„Szerintem arra a kérdésre, hogy mikor helyezzük a párunkat a gyerek elé, a legjobb válasz az, hogy »mindig« – írja Raffi Bilek családterapeuta, a Baltimore Therapy Center igazgatója, de háromgyerekes szülőként elismeri, hogy ez a tanács általában ellenkezik a szülők intuícióival. – Egy általános álláspontot kell kialakítani ebben a kérdésben, nem pedig minden egyes alkalommal mérlegelni és osztályozni a helyzetet.”
Természetesen nem arról értekezik a szakember, hogy el kéne hanyagolni a gyerekeinket, hiszen szükségük van a figyelmünkre: a szülés utáni depresszióval kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy ha nem figyelünk oda a csecsemő szükségleteire, az később a kötődéssel, szorongással és depresszióval kapcsolatos problémákhoz vezethet a gyereknél. És ha az apák nem vesznek részt a gondozásban, a tanulmányok szerint a gyerekek alacsonyabb IQ-t, nagyobb arányú elhízást és általában magasabb kockázatvállalási hajlandóságot tapasztalnak serdülőkorban.
A kutatások szerint azonban a másik véglet sem tesz jót, ugyanis azok a szülők, akik túlzásba viszik a gondoskodást és a gyerek sarkában vannak minden pillanatban, akadályozzák a prefrontális kéreg fejlődését, és a gyerek kevésbé lesz rugalmas.
Az úgynevezett helikopterszülők gyerekeinél – elhanyagolt társaikhoz hasonlóan – nagyobb a depresszió és a szorongás kockázata életkoruk előrehaladtával.
A tanulság az, hogy a gondoskodásban is az egyensúlyra érdemes törekedni. A tanulmányok során azt találták a kutatók, hogy azok a családok, akik képesek megtalálni a középutat a gyerekek gondozása és a felnőttek egymásra figyelése között, végső soron jobban járnak, mert a gyerekek úgy nőnek fel, hogy egészséges, szeretetteljes kapcsolatot látnak a szülők között. Bilek véleménye az, hogy a párkapcsolat erősebb lesz, ha a pár mindkét tagja egymást tekinti első számú prioritásnak akkor is, ha már van gyerekük.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Bár első pillantásra úgy tűnhet, hogy ez a gyerekkel szemben önzőség, valójában a gyerek annál boldogabb, minél jobb a szülők között a kapcsolat, ugyanis a házassági konfliktusokat a gyerekek hajlamosak a saját hibájuknak tekinteni. Egyszóval a gyereknek nem probléma, ha ő a második legfontosabb személy a szülők életében, a házastársat viszont joggal zavarhatja, ha elhanyagoltnak érzi magát.
Susan Groner, a The Parenting Mentor alapítója és a Parenting: 101 Ways to Rock Your World című könyv szerzője szerint a probléma elkerülésének egyik módja az, ha kevésbé hektikusan alakítjuk az életünket. Próbáljunk kevesebb programot belezsúfolni a saját és a gyerek naptárába, hogy maradjon idő a párunkkal és a gyerekünkkel való kapcsolat építésére is. Eggyel kevesebb fociedzés a gyereknek, vagy a munkahelyen a határok meghúzása és délutáni meetingek átrendezése délelőttre – már csak ennyivel rengeteg időt lehet nyerni, amit egymásra lehet fordítani.
Ha kevésbé ütemezzük be a gyerek minden percét, több időnk marad arra, hogy családként és párként együtt legyünk
– mondja Groner.
Avi Klein pszichoterapeuta, aki arra szakosodott, hogy új szülőknek segítsen a kapcsolatukra összpontosítani, egyetért Bilekkel és Gronerrel. Bár nehéznek tűnhet a gyereket az első helyről elengedni, Klein egy egyszerű megoldást ajánl: a családi vitákban ne álljunk a gyerekek oldalára, hanem válasszuk a párunkat. Még ha úgy is gondoljuk, hogy a párunknak nincs igaza, akkor is megvan a helye és ideje, hogy ezt megbeszéljük, és ez nem a gyerek orra előtt kell megtörténjen. Fontos, hogy a két szülő mindig egységes frontot képviseljen a gyerek számára: „A gyerek nem fog neheztelni rád, hanem tisztelni fog mindkettőtöket, ha egészséges, kölcsönös partneri viszonyt modelleztek neki” – mondja Klein.
