a határaimat, ami lehetővé teszik, hogy biztonságban legyek
– világít rá Nóra.
A HypnoBirthing pároknak szóló módszer, ami azért is különösen fontos, mert Nóra tapasztalatai alapján az apák előző szülésélménye, főleg ha császárra került a sor, sokszor elképesztően más, mint az anyáké. „Valami, ami az anyának borzasztó horror, hosszú vajúdás volt, amiből aztán császár és nehéz felépülés lett, az lehet, hogy az apának egy óriási megkönnyebbülés, sőt szép élmény is, mert ő volt, aki először a babával találkozott. Így azonban nem tudja az anyát pozitívan, elfogadóan kísérni abban, hogy most hüvelyi szülésre készül. A következő szülést tervezgetve így a párok mintha egy folyó két túlpartjáról beszélgetnének egymással. A HypnoBirthing tanfolyam egy fantasztikus új nézőpont, a folyó közepén egy sziget, amin a párok találkozhatnak, beszélgethetnek, elismerhetik, hogy mindkét parton lehet létezni, és megbeszélhetik, merre is menjenek együtt tovább.”
A császár utáni hüvelyi szülésről átfogó tudásanyagot átadó A VBAC-titok hiánypótló, magyar nyelvű kézikönyv a Császárvonal gondozásában, amelyben szakértők, érintett anyák beszélnek VBAC kapcsán a betegjogokról, az orvos- és kórházválasztásról, test és lélek felkészítéséről, a szülőszobai kommunikációról, dr. Gutmann Orsolya szülész-nőgyógyász szakmai lektorálásával. A könyv szerzője Óvári Enikő, újságíró, közgazdász, VBAC-anya, szülésfelkészítő dúla.
Együttműködni a babával
„Nem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy nem csak az anyán múlik az, sikerül-e a VBAC, de – és most számítsuk le az egészségügyi rendszer visszaéléseit, hogyan űzik császármetszésre a nőket – a babán is. A szülést a baba és anya együtt csinálják végig, segítenek egymásnak kölcsönösen: a nő hozzáteszi a saját maga erejét a baba erejéhez” – véli Dobiné Olasz-Papp Nóra személyiségközpontú tanácsadó és kapcsolatanalitikus szülésfelkészítő, dúla aki 2012 óta kísér kismamákat az anya-magzat kapcsolatanalízis módszerével. A pszichoanalitikus elméleti alapokon nyugvó pszichoedukatív eljárást Dr. Hidas György és Dr. Raffai Jenő dolgozták ki még a 90-es évek elején, akik felfedezték, hogy gondolatátvitel lehetséges anya és magzata között. A módszer a prevenciót szolgálja, csökkenti a stresszt, fejleszti az anyai kompetenciát, hiszen az anya megtanulja a magzattal való kommunikációt, megerősödik anyai szerepében. A kapcsolatanalízis tehát nem terápia, de lehet terápiás hatása, és segíthet a VBAC-re való felkészülésben is.
Maga a kapcsolatfelvétel relaxált állapotban történik, amely során az anya „belép” a méhébe, és kommunikálni kezd a babával. „Aki vizuális típus, annak inkább képek jönnek fel, valakinek viszont érzelmek. Előfordul, hogy az anya képekben érezné könnyebbnek a kommunikációt, de a baba inkább érzeteket küld. Ez az összecsiszolódás is egy szép része az ismerkedésnek” – mondja Nóra.
Fotó: Getty Images
Jogosan merülhet fel a kérdés: honnan tudhatom, hogy tényleg a magzattal kommunikálok, és nemcsak a képzeletem játszik velem? Nóra szerint ezek a kétségek kivétel nélkül minden nőben felmerülnek. Azt mondja, bár bizonyítani és mérni ezt az élményt nyilvánvalóan nem lehet, az megkérdőjelezhetetlen, mit él meg az anya, és az milyen hatással van a babára. „Erre azt szoktam mondani, amit Hidas professzor egykor nekem is mondott: a bizonyíték keresésénél sokkal fontosabb kérdés, hogy ami ott történt, az jó volt-e nekünk vagy sem. Ha a tapasztalat pozitív volt nekünk, akkor az nyilván a babának is jó, ha pedig bármi negatív, szorongást keltő gondolat bekúszott, azzal nagyon jól lehet továbbdolgozni, a baba felé fordulni, és ez a fajta fókuszáltság megint csak hatással lesz a magzatra.
Azt nem tudjuk tehát bizonyítani, igaz-e, ami történt, azt viszont igen, hogy a módszer milyen hatást váltott ki.
Az, hogy egy kapcsolatanalízises folyamat hatására nő az anyának a kompetencia érzete, a magabiztossága, az önbizalma, csökkennek az aggodalmai, vagy azt érzi, hogy világmegváltó erővel képes világra hozni a kisbabát, megkérdőjelezhetetlen hatás” – magyarázza a szakember.
Kompetens anya, kompetens magzat
Vannak nagyon hasonló anyai tapasztalatok a módszerrel kapcsolatban. Az egyik ilyen, hogy szinte majdnem minden esetben a magzat heves mozgással reagál a kapcsolatfelvétel szándékára, amikor viszont a relaxáció során az anya megkeresi a méhét, és megkéri, hogy engedje be a babájához, abban a pillanatban ez a mozgás leáll, mintha a baba elkezdene nagyon fókuszáltan figyelni. „Olyan, mintha ülne a baba egy moziban, és egy úgynevezett álomernyőre, amely ebben a belső mentális térben van, kivetülnének képek, érzetek, gondolatok, amelyeket az anya küld felé, és ezt a magzat nagyon meredten és fókuszáltan figyelné. Szokták jelezni az anyukák, hogy amikor elkalandozik a figyelmük, a baba megint rugdosni kezd, mintha ezzel jelezné, »hogy most velem vagy, rám figyelj«, fókuszált állapotban viszont megszűnik a magzatmozgás. Tapasztalatok alapján a baba nagyon sok mindent vissza tud jelezni, akár azt is, tetszik-e neki a készülő szobájának a színe, vagy készen áll-e a hüvelyi szülésre.
A baba úgy kommunikál, hogy küld valamilyen érzetet, amit az anya agya egy konkrét képre fordít le
– mondja Nóra, hozzátéve, hogy nemcsak magát kezdi az anya kompetensnek érezni, de a babáját is, aki úgy fog a világra jönni, hogy nem volt megkérdőjelezve az, hogy már az élete kezdetén van saját véleménye, érzelmei, és ezeket ki szabad fejeznie. – A babára az első pillanattól úgy tekintünk, mint egy kész emberre, akinek bár fejlődnie kell, de már most hatalmas erővel, tudással és bölcsességgel rendelkezik. Másképp születik meg egy kisbaba, ha pontosan tudja, hogy úgy szeretik, ahogy van.
A baba kompetenciájának elismerésével lekerül az anya válláról is a teher azzal kapcsolatban, hogy egyedül ő felel a szülés kimeneteléért.
A VBAC-re való felkészülés kapcsán Nóra kiemeli, ezeken az üléseken nincsenek elvárások, lehet azt is érezni, hogy az anya épp aktuálisan nem szeretne a babájához kapcsolódni, ezért nem kap szemöldökfelhúzást. „A fontos az, hogy az anya jól legyen, mire a következő kisbaba megérkezik, és elhiggye azt, hogy képes a VBAC-re, még akkor is, ha újabb császármetszésre kerül sor.
Fotó: Getty Images
Kimondani azt, hogy ezt a kisbabát szeretném, nem számít, milyen módon érkezik hozzám, óriási út és eredmény.
Bár az esetek döntő többségében sikerülni szokott a császármetszés utáni hüvelyi szülés a kapcsolatanalízist követően, különösen akkor, ha az anya úgy érezte biztonságosnak, hogy kifejezetten csak erre a verzióra készítse fel a babát a 37. héttől, ha végül császármetszésre is kerül sor, többen jelezték vissza, hogy össze tudtak kapaszkodni a babával, az élmény végül nem lett traumatikus. A kapcsolatanalízis hatásait vizsgálva is egyértelműen kijött, hogy könnyebb, jobb dinamikájú volt a szülés, az anyák magabiztosabban vettek részt a folyamatban, kevésbé lehetett őket behúzni különféle körökbe, mindamellett, hogy megélték a szülés stádiumait is. „Az első összenézések, a tudás, hogy nem most kezdődik a megismerkedésünk, hogy tényleg oda érkeztél, amiről meséltem neked, elmondhatatlanok. Még egészségügyi dolgozók, orvosok is visszajelezték, hogy ezek a babák nemcsak nézelődnek a szülőszobában, hanem látnak is. Az anyák pedig arról számoltak be, hogy nemcsak magabiztosabbak, de a kommunikáció iránti vágyuk sem szűnik meg, élénkebbek, éberebben figyelnek, továbbra is igénylik ezt a fajta odafordulást, amit a kapcsolatanalízis alatt megszoktak. Nekünk pedig meg kell tisztelnünk őket azzal, hogy komolyan vesszük ezeket az igényeiket.”
