A magyar közönség az On the Spot szülésről szóló évadában ismerhette meg először a világhírű bábát, Robin Limet, akinek azóta két könyve, a Várandósság és a Gyermekágy is megjelent. A filippínó–amerikai szülésznő, a Yayasan Bumi Sehat nonprofit szervezet alapítója olyan nehéz témáról is tud bátorítóan beszélni, mint a szülési trauma, szülésznői munkájáról pedig azt mondja az nlc-nek:
A kezünknek csak tele kell lennie szeretettel.
A 2011 CNN Hero of the Year díjazottja lapunknak Baliról adott interjút, egzotikus énekesmadarak és felsíró babák hangjai között.
Azt mondják, hogy a szülés normatív krízis, egy nő fejlődésének fontos állomása. Ez azonban nem egyenlő a traumával. Hogyan tudják a nők sikeresen kezelni ezt a krízist?
A krízis kemény szó a szülésről, amit én nem krízisnek tartok, hanem hihetetlen kapcsolatnak, a legmélyebb eseménynek egy nő életében, amely megtanít mindenre, amit tudnod kell ahhoz, hogy jó anya legyél. Néha kívülről könnyűnek tűnik a szülés, de még azok a nők is, akiknek látszólag rövid, egyszerű szülésük volt, nehéznek ítélik meg. Ez egy utazás, amely során minden nő próbákat áll ki, és az ő ereje az, ami a szülésben megmutatkozik. Nem számít, hogyan történik a születés, hogy szüksége lesz-e egy nőnek a tudomány segítségére vagy sem, mindegyik szülés egy csoda. Minden nő egyedileg, a saját különleges módján kezeli azt a hatalmas életeseményt, csodát, ami vele, a babájával, a családjával, a társadalommal történik.
A legfontosabb dolog az, hogy az anyának lehetősége legyen meghozni a döntéseit, az emberek pedig higgyenek benne, tiszteljék őt, törődjenek vele.
Robin Lim (Fotó: Open Books)
Miből látod, hogy traumatikussá vált a szülés?
Az anyára hallgatva, őt megfigyelve látjuk, amennyiben tiszteljük őt. Néha a születési trauma azonnali lehet, és könnyen észrevehető, néha viszont
időbe telhet, amíg kibontakozik, és az anya megérti, hogy nem érezte jól magát a szülés során.
Volt egy édesanyánk, akinek hosszú, kemény volt a vajúdása az első babájánál, de gyönyörűen szült, pontosan a szülési terve szerint, legalábbis látszólag, mert elrepedt a gátja egy kicsit. Az igazi trauma azonban nem ez volt. Itt nagyon elterjedt az ázsiai tésztaleves, mert olcsó, és sok várandós nő fogyasztja. Azt mondta, tudta, hogy ez nem tesz neki jót, mert tele van tartósítószerrel, mégis ette. Egy idősebb szülésznő pedig megjegyezte neki, hogy talán túl sokat evett ebből. Az anya úgy érezte, elítélték emiatt. Mi biztosítottuk róla, hogy nem ítéljük el, és ő se ítélkezzen maga fölött, majd elvégezte nálunk a dúlaképzést, ami gyógyító élmény volt számára, elengedte a traumát, és most sok nőnek segít dúlaként abban, hogy jól érezze magát a szülés során, és támogatást kapjon a szülés után is. Megszületett a következő babája is, pontosan úgy, ahogy szerette volna, ami ezúttal gyógyító élmény volt. Szóval hogyan látom, mitől traumatikus egy szülés? Nagyon egyéni, ezért egyénileg kell támogatnunk az anyákat.
NYERJ JEGYET ÉS DEDIKÁLT KÖNYVET!
Kattints és nyerj belépőjegyet és dedikált könyveket dr. Máté Gábor egész napos előadására, amelyet 2023. május 28-án, a Budapest Kongresszusi Központban rendeznek.
Sok család érkezik külföldről Yayasan Bumi Sehatba, az általad alapított szülésházba. Van köztük olyan, aki egy korábbi traumatikus élmény miatt jön?
Igen, a világ minden tájáról érkeznek családok Balira, mert szeretik a szigetet, jól érzik magukat itt, vagy, ahogy mondod, traumatikus volt az első szülésük. Abban a pillanatban, amikor megérkeznek, mindenki köszönti őket, még a takarítók is, ételt főzünk nekik, és támogatjuk őket a szülés minden szakaszában, ami a múltban traumás szülésen átesett nőket fontos gyógyulási folyamat lehet. A legtöbb édesanyánk nagyon szegény indonéz ember, balinéz vagy más indonéz szigetekről származik, de volt olyan szumátrai anyánk, aki hajóval és autóval érkezett a férjével, két gyermekével és a nővérével. Ő maga is szülésznő volt, de nagyon megrázó szülési élményekben volt része Szumátrán. Amikor az éjszaka közepén megérkeztek, és az anya meglátott minket, elsírta magát. Adtunk nekik enni és egy szobát, majd reggel 6-kor beindult a szülés. Még az ebéd előtt született egy gyönyörű kislánya, mi pedig imádtuk, hogy mennyire örült a születési élményének. Megint sok anya van nálunk jelenleg;
rengetegen jönnek Kelet-Európából, Ukrajnából és Oroszországból, hogy elkerüljék a háborút.
Itt biztonságban érzik magukat, és itt szülik a babáikat. Nekünk minden anya, baba, apa és ember számít a világon.
Fotó: Open Books
Magyarországon nagyon magas a császármetszés aránya, ami az elmúlt évtizedben folyamatos emelkedést mutatott. 2022-ben 40,74 százalék volt a császármetszés országos aránya. Mit gondolsz erről?
A császármetszéses születések aránya az egész világon nagyon magas. Még az indonéz magánkórházakban is, ahová azok az emberek járnak, akiknek több pénzük van, ahol a kórtermek tiszták, az étel finom, a személyzet kedves, még ott is magas a császármetszés, vagy ahogy én szeretem hívni, a hasi szülés aránya. Balin vannak olyan kórházak, ahol a szülések több mint 90 százaléka császármetszés. El tudod ezt képzelni? Tíz babából kilenc születik császármetszéssel, ami már járványnak mondható. Nálunk viszont 100 anyából 2-5-nél kerül sor hasi szülésre. Szülésznők vagyunk, nincs sebészetünk, de amikor operációra kerül sor, megáldjuk a műtétet, mert ez egy módja annak, hogy együtt dolgozzunk a tudománnyal. A tudomány nem szörnyű dolog. A tudomány életeket menthet.
A hasi szülés vagy a császármetszés egy csoda, mert ez is szülés.
Szeretnék köszönetet mondani ezeknek az anyáknak. Ki tudja, mi az oka annak, hogy a tudománynak kellett segítenie neked és a babádnak a szülésben, de kérlek, ne érezd rosszul magad a szülésed miatt. Arra kérlek, hogy ünnepeld, hogy erős voltál és megcsináltad. Én nagyon büszke vagyok rád és szeretlek. Nem számít, hogyan történt a szülés, nem számít az ok, a baba itt van a karjaidban. Vannak anyák, akiknek a babája nincs a karjukban.
Van más hasonló aránytalanság is, amit tapasztalsz és megemlítenél?
Tévhit, hogy az anyák nem tudnak szoptatni. Az igazság az, hogy az ellátóik, a társadalmuk és a körülöttük élő emberek nem támogatják őket ebben, és ezért van az, hogy nem minden anya szoptat. Nem azért, mert az anya megbukott, nem azért, mert a baba nem tudott szopizni, hanem azért, mert nem támogatták őket megfelelő módon. Nálunk, a Bumi Sehatban 100 százalék a szoptató anyukák aránya. A császármetszésen átesett anyukák is visszajönnek a kórházból, velünk maradnak, és mi támogatjuk őket, segítünk nekik a szoptatásban, és nagyon jól csinálják. Remélem, hogy a császármetszés terjedése normalizálódik, kicsit lecsökken, változik a képzés módja is.
Míg a szülésznők képzése az anya támogatásáról és a természetes szülésre való felkészítéséről szól, addig a szülészorvosokat túlnyomórészt a vészhelyzetek elhárítására képzik.
Pedig együtt lecsökkenthetjük a császármetszéses születések arányát. Ha pedig mégis megtörténik a császármetszés, köszönjük meg az anyának, és támogassuk őt abban, hogy jól gyógyuljon, hogy jól érezze magát és szoptathasson.
Magyarországon nincs egységes protokoll a szülészeti ellátásban és az újszülött-gondozásban. Ennek eredményeként sok nő továbbra is elavult gyakorlatok vagy a szülészeti erőszak áldozata lesz.
A lejárt gyakorlatoknak véget kell vetnünk. Most beszéltem egy fiatal szülésznővel, akinek finanszírozzuk az oktatását. Egy kis kórházban dolgozik Balin, és azt mondja, hogy a főnökei arra kényszerítik, hogy azonnal szorítsa és vágja el a baba köldökzsinórját. Nagyon szomorú emiatt, mert amikor a Bumi Sehatban tanult a gyakorlati képzésén, azt látta, hogy a köldökzsinórt nem szorítjuk és vágjuk el, hanem a babát az anyára fektetve sértetlenül hagyjuk a zsinórt. Ha ez mindig így történne, az anyáknak gyengédebb élményben lenne részük, a babák pedig könnyebben szopnának, és egészségesebbek, boldogabbak, okosabbak lennének, ahogy az isteni teremtő tervezte. Megbeszéltük, amennyire tudja, késleltesse a köldökzsinór elvágását. Még 5-10-15 perc is számít, és ha tesz a babára és a mamára egy lepedőt, talán a többiek a nagy sietségben nem veszik észre, hogy a köldökzsinór még sértetlenül maradt.
Robin és a gyerekek (Fotó: Open Books)
Egy másik lejárt, de sajnos rendszeres gyakorlat a gátmetszés. Ha csak nincs vészhelyzet, soha nem kellene gátmetszést végrehajtani az anyákon. Mi 15 ezer szülésből csupán 5 gátmetszést hajtottunk végre általában azért, mert a baba szívverése drasztikusan lecsökkent. Az egyik érintett anya a lányom volt. A baba szívverése a normális 120-160/perc-ről 40-re esett. A lányom is orvos, a kínai medicina doktora, és azt mondta nekem, „mama, készen állok arra, hogy megvágj, a babámnak azonnal meg kell születnie”. Megtettem, majd azonnal a szívéhez emelte a babáját, és nem szenvedtek el traumát. Ám a legtöbb esetben azt mondhatjuk, a gátmetszés egy lejárt, borzalmas és nevetséges gyakorlat, de amikor valóban szükséges, akkor egy áldás.
Többen úgy élik meg a traumát, hogy nem irányíthattak. Mi az, ami viszont egy nő kezében van, mielőtt belépne a szülőszobába?
Mindig azt mondom, a szülés megtervezésekor próbálj ne túl sokat gondolkodni, ne gondold túl. De keresd meg azt a szülésznőt, aki mellett biztonságban érzed magadat, vagy ha kórházban szülsz, keresd meg a megfelelő orvost, akinek a kezében jól érzed magadat (Magyarországon 2021 óta erre nincs mód a közellátásban – a szerző.), vidd magaddal a partneredet, a kedvenc zenédet. Lehet ez a biztonságos személy egy dúla is, aki folyamatos támogatást nyújt, segít megtalálni a saját kényelmedet, a legjobb módot a szüléshez.
Alapnak kéne lennie, hogy az anyát a terhesség, a születés és a szülés után is tiszteljék. Ezért, aki teheti, vegye körül magát olyan emberekkel, akik tisztelik, szeretik és hisznek benne.
Egy gyermek világrahozatala olyan különleges időszak, amit tisztelni kell, de nagyon traumatikus lehet, ha nincs meg a tisztelet, a választási lehetőség, a szeretet és a gondoskodás. Mindenkin, vagyis magán a társadalmon múlik, hogy elérhetővé tegyük ezeket a döntéseket az anyák számára, és gondoskodjunk arról, hogy meg tudjuk adni nekik azt a szeretetet, amelyre szükségük van mind a terhesség, mind a szülés és a szülés után, és a baba élete hátralévő részében.
Mit mondanál azoknak a nőknek, akik viszont a rendszer áldozataivá váltak?
Amikor egy nőt trauma ér, a rendszer áldozatává válik, szeretem azt mondani neki: „Sajnálom, hogy fájdalmakon, szenvedésen kell keresztülmenned, és szeretlek.” Megölelem, és úgy tartom őt, mint a saját lányomat. Azzal is szoktam vigasztalni az anyákat, hogy sajnálom, hogy elromlott a rendszer, de néhány napja volt egy igazán mély beszélgetésem, amelyben elhangzott, nem a rendszer romlott el. A rendszert olyan emberek tervezték, akik uralják a nőket, a családokat, a gyerekeket a profit és a hatalom miatt, tehát a rendszer pontosan úgy működik, ahogy tervezték. Születésgondozóként most az a kihívásunk, hogy újratervezzük a rendszert. Hogy teljesen megszabaduljunk attól a régi paradigmától, amely meghódította a gyarmati rendszereket. Az őslakos népeknél nem volt ilyen paradigma. A nagymamám a Fülöp-szigeteken hagyományos szüléskísérő volt, és akkor még nyoma sem volt ennek a rendszernek, ezért nem követett el szülészeti erőszakot sem, nem bántotta az anyákat.
Nem elavult szülészeti gyakorlatokat végzett, hanem nőről nőre szálló hagyományos gyakorlatokat, amelyeket a nagymamámtól tanult, aki pedig a dédnagymamámtól.
Igen, voltak anyák, akik alultápláltak voltak, meghaltak, de tudod mit? Ebben a modern, magas technológiájú, a hatalom, a profit és a hódítás motiválta szülészeti rendszerben is halnak meg anyák. Nézd meg például az Amerikai Egyesült Államokat. Ők használják a legtöbb technológiát a szülés során, a legtöbb pénzt költik a szülésre, és az anyai halálozási arány nő, emelkedik a CDC új jelentése szerint. A modern gyakorlatok életeket menthetnek meg, de nem ez a teljes válasz.
A válasz szerintem a nőtől nőig tartó gondoskodás, a kollaboratív ellátás szülésznők, orvosok, családok, anyák, nagymamák, nagynénik között.
Minden érintettnek kedvesnek és szeretetteljesnek kell lennie, táplálnia és ápolnia kell az anyát. Azt szoktam mondani, tartsuk az anyát az aranylánc középpontjában. Az aranyláncban minden láncszemnek erősnek kell lennie, nekünk, szülésznőknek, nektek, íróknak, újságíróknak, kiadóknak, művészeknek, élelmiszerbolt-tulajdonosoknak, gazdálkodóknak. A rendszer tökéletesen működik uralmi rendszerként, de ez rutinszerűen traumát okoz. Kössük tehát össze a láncszemeket, a kezünket és a szívünket, helyezzük a lánc középre az anyákat és a babákat, és alkossunk egy teljesen új rendszert, a szeretet gyönyörű rendszerét.
Robin Lim (Fotó: Open Books)
Szerinted milyen hatással lenne a társadalomra és a világra, ha egyre több baba születne ilyen háborítatlan körülmények között?
Úgy gondolom, hogy a világon minden egyes ember fontos. Minden egyes ember a béke egy kis darabja a Földön. A trauma megfoszt a lehetőségeinktől, de ha gondoskodunk világunk legkisebb polgárairól, az újszülött babákról, ha finom és zavartalan szülésélményt, biztonságos, sértetlen, bizalommal teli megérkezést biztosítunk nekik ezen a földön, akkor azonnal megélhetik az optimális potenciáljukat. Akkor egynek érzik magukat az anyjukkal, és egynek a Földanyával is. Ezek azok a gyerekek, akik felnövekedve levegőnk, földünk, tüzünk, vizünk és szellemünk sáfáraivá válnak. Ők lesznek a Föld védelmezői, a csodálatos környezetgyógyászok.
De ahhoz, hogy ezek a babák meggyógyítsák a világunkat, tisztelnünk kell az anyákat.
Rajtunk múlik, hogy ezt biztosítsuk, akkor is, ha az anya hasi szülést él át, ha nem jöhet létre a bőr-bőr kontaktus. Minden egyes ember hozzátesz a Földünk védelméhez, egy jobb társadalomhoz. A mai lehetne a megvilágosodás korszaka, de ehhez meg kell gyógyítanunk a szülést.
Hogyan kerülhetnek a nők közelebb a testükhöz, lelkükhöz, a beléjük kódolt ősi tudáshoz?
Hiszek a nőkben. Hiszem, hogy amikor anyákká válunk, bármilyen körülmények között is, azonnal gyökeret eresztünk a Földanyában. Néha ez nem annyira egyértelmű, de általában igen. Tinédzser koromban anya lettem. Nem tudtam semmit, csak a filippínó nagymamám adott némi tudást, nem is annyira szavakban, inkább megmasszírozott, táplált. Azt mondta: „Bíznod kell az orvosokban és a gyógyítókban, vagyis a nőkben, a szülésznőkben, mert a férfi orvosok között nincs olyan sok gyógyító.” Nem vagyok a férfiak ellen, szeretem a férfiakat, férjhez mentem, négy fiam van és négy lányom, de a nagymamám azt mondta, a „legtöbb férfi orvos azt mondja neked, hogy beteg vagy, nem hisznek benned, feldarabolnak és megfőzik a testedet. És azt mondják minderre, hogy gyógyít, pedig nem. Bízz a gyógyítókban, különösen azokban a nőkben és néhány férfiban, akik bíznak a gyógynövényekben, az anyatermészetben. Bízz a gyógyítókban, akik hisznek benned, mint nőben, mert a DNS-be kódolva minden nő és minden férfi rendelkezik a legszebb természet adta lehetőséggel, azzal, hogy szeretetet és békét hozzon a földre.” Ehhez a kulcs az egyszerű élet. Alexander Langer azt mondta, hogy békét építünk a Földön, ha megtanulunk egyszerűen élni a bolygónkon. Egyszerűen, nagyon egyszerűen.
Ma például pesztót készítettem a családomnak, a dúláknak és a ma este látogatóba érkező bábáknak. A saját kertemből szedett bazsalikom leveleiből mozsártörővel készítettem. Jobb az íze. És ettől egyszerűen jól érzem magam. A konyhámban készítettem, ahol néha ott vannak az unokáim és segíteni akarnak. Szeretem az életem, mert körülöttem vannak az unokáim, a gyerekeim, és még él az anyám, aki 91 éves lesz. Négy generáció lakik itthon. Úgy gondolom, hogy így tudok kapcsolatban maradni azzal a mély tudással és bölcsességgel, amely nőként bennem kódolva van.
Áldott vagyok, hogy volt időm igazán a nagymamámmal lenni. Ha neked nem volt lehetőséged erre, de szeretnél visszanyúlni a veleszületett természetes női bölcsességedhez, akkor a Földnagymamához kell fordulnod, ő segíteni fog.
Neked adja az energiáját, beszélni fog hozzád. Vesd meg a lábad a földben, kezdj el kertészkedni, karold át a gyermekeidet, az unokáidat. Az elménk tökéletes. Bízzatok magatokban, az ösztöneitekben, higgyetek az anyatermészetben, tartsátok egymást szeretetben, evés előtt mondjatok el egy imát, hogy megáldjátok az ételeiteket, fogjátok meg egymás kezét, öleljétek meg felebarátotokat.
A lehető legtöbb együttléttel felélénkíthetjük belső ismeretünket, azt a nagy és különleges ősi tudást, amely minden generációban él. Én hiszek mindegyikőtökben.
Ide kattintva tudsz jegyet venni Máté Gábor előadására
