Ovis beszoktatás kevés sírással

A gyerekeknek komoly változás és mérföldkő az háromévesen, hogy új közösségbe kerülnek, új szabályok szerint kell működniük, mindezt úgy, hogy nincsenek körülöttük a biztonságot nyújtó szülők. Bár azt szokták mondani, hogy azoknak a gyerekeknek könnyebb a beszoktatás az óvodába, akik jártak bölcsibe, hiszen ők már megszokták, hogy nincsenek egyfolytában az anyjukkal, de ez sem igaz automatikusan. A bölcsiből oviba váltás is nagy falat lehet a gyerekeknek, főleg ha amúgy is nehezebben küzdenek meg a változásokkal – ami ebben a korban még teljesen normális.

A sírást nehéz elkerülni

Kinek nehezebb a beszokás: anyának vagy a gyereknek?

Hogyan is reagálna máshogy egy hároméves arra, hogy anya vagy apa beviszi egy idegen helyre, idegen emberek közé és ott akarja hagyni? Nyilván elkezd sírni és kapaszkodik a szüleibe. A sírás nem igazán kerülhető el a beszoktatáskor, a mértéke azonban kicsit talán befolyásolható, ha előre felkészülünk együtt a gyerekkel arra, hogy mi várja majd az óvodában. Illetve van esélyünk arra is, hogy rövidítsük a sírós időszakot és ne hónapokig sikítson utánunk a gyerek, hanem mondjuk csak pár hétig szakadjon meg a szívünk reggelente, amikor beadjuk az oviba.

Nem mintha ezzel aztán vége lenne a sírások végtelen sorának, az én gyerekeim például amikor abbahagyták a reggeli sírást az oviban, elkezdődött az a korszak, amikor attól bömböltek, hogy megérkeztem értük délutánonként, mert még játszani akartak. Remek időszak tud ez lenni az anyai léleknek, amikor a gyerek azért balhézik reggel, mert nem akar oviba menni, majd azért sikít délután, mert nem akar eljönni onnan. De miért sírnak annyira az ovitól a gyerekek?

Helló, szeparációs szorongás!

Azt hitted, hogy a gyerekednél már túl vagytok a szeparációs szorongáson, volt neki egyszer 9 hónapos kora körül, aztán még erősebben átéltétek ezt az időszakot 18 hónapos korától. De az a rossz hírünk van, hogy a szeparációs szorongás előjöhet később is olyan nagy stresszhelyzetekben a gyereknél, mint például az ovikezdés, kistesó születése, költözés vagy a szülők kapcsolatának megromlása.

Normális reakció, amit egy kicsit enyhíthetünk, ha tudatosan állunk a kérdéshez (és ellenállunk a fejünkben a szaranya mantrának, hogy a mi hibánk az egész). A helyzet ugyanis az, hogy az ovis beszoktatás miatt beköszönő szeparációs szorongás egyáltalán nemcsak a gyerekről szól, és nemcsak neki nehéz, hanem az anyának, apának is vegyes érzelmei lehetnek tőle.

Forrás: Getty Images

Egyrészt jó érzés lehet, hogy a gyerek ragaszkodik, nem akar tőlünk elszakadni, de közben ott a bűntudat, hogy biztos élete traumáját okozzuk neki, csak mert óvodába kell mennie. Másrészt megjelenik az az aggodalom is, hogy ilyen sok gyerek között nem kap majd elég figyelmet a gyermekünk, és különben sem tudja más ember életben tartani úgy, ahogy az szerintünk jó lenne. A félelmek, megkönnyebbülés, szomorúság, elengedés miatti szorongás, a gyerek testi és lelki épsége miatti aggódás mind egyszerre önthet el az ovis beszoktatás alatt, miközben még meg kell küzdeni azzal is, hogy sír a gyermek. Ennyi ingertől bárki összezavarodva érezné magát.

Átmeneti és intenzív időszak

Érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy átmeneti szakaszról van szó, és hogy előbb-utóbb minden érintett megszokja az új helyzetet, a gyereknek is leesik majd, hogy délutánonként visszatérnek a szülei érte az óvodába és nem hagyják ott örökre. Mindenesetre érdemes saját magunkat is felkészíteni arra, hogy nekünk, szülőknek is be kell szokni az oviba, nem csak a gyerekre fókuszálni ebben az érzelmileg megterhelő időszakban.

Az, hogy mennyi ideig tart a szeparációs szorongás miatti sírás a gyerekeknél, nehezen jósolható meg, mert az időtartam leginkább a gyerektől és a családtagok reakcióitól függ. Bizonyos esetekben, a gyermek temperamentumától függően, a szeparációs szorongás akár az általános iskolás évekig is tarthat az óvatos előrejelzésekbe bocsátkozó pszichológusok szerint. De azért általában az első hetek után már csillapodik a sírás a gyerekeknél, vagy legalábbis csak addig sírnak a reggeli oviba menetelnél, amíg anya a láthatáron van, aztán mennek játszani a többiekkel, mintha mi sem történt volna.

Felkészülés a kevés sírásra

Még van pár hét a beszoktatás kezdetéig, van idő készülni az ovikezdésre a gyerekekkel. Gyakorlati tanácsokat hoztunk, amik talán segítenek abban a gyerekeknek, hogy könnyebben alkalmazkodjanak majd az óvodai élethez.

1. Nézzetek be az oviba!

Szerencsére az ovik nyitva vannak nyáron is, így van esély rá, hogy bemenjetek megismerkedni kicsit a hellyel és az óvó nénikkel, mielőtt élesben kezdődne a beszoktatás. Ha az intézmény házirendje ezt esetleg nem engedi, akkor is jó ötlet mindennap elsétálni az óvodához, hogy az útvonal és az épület is ismerős legyen a gyereknek az ovikezdésre.

2. Szerezzetek új barátokat!

Jó taktika lehet az is, ha megismerteted a gyereket pár jövendőbeli ovis társával, akikkel egy csoportba fog járni. Menjetek el együtt játszótérre, szervezzetek közös programot, hogy összebarátkozzanak a gyerekek, így már a beszoktatás első napján ismerősként számíthatnak egymásra.

3. Új emberek, új helyek

Ha eddig nem volt külön tőletek a gyerek, akkor itt az ideje, hogy pár órára, vagy akár egy egész napra is rábízd olyan rokonra, bébiszitterre, akiben megbízol. A különlétet is lehet gyakorolni, mert pont ez vár rá az oviban, csak nem a nagyival, hanem az óvó nénivel. Pár hét alatt egész nagy lépésekben lehet a gyerekeket szoktatni ahhoz, hogy a szülőktől távol legyenek sírás nélkül.

4. Gyakorold az alapokat!

Az olyan készségeket, mint a gombolás, cipzározás, hátizsák és kabát felvétele, vagy épp a kéz- és fogmosás, érdemes előre gyakorolni, hogy ne legyen a gyerek számára újdonság – és sokkoló –, hogy az óvónők önállóságra buzdítják a mindennapi feladatokban. Ugyanígy a cipő felhúzását és levételét is gyakoroljátok, hogy gyorsan és egyedül is tudjon cselekedni, amikor az udvarra át kell venni a cipőt az oviban. Kicsi még ahhoz háromévesen, hogy mindent önállóan csináljon, de az alapokat már most le kell fektetni, hogy magabiztosabban tudjon menni az oviba.

5. Mesélj a gyerekkorodról!

Meséld el a gyereknek az emlékeidet a gyerekkorodból az oviról, ha pedig vannak fotóid abból a korból, akkor azokat is nézegessétek meg. Rajzold le, mi volt a jeled az oviban és kérd meg a gyereket is, hogy készítsen rajzokat a saját, új ovis jelével. A szülők gyerekkori emlékeit minden gyerek örömmel hallgatja, és lelkesebben fogja várni az óvodát, ha mesélsz a saját tapasztalataidról.

6. Vezess be új rutint!

Kezdjétek el gyakorolni az új lefekvési és ébredési időt, amire szükség lesz az óvodában – válassz olyan lefekvési időt, amely biztosítja a nyugodt éjszakai pihenést, és olyan korai ébredési időt, hogy ne legyen majd kapkodás reggel a készülődéssel. Új hagyományt is teremthettek, például, hogy előtte este már kiválasztjátok a másnapi ruhát, vagy hogy együtt reggeliztek.

7. Találj ki egy különleges búcsút!

A reggeli búcsúzkodás nehéz lehet a gyereknek és anyának egyaránt, ezért előre lehet erre is készülni közösen, hogy majd amikor eljön a pillanat a beszoktatásnál, hogy ott kell hagyni a gyereket, akkor már egy kész forgatókönyvetek legyen erre a helyzetre. Azon túl, hogy megnyugtatod a gyereket, hogy hamarosan újra találkoztok, jó ötlet egy új, egyedi búcsúzási rutint is kialakítani: lehet ez egy nagy ölelés, különleges pacsi, vagy egy rövid ének, a lényeg, hogy ez csak a tiétek legyen.

8. Legyél nyugodt és következetes!

A búcsúzások során reggelente maradj nyugodt és magyarázd el a gyereknek, hogy pontosan mikor és ki megy érte délután. Ami pedig elengedhetetlen, hogy tartsd magad az ígéreteidhez, és tényleg menj érte, amikorra ígérted, hogy kialakuljon a gyerekben az a bizalom, melynek segítségével képes lesz átvészelni a külön töltött időt. Bármennyire is nehéz otthagyni egy olyan gyereket, aki sikít és sír utánad, fontos, hogy bízz abban, hogy az óvónő is képes megbirkózni a helyzettel, úgyhogy ne fordulj vissza, ha egyszer elindultál, mert azzal csak olajat öntesz a tűzre és tovább fog tartani a sírás.

Források: 1, 2, 3, 4, 5