Felsorolni is nehéz, mi miatt stresszelhetünk napi szinten: infláció, háború a szomszédban, de még a Covid is elő-előkerülő téma. Ne higgyük azonban, hogy ezek csak minket érintenek: a gyerekek mentális egészsége is alaposan megszenvedte az elmúlt éveket, amit a pszichológusok, pszichiáterek és a szakrendelők hiánya még inkább tetéz. Szummer Gabriella iskolapszichológussal beszélgettünk a kicsik problémáiról, a közösségi média hatásairól és az iskolai környezetről.
Mikor beszélhetünk gyermekkori depresszióról?
Általánosan elterjedt tévhit az emberekben, hogy a depresszió egy felnőtt vagy tinédzserkori betegeség. Nem gondolják, hogy egy gyerek is lehet depressziós, pedig létezik gyermekkori depresszió, viszont a tünetek nem feltétlenül ugyanúgy jelennek meg, mint a felnőtteknél.
Sokat hallunk arról, hogy az elmúlt két-három év hatására drasztikusan megnőtt a depresszióval élők száma. Mi a helyzet a kiskorúakkal, náluk van-e ilyen számadat?
Hivatalos statisztikákat nem ismerek. 2021 őszén a Vadaskert Alapítvány vezetője úgy nyilatkozott, hogy náluk 40%-kal ugrott meg a pszichiátriai kezelésre szoruló kiskorúak száma. Ez az emelkedés jól mutatja, hogy mennyire nagy hatással volt/van a gyermekekre és a fiatalokra világjárvány. Miközben a gyermekpszichiátriai ellátáshoz való hozzáférés lehetősége egyre csökken, egyre kevesebb a szakorvos, szakdolgozó ezen a területen is.
Szummer Gabriella (Fotó: Budai Nóra)
Mely korcsoportban a leggyakoribb a depresszió?
A felnőttkorúak 15%-a életében legalább egyszer tapasztal depressziós időszakot, jelentős az eltérés a férfiak (9%) és a nők (20%) érintettsége között. Ennek az eltérésnek biológiai, hormonális és társadalmi okai is vannak. A nők különösen veszélyeztetettek a szülés utáni, gyermekágyas időszakban. Tinédzserkorban a serdüléssel járó változások sérülékenyebbé teszik a fiatalokat a hangulatzavarokra, a gyermekkorhoz képest megugrik serdülőkorban a depressziós esetek száma, felnőtteknél az életkor előrehaladtával növekszik a depresszióval küzdők száma, ami az aktivitás elvesztésével és az időskori elmagányosodással, romló egészségügyi állapottal hozható kapcsolatba.
Covid, háború, válság, klímaváltozás – sok inger éri a piciket, amiket nem tudunk teljesen kikerülni. Hogyan tehetjük számukra könnyebbé ezt a helyzetet?
Minél kisebb a gyerek, annál jobban meghatározza az életét a mikrokörnyezet. Ha rendben van a család, rendben lesz a gyerek is. Ha tudunk beszélgetni, ha kérdezhet, ha elmondhatja a szorongásait, az nagyon sokat segít neki. Tinédzserkorban kitárul a világ, sokkal szabadabban hozzájuthat információhoz, ezért azt nehezebb kezelni. Barátokkal, biztos családdal nem fogja tehetetlennek érezni magát. Ez a tényeken ugyan nem változtat, de a megküzdésben sokat segítenek az emberi kapcsolatok.
Hogyan tudom észrevenni, hogy a gyerekem depressziós? Milyen eltérések vannak a korcsoportok között?
Csecsemőkorban is megjelenhetnek a depressziós tünetek az elsődleges gondozótól történő elszakadás esetén, kórházi kezelés vagy gyermekvédelmi intézkedés miatt. A baba ilyenkor nehezen táplálható, nem gyarapszik, nyugtalan, vigasztalhatatlanul sír. Kisgyermekkorban a depresszió jelei az evésben, alvásban, ürítésben jelentkeznek, jellemző a visszaesés a szobatisztaságban, a visszahúzódás, vagy éppen a magatartászavarok, az agresszió. Ezekhez társulhatnak kisiskoláskorban a teljesítményproblémák. Fiúknál a magatartászavar, lányoknál az aktivitás csökkenésének megjelenése jellemzőbb. Tinédzserkorban a hangulatingadozások megjelenése életkori sajátosság, itt a tünetek erőssége, mértéke a meghatározó diagnosztikai szempontból.
Vannak-e eltérések a fiúk és a lányok között témák és feldolgozás tekintetében?
Gyerekkorban is tapasztalhatók különbségek a depresszió tüneteiben: a lányok szoronganak, visszahúzódók, a fiúk pedig agresszívak, és magatartási problémák vannak. Ezek egyébként szociális és nevelési különbségek is – a fiúknál jobban elfogadott az agresszió, mint a lányoknál.
Súlyos tünet a falcolás (önsértés), ami a fiúknál és a lányoknál egyaránt előfordul, de lányoknál gyakoribb. Az evési nehézségek és alvási problémák kísérőtünetei, illetve diagnosztikai kritériumai a depressziónak. Az evési problémákból kialakulhat étkezési zavar is, az anorexia és a bulimia mindkét nemnél előfordulhat. Létezik inverz testképzavar is, amikor az érintett kisebbnek, kevésbé izmosnak látja magát, mint amilyen valójában. Ez általában sportolóknál, testépítőknél fordul elő, férfiaknál gyakrabban, mint nőknél.
Fotó: Getty Images
Tinédzserkorban mik a legtipikusabb témák a pszichológusnál a depresszió mellett?
Leginkább hangulatzavarokkal, beilleszkedési nehézségekkel keresnek fel a fiatalok, iskolapszichológusként gyakran találkozom tanulási problémákkal is. Sok tinédzser küzd otthoni problémákkal, családi nehézségekkel is. Ebben az életkorban nagyon erős az önismereti igény, és sajnos nagyon gyakori az önbizalomhiánnyal, alacsony önértékeléssel küzdő fiatal.
Christina Aguilera nemrég megjelentette a Beautiful című dalának 2022-es változatát, amiben a gyerekek állandóan a telefonjukon lógnak, a lányok pedig erősen sminkelni és plasztikáztatni akarják magukat. Nyilvánvalóan ez egy eltúlzott ábrázolás, de mennyire komoly az alapfelvetés? Mennyire gyakori a testképzavar?
Az internetes világ, ami körülvesz minket, önmagában nem hozza létre a problémát, csak súlyosbítja. A tinik sérülékenyebbek mentálisan életkoruknál fogva. Ebben a kritikus életkorban rendkívül fontos, hogy milyenek a családi kapcsolatok, a szeretetkapcsolatok. Van-e a fiatalnak biztonságos kötődése, olyan hiteles felnőtt a környezetében, akihez fordulhat a nehézségeivel. Ha a fiatal eleve valamilyen szocializációs vagy tanulási nehézséggel küzd, vagy magányos, akkor nincs ellensúly, ami kiküszöbölné a károkat, amik a közösségi oldalak okozhatnak a fiatalok önértékelésében. Ha a gyerek egész nap görgeti az Instagramot meg filtereket használ, elhiszi, hogy lehetne olyan, amilyen a megszerkesztett szelfin, és a saját hibájának érzi, hogy mégsem olyan.
Szülőként hogyan védhetem meg a gyermekemet a közösségi média ártalmaitól?
A TikTok meg az Instagram nyilván nem jó, de szülőként, ha eléggé ügyes vagyok, nálam lehet a kontroll. Nem mindig tudom szabályozni, hogy milyen tartalmakhoz férhet hozzá a gyermekem, de ha bármikor kérdezhet tőlem, beszélgethetünk tabuk nélkül, és én nem neheztelek rá, nem tiltom, nem büntetem, akkor tudok ártalmat csökkenteni.
Szülőként azt hisszük, a gyerek csak annyit tud róluk, amennyit megosztunk vele, de közben hat rá, hogy mit mondunk, mit gondolunk, hogyan élünk. Lányoknál könnyen tetten érhető, milyen erősen hat az énképükre, hogy a körülöttük lévő nők, például az édesanyjuk hogyan érzi magát a bőrében.
Hogyan szabjam meg, mennyit használhatja a gyerekem a közösségi médiát, és milyen oldalakat látogathat?
Az a gyerektől is függ, mennyire van szüksége korlátozásra, de minden életkorban van szükség kontrollra, odafigyelésre. Azt, hogy miként kontrollálom a gyermekem közösségimédia-használatát, az ugyanúgy egy döntés, mint a többi: például ismernem kell a gyerekemet, hogy tudjam, hova és mikor engedhetem el. Ugyanígy lehet eldönteni, hogy lehet-e Instagramja. A szülők generációjának még meg kellett tanulnia használni az internetet, mert mi nem születtünk bele ebbe a világba, és ugyanígy kell most is megtanulnunk a közösségimédia-oldalakat is: csak így tudhatjuk, pontosan mik lehetnek egy-egy oldal veszélyei, hogyan működnek, mi az a privát mód, a parenting controll, milyen oldalakat kell letiltani. Szülőként leginkább a saját digitális készségeinket kell fejleszteni. Nem tudom mindentől megvédeni, de tudom csökkenteni az ártalmakat, figyelemmel, nyitottsággal.
Fotó: Getty Images
Az Iskola és óvodapszichológusok 2022.10.28-án kiadott szakmai állásfoglalása szerint (amit közel 300 szakember írt alá) hiányzik az oktatásból a mentális egészség témaköre, és a hazai köznevelés hatásai hosszú távon mentális problémákhoz vezethetnek. Szerinted ezek a problémák honnan eredeztethetők?
Alapvetően a magyar iskolarendszerben nagyon kevesen tudják jól érezni magukat. Nincs egyértelmű társadalmi konszenzus arról, hogy milyen iskolát kéne csinálni ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát. A társadalom jó része azt gondolja, az iskola ilyen, el kell fogadni, mi sem szerettük, legyél túl rajta, utána jobb lesz. Amíg nem csapunk oda az asztalra szülőként, nagyszülőként, hogy nem fogadom el, hogy a gyerekem, unokám szorong az iskolában, addig nem lesz változás. A gyerekeknek sokkal kevesebb időt kellene az iskolában tölteniük, de ehhez a munkaerőpiacot is át kellene variálni, hiszen ki az a szülő manapság, aki el tud menni délre a gyerekéért az óvodába, iskolába? Nagyon kevesen.
Mit gondolsz, hogyan lehetne jobbá tenni az iskolarendszert?
Kevesebb óraszámra és több választási lehetőségre lenne szükség. A középiskolások már el tudják dönteni, mi érdekli őket: a rugalmasan átjárható iskolarendszer, az alapkészségek megerősítése, és az érdeklődésalapú tudásbővítés lenne a cél. A tankötelezettséget vissza kellene állítani 18 éves korra, csökkentve ezzel a korai iskolaelhagyás lehetőségét.
Erősítenünk kellene a diákságot abban, hogy önszerveződjenek, erősítsék meg a közösségeiket. Ha valaki jól érzi magát az iskolájában, elköteleződött a közösség felé, az a tanulmányi eredményein és a motivációján is meglátszik.
Fontos lenne a tanárok mentálhigiénés állapotának erősítése. Szükséges a tanárképzésben a mentálhigiénés ismeretek és a segítő készségek tanítása, hogy a tanárok felkészülten tudjanak szembenézni a diákjaik nehézségeivel, időben ismerjék fel a problémákat. A mentálhigiénés ismereteknek, szociális készségek fejlesztésének pedig a tananyagban lenne a helye.
Szerző: Almási Fanni, az ELTE BTK Kommunikáció és Média Tanszékének alapszakos hallgatója
