A vetélés olyan tragédia, amire nincs egyetlen normális vagy helyes reakció, ezért is nehéz bármit mondani annak az anyának, aki elvesztette a babáját. Sok esetben az anya ilyenkor egyidejűleg számos, látszólag egymásnak ellentmondó érzelmet élhet át.
Mit NE mondj?
Külső szemlélőként, barátként, családtagként fontos szem előtt tartani, hogy mindenki a maga módján gyászol. Hasznos lehet, ha megnézzük, mit nem szabad mondani valakinek egy vetélés után, mert ha már tudod, milyen mondatokat kell mellőzni, hogy ne bántsd meg az anyát, akkor már könnyebben meg lehet fogalmazni a reakciódat.
Íme néhány példa, amit érdemes elkerülni:
- „Ne aggódj, még fiatal vagy. Mindig lehet még egy gyereked.”
- „Valószínűleg így volt a legjobb, nincsenek véletlenek.”
- „Semmi baj, mert legalább van már egy másik gyereked.”
„Ha valakinek vetélése volt, fejezd ki empátiádat azzal, hogy az átélt fájdalmat nem kérdőjelezed meg. Ismerd el a sokkot, a bénultság érzését vagy a csalódottságot azzal, hogy hangosan kimondod” – írja Shelby Forsythia gyászterapeuta, a Your Grief, Your Way és a Permission to Grieve című könyvek szerzője. Nyílt és közvetlen, mégis együttérző mondatokat javasol, mint például: „Annyira sajnálom, hogy ez történt veled” vagy „Ez annyira szörnyű”.
„Az ilyen kijelentések lehangolónak tűnhetnek, de ne feledd, hogy az ilyen szavak ott kapcsolódnak a barátoddal vagy családtagoddal, ahol most van, és most éppen fájdalmat érez. Elismerni a bánatát és hagyni, hogy mindez szabadon létezzen, sokkal jobb, mint ragaszkodni ahhoz, hogy felviduljon vagy a jó oldalát nézze a tragédiának. Aki elvetélt, annak a világa most tört össze. Ennyit tud most tenni, hogy átvészelje a következő pillanatokat” – magyarázta Forsythia.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Ne erőltess semmit!
Persze az is természetes a szakember szerint, hogy a környezet ilyenkor arra törekszik, hogy megnyugtassa az anyát. Emellett azonban érdemes arra is fókuszálni, hogy rendben van, ha nincs rendben. Forsythia szerint: „Ne feledjük, hogy az anya számára a vetélés az ő testében történt. Ez azon kevés veszteségek egyike, amelyek a testen belül történnek, egyáltalán nem baj, sőt, normális, ha ez ijesztő számára. Mondj valami olyasmit, hogy »Nem baj, ha most félsz/zsibbadsz/megdöbbentél. Nem kell másnak lenned vagy mást érezned, mint ami most van.«” Forsythia szerint ez a mondat önmagában csodákra képes.
„Ne erőltessük a beszélgetést. Próbáljuk megérteni, hogy a másik fél épp most esett át egy sokkoló élményen, és lehet, hogy még nincs elég jól ahhoz, hogy beszélgessen bárkivel. A hallgatás néha jobb, mint a beszéd – tanácsolta a szakember. – Legyünk ott neki, csak ne erőltessünk semmit, anélkül tartsuk a kapcsolatot az anyával, hogy bármit is elvárnánk cserébe.”
Ha mégis olyan helyzetbe kerülnél, amikor úgy érzed, mindenképp mondani szeretnél valamit az anyának, aki nemrégiben átélte a vetélést, akkor arra is adott példamondatokat a szakember:
- „Sajnálom.”
- „Nem baj, ha megkérdezem, hogyan tudnék segíteni neked ebben az időszakban?”
- „Nem érthetem, mennyire fáj ez most neked, de itt vagyok, hogy fogjam a kezed.”
- „Őszinte részvétem a veszteséged miatt.”
- „Csak érdeklődöm: van kedved ma csinálni valamit?”
- „Sajnálattal hallom a hírt.”
- „Gondolok rád.”
- „Nem baj, ha sírsz.”
- „Nem tudom, mit mondjak vagy tegyek, de itt vagyok, és nagyon sajnálom.”
- „Kérlek, szólj, ha bármire szükséged van.”
