A kétgyerekes anya azt kérte, ne írjuk le a nevét (hívjuk Edinának), de a név ebben az esetben amúgy sem számít, mert ennek a családnak a története lehet bárkinek a sztorija, aki beleugrott a babaváró hitelbe, és a természet, Isten, az univerzum, vagy a csillagok együttállása mégsem adta meg a három babát. Edináék esetében a saját hibájukon kívül – de hivatalosan nem meddőség miatt – nem jön össze a harmadik baba, az anya kifut az időből, és inkább a meglévő két gyerekre koncentrálna öt baba elvesztése után, ami megtépázta a szülők lelkét. A méltányossági feltételek azonban nem foglalkoznak lelki okokkal, pedig kellene.
Babaváró hitel
A babaváró támogatás egy legfeljebb 10 millió forintos, szabadon felhasználható állami hitel, amit kamatmentesen lehet törleszteni bizonyos feltételek mellett. A hitelt olyan házaspárok kaphatják meg, ahol a feleség legalább 18 éves, de még nem töltötte be a 41. életévét. A kamatmentes törlesztésen túl a tartozás mértéke is csökkenthető: a második gyermek megszületésekor a fennálló tartozás 30 százalékát, a harmadik után pedig a teljes összegét elengedik támogatásként. A kamatmentességhez két dolog kell: születnie kell egy gyereknek a támogatás felvételétől számított öt éven belül, és a házaspár nem válhat el, amíg a hitel le nem jár.
Hét terhességből öt vetélés
Edina és a férje nem is a babaváró hitelért ment a bankba, hanem mert sikerült egy kis önrészt összeszedniük, és a két gyermekükkel szerettek volna saját lakásba költözni. Tájékoztatást kértek, hogy milyen hitellehetőségeik vannak, amikor kiderült, hogy az anya 40 éves életkora miatt még jogosultak a babaváró hitelre, ami 10 millió kölcsönt jelentett. „Ezzel megoldottnak látszott a hitel kérdése, mert amúgy is szerettünk volna harmadik babát, és már akkor éreztem, hogy valószínűleg terhes vagyok – mondta el az anya. – Addigra már egy ideje próbálkoztunk a babával, pár hónappal a banki találkozó előtt volt egy elhalt terhességem is. Nyilván nagyon megörültünk, hogy még felvehetjük a babavárót, főleg, hogy szabad felhasználású hitel, amit bele tudtunk rakni az önrészbe, hogy arra hitelt felvéve vegyünk egy élhető lakást.
Ez meg is történt, a két gyermekünkkel beköltöztünk, de a harmadik baba nem akart mégsem összejönni.
Az anya megérzései jók voltak a hitelfelvételkor, nem sokkal később pozitív lett a terhességi teszt, ám nem sokáig tudtak örülni, mert kiderült, hogy Down-szindrómás a magzat. A szülők sok vívódás után döntöttek úgy, hogy nem tudják vállalni ezt a babát. „Életünk legnehezebb döntése volt lemondani róla, de ott volt a két kicsi gyerekünk, rájuk is gondolnunk kellett, hogy ha egy Down-szindrómás babát hozunk a családba, akkor az ő életükre az milyen hatással lenne – mesélte Edina. – Úgyhogy orvosi javaslatra és tekintettel a két gyerekünkre őt elvetettük. Lelkileg nagyon megviselt minket, hogy a kis magzatunk életéről nekünk kellett dönteni.
Szörnyű érzés, hogy tudod, mi lenne a terhesség eredménye, hiszen már ott a két gyereked, de minden az ellen szól, hogy a babát világra hozd. Szó nincs rá, ez mekkora fájdalom és mekkora lenyomatot hagyott a lelkünkön.
Leginkább nekem édesanyaként, aki már átélte a várandósságokat, a születés és szülés egészen különös, csodálatos érzését. Döntöttünk, mert döntenünk kellett.”
A fájdalmas elengedés után sem adták még fel a próbálkozást a harmadik babáért, nem sokkal a történtek után újra teherbe esett az anya, de ez is elhalt terhesség lett végül – másfél év alatt a harmadik babájuk ment el. „Az első gyerekem előtti vetélésekkel együtt már öt elvesztett babám van, 44 éves vagyok, úgy érzem, nem bír el többet a testem és lelkem – mondta az anya. – Hétszer voltam terhes, két gyermekünk született ebből, szerintem érthető, hogy már nem akarunk tovább próbálkozni. Aki volt terhes, pontosan tudja, hogy az első pozitív teszttől kezdve rögtön látja az anya a fejében a baba egész gyerekkorát. Minden vetéléssel a jövő egy darabja is meghal, ami lelkileg teljesen padlóra tudja küldeni az embert. Mi ezt ötször éltük át.”
Kikényszerített meddőségi kezelés?
Edináék a sok kudarc után most már félnek próbálkozni a harmadik babával, mert úgy érzik mindketten, anya és apa is, hogy lelkileg és testileg is kikészültek, nem bírnának ki még egy olyan veszteséget, amit a vetélés jelent. Ám a hitel miatt lehet, hogy meddőségi kezelésbe is bele kell még vágniuk. „Közben itt van a két gyerekünk, akiket szeretnénk nyugalomban felnevelni, minden figyelmünkkel jelen lenni az életükben. Ez lehetetlen, ha újra és újra próbálkozunk, elveszítjük az új babát, aki után megint nekünk kell összekaparni magunkat, amiben nyilván a már meglévő két gyerek is sérül, amikor anyuka és apuka maga alatt van.
De mindez úgy tűnik, hogy egyáltalán nem számít, és a babaváró hitel miatt még belekényszerülhetünk egy meddőségi kezelésbe, amit már egy porcikám sem akar.
Ráadásul, ha lombikkal lenne baba, akkor például veszélyeztetett terhes lennék a korom miatt, amit két ovis gyerek mellett nem tudom, hogyan oldanék meg. Mégis hogyan feküdhetnék, pihenhetnék, amikor velük kell ezerfelé rohangálni? A férjem nem tud helyettesíteni a mindennapi feladatokban a gyerekek körül, mert akkor mi lesz a bevétellel, mi lesz a törlesztőrészletekkel, mi lesz egyáltalán az élettel, amihez minden téren pénz kell. Szóval a gyakorlati megvalósítást sem látom reálisnak a lombik esetében, szerintem a két gyerekünk kárára menne az is.”
Ahhoz, hogy egy házaspár elkerülje a büntetést a babaváró hitel feltételeinek nem teljesítése miatt, meg kell felelni a kormányrendeletben foglalt kritériumoknak:
- az anya nem alkalmas a terhesség kihordására, nem tud teherbe esni, aminek bizonyításához meddőségi kezeléseken kell részt venni;
- az apa spermiuma nem megfelelő;
- a házaspárnak olyan genetikai problémája van, hogy nem javasolják nekik a gyerekvállalást, mert félő, hogy a születendő gyerek súlyos betegséget örököl.
Edináéknál egyik ok sem áll fenn, bár az anyának genetikai véralvadási zavara, a Leiden-mutáció enyhe fajtája van, ám ez nem elég ok a méltányossághoz, úgy tűnik. „A lombikkal hormonkezelés is járna, ami a Leiden-mutációval együtt durván felerősítené a trombózis esélyét is – teszi hozzá az anya –, de mindez nem elég ahhoz, hogy orvosi papírom legyen a babaváró hitelhez a méltányossághoz.
Nem értem, hogy miért nem döntheti el egy házaspár két kisgyerekkel, 44 évesen, hogy ennyi fájdalom és kudarc után, testileg és lelkileg kimerülve már nem akarja erőltetni a harmadik babát? Miért kell még a meddőségi kezelésre is rákényszeríteni?
Álmunkban nem gondoltuk volna, hogy a harmadik baba, akit már jó ideje szerettünk volna, ennyire nem akar megérkezni hozzánk. Egyszerűen ez ott, amikor aláírod a hitelpapírokat, eszedbe sem jut. Aztán, hogy az első baba elmegy, még megemészted, de amikor a másodikról már az is kiderül, hogy Down-szindrómás, akkor elkezdesz félni a terhességektől.
Tisztában voltam a feltételekkel, amikor aláírtam a szerződést, de nem tenyészállat vagyok, van lelkem, egy anyuka vagyok két kisgyerekkel, akiket fel kell nevelnem.
A feltételek között az anya, apa, meglévő gyerekek pszichés állapotát is figyelembe kellene venni, mert ez így kegyetlen, olyan miatt fognak büntetni, fizettetnek velem súlyos összegeket – ami szintén a már megszületett gyerekeim kárára megy majd – amiről nem tehetek. 2024-ig van csak időnk, hogy valahogy megoldjuk ezt a helyzetet.”
A vetélés évekig hatással van a szülőkre
A vetélést és annak pszichés következményeit nem beleírni egy ilyen rendeletbe elég nagy mulasztásnak tűnik, hiszen már kutatások is bizonyítják, hogy egy baba elvesztése évekre kihathat egy nőre és a családjára. Egy 2012-es kutatásban azt találták, hogy egy baba elvesztését a nők nagy része tovább gyászolja, mint más családtagok halálát, még akkor is, ha a vetélés után egészséges gyermeke születik egy új terhességből. De nemcsak a nők, hanem a férfiak is jobban gyászolják a vetélést, mint korábban gondolták. „Mivel orvosi szempontból gyakori jelenség, ezért a vetélés hatásait gyakran alábecsülik a szakemberek is – írja dr. Janet Jaffe, a San Diegó-i Reprodukciós Pszichológiai Központ klinikai pszichológusa.
A vetélés azonban traumatikus veszteség, nemcsak a terhesség, hanem a nő önbecsülésének, valamint a jövőre vonatkozó reményeinek és álmainak elvesztése is, amit meg kell gyászolni.
Egy vetélésen átesett nőnél a következő években fennáll a depresszió és a szorongásos tünetek kockázata a kutatók szerint, ráadásul még az egészséges gyermek születése után is nagyobb a kockázata a szülés utáni depressziónak azoknál a nőknél, akik elvetéltek. Egy 2011-es kutatásban több mint 13 ezer nőt kísértek a szakemberek a szülés után három évig. A résztvevők közül 2823 nőnek volt vetélése: 15 százalékuknál klinikai depressziót és/vagy szorongást tapasztaltak a terhesség alatt és után még három évig.
Gyakori félreértés a vetéléssel kapcsolatban az is, hogy a nő kevesebb gyászt él át, ha a terhesség korai szakaszában veszíti el a babát. A kutatások során azonban nem találtak összefüggést a várandósság hossza és a gyász, szorongás vagy a depresszió intenzitása között. Egy nő, aki 11 hetes magzatot veszített el, ugyanúgy gyászolhat, mint az, akinek a 20 hetes terhessége szakad meg. Nem beszélve arról a lelki teherről, hogy a nők gyakran önmagukat hibáztatják a vetélés miatt, attól függetlenül, hány hetes terhességről volt szó, ami a gyászfolyamat része, de az ilyen érzések különösen nagy fájdalmat okoznak a vetélés után még sokáig. Ezek alapján már csak egy kérdésünk maradt: a döntéshozók szemében miért nem számít a vetélés miatti pszichés szenvedés a babaváró hitel szempontjából?