Bochkor Gábor és műsorvezető társai a Retro rádióban beszélgettek arról, hogy mennyire igazságos az, hogy váláskor a nő és férfi elfelezik a vagyont. Ami amúgy közös, de Bochkor úgy beszélt róla, mint a férj vagyona, amit lenyúl a nő:
„Ti jogosnak tartjátok a válás után az ötven-ötven százalékot? Például akkor, ha te vagy a Wall Street farkasa, a feleséged pedig egy lepukkant lengyel bébiszitter? Az otthoni munkát egyébként sokszor megkísérelték beárazni, azt, hogy mennyit ér készpénzben a főzés, mosás, takarítás, gyereknevelés. De kérdem én, hogy ha például a Wall Street farkasának főzöl zöldborsófőzeléket, akkor az drágább és többet ér, mint ha azt egy mezei Lacikának teszed? Mert szerintem nem, ez nonszensz! A zöldborsófőzeléknek egységárat kell adni!”
Nem egészen értjük a zöldborsófőzelékes hasonlatot, hiszen nem azért viszi a vagyon felét a nő, mert kiszolgálta a férfit és vacsorát főzött neki ki tudja hány évig, hanem azért, mert a házasság az egy olyan biznisz, hogy közös élet, közös gyerek, közös pénz van benne. Közös az ágy, közös az asztal, közös a rezsi és bizony közös a vagyon, még akkor is, ha az egyik gazdagon érkezett a házasságba, a másik meg szegény volt, mint a templom egere. Ha valakinek ez nem tetszik, akkor nyitva áll a lehetőség házassági szerződést írni, ami arra való, amit Bochkorék is fejtegettek a törvény szerint:
3:35. § [A házastársak vagyoni viszonyainak rendezése]
- A házasulók és a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat a házassági életközösség időtartamára szerződéssel rendezhetik (házassági vagyonjogi szerződés).
- A házasulók és a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben a törvény szerinti közszerzeményi vagy vagyonelkülönítési rendszert köthetik ki, vagy a szerződés tartalmát más módon is megállapíthatják.
- Házassági vagyonjogi szerződés eltérő rendelkezése hiányában a házastársak között a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség áll fenn (törvényes vagyonjogi rendszer).
A törvény azt jelenti, hogy aki szeretné a vagyonkérdést egy huszáros vágással megoldani, az még a házasság, együttélés előtt megteheti ezt, és akkor nem kell aggódni és rádióban problémázni azon, hogy felezni kell az ingatlant, luxusautót vagy épp lottónyereményt válás esetén. Persze mindig könnyebb utólag vagdalkozni, mint előre gondolkozni, pedig egy ilyen szerződés megoldja azt a problémát, amin a rádiós is fennakadt: eloszlatja a vitákat akörül, hogy melyik fél mit hozott a házasságba, ha ezt megbeszéli, leírja és aláírja a pár mindkét tagja. Ugyanígy azt is rögzíthetik a szerződésben, hogy a közös élet alatt szerzett közös vagyont hogyan akarják elosztani, ha válásra kerülne a sor.
Részlet az Elvált nők klubja című filmből (Forrás: IMDb/Paramount Pictures)
Felhívnánk azonban a hármas pontra a figyelmet, hogy a fenti szerződés hiányában „a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség áll fenn”, még akkor is, ha ez esetleg nem tetszik egyes vagyonos férfiaknak. Sőt, mindez nemcsak házasságban, hanem a hivatalos együttéléskor is így van. Érdekes, hogy pont a háztartásbeli nőket hozta fel példának a rádiós, ezzel felszítva a tüzet a régóta zajló vita körül, hogy kinek értékesebb a munkája?
Az anyuka, aki otthon van a három gyerekkel, munkanélküli kitartottnak számít? Akinek nem jár semmi, ha kihűlt a kapcsolat és szétmennek a férjével, mert az elmúlt években „csak” vezette a háztartást és terelgette a gyerekeket?
Maradjon ott ezek szerint nullán, mert olyan világban élünk, ahol a férfiak tudnak olyan pénzért és pozícióban elhelyezkedni általában, amiből el lehet tartani egy családot, míg a nőknek zsebpénz jut a munkahelyeken?
Bár provokációnak tűnik Bochkor kérdése, ami felett el kellene siklani, ám olyan ósdi beidegződést rejt a mélyén, ami ellen fel kell szólalni. Azt feszegeti, hogy mennyit ér a nő és hogy vajon egy életközösségben a pénz mennyire diktál, bárazhatja az együttélő feleket? És a saját gyereke mennyit ér egy férfinak? Amennyit az anyuka beletett a vagyonba? Ha pedig már itt tartunk, mindez visszafele is igaz, nem kellene úgy tenni, mintha a nők valami ingyenélők lennének a férfiak nyakán, hiszen nem egy olyan sztorit ismerünk csak a szűk környezetünkben, ahol a nőt forgatta ki a pasi a válás után a vagyonából. A képlet egyáltalán nem egyszerűsíthető le zöldborsófőzelék-szintre, bármennyire is szeretnénk, ha az emberi kapcsolatok és a közös élet ilyen fekete-fehér lenne.
Válaszolva a felvetett kérdésre: igen, jogosnak tartjuk, hogy a házasság, együttélés után, válás esetén elfelezze a nő és férfi a vagyont. Jogos, mert nem lehet pénzben meghatározni, hogy mennyibe kerül a gyereknevelés és mennyit ér az, hogy a nő hátteret biztosít a férfinak azért, hogy karriert építsen (és lapátolja a pénzt haza).
Mert azért mielőtt nagyon lenézné a háztartásbeli nőket bárki, azt meg kell jegyezni, hogy a többségük nem azért van otthon, mert ez volt az életcélja és álló nap festegeti a körmét, hanem kézben tartja a család mindennapi életét, hogy a társa a munkára tudjon koncentrálni. Hívhatjuk munkamegosztásnak is, aminek természetesnek kéne lennie egy házasságban, és nem azt kellene számolgatni, hogy ki mennyit tesz hozzá ahhoz a vagyonhoz, amin majd váláskor nem akarunk osztozni. Maradjunk annyiban, hogy sem a házasságban, sem pedig a váláskor nem jó ötlet megkérdőjelezni a nő és férfi egyenjogúságát, mert valamelyik oldal csak ideges lesz tőle.
