Az óvoda nagy vízválasztó a gyerekek számára a szeparációval kapcsolatban is, főleg akkor, ha addig nem járt közösségbe a gyerek. Az oviban hirtelen függetlenedni kell a szülőktől, ottmaradni olyanok társaságában, akik nem tartoznak a szűk családi körhöz. A ragaszkodás azonban túlzásba is mehet a gyereknél.
Ashley Harlow gyermek- és ifjúságpszichológus szerint az óvodáskorú gyerekek a szülőkhöz fordulnak megnyugtatásért és támogatásért, amikor szoronganak, vagy kiszámíthatatlan, váratlan helyzetekbe kerülnek. De amint belépnek az általános iskolába – feltételezve, hogy már megtapasztalták az önállóság észszerű szintjét –, elvárható, hogy a játszótéren összebarátkozzanak más gyerekekkel, vagy hogy az iskola második hetére már képesek legyenek egyedül is bemenni az osztályterembe. A szakember négy nevelési hibát sorolt fel, ami a túlzott ragaszkodáshoz vezethet.
1. Éhes vagy fáradt a gyerek
Amikor az ember alapvető szükségletei – például a folyadék, az étel és a pihenés – nincsenek megfelelően kielégítve, rosszul érzi magát, a gyerekeket is szorongóvá, ingerlékennyé és ragaszkodóvá teszi.
„A kisebb gyerekeknek nehezebb az önszabályozás, ha fáradtak vagy éhesek – magyarázza Harlow. – Tehát ha rosszul aludtak, sokkal inkább kapaszkodni fognak a szüleikbe, mivel alacsonyabb a szorongástűrő képességük.”
A gyerekek ebben a helyzetben általában azért ragaszkodnak annyira, mert úgy érzik, hogy a szülő biztonságot jelent a zűrzavar közepette. A szülők számára tehát nem az az alapvető probléma, hogy hogyan akadályozzák meg, hogy a gyerek a lábukba kapaszkodjon, hanem az, hogy biztosítsák a legalapvetőbb szükségletek kielégítését a gyerek számára.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
2. Frusztrált reakció nyílt színen
Amikor a gyerek nyilvánosan, mások előtt nem hajlandó hallgatni rád és nem bírod lefejteni magadról a kezeit, akkor abból könnyen lehet frusztráció és szégyenérzet, mert elveszted az irányítást a helyzet felett. Ilyenkor gyakran hatalmi harc alakulhat ki a gyerek és szülő között, amitől a gyerek csak még jobban szorong és még inkább ragaszkodni fog.
Ha például megígéred a gyereknek, hogy néhány perc múlva visszamész, amikor otthagyod az oviban – miközben csak később térsz vissza hozzá –, az egy pillanatra megnyugtathatja a gyereket. De ez bizalmatlanságot is kelthet, ami miatt kevésbé valószínű, hogy legközelebb, amikor el kell menned, tiltakozás nélkül elengedne.
„Nagyon fontos, hogy a szülőknek legyen önismeretük, hogy elgondolkodjanak azon, miért reagálnak a gyermekük viselkedésére egy bizonyos módon. A szorongásból vagy mások elvárásai miatti reakció általában nem eredményes taktika” – mondja Harlow. A szakember javaslata az, hogy amikor az oviban reggel nem akar elengedni a gyerek és visítva kapaszkodik beléd, akkor fogd meg a kezét, guggolj le, hogy egy szemmagasságba kerülj vele, nézz a szemébe, és lélegezz mélyeket, hogy átvegye a légzés ritmusát. Ez a megközelítés az önszabályozást modellezi a gyerek számára, és segíthet megnyugtatni.
3. Ignorálod vagy elkényezteted a gyereket
Harlow arra figyelmeztet, hogy a túlzásba vitt kényeztetés, illetve a másik oldalon a gyerek igényeinek figyelmen kívül hagyása csak ronthat a helyzeten. Ha hagyod, hogy a gyerek a viselkedésével uralja a helyzetet, akkor nem fog javulni a túlzott ragaszkodás. Segíthet, ha jutalmakkal vagy észszerű következményekkel változtatod meg a gyerek viselkedési mintáit. A gyerekek például jól reagálhatnak arra a lehetőségre, hogy az óvodából hazafelé egy kis jutalmat kapnak, ha reggel zökkenőmentesen ment az oviba menés. Legalábbis pozitív megerősítésként szolgálhat, ha nem felejtjük el elismerni, hogy a gyermek jól teljesített.
De a kapaszkodást úgy is lehet hatástalanítani, ha a gyereknek akár csak egy kis koncentrált figyelmet adsz, például amikor hazaérsz a munkából. Persze, a vacsorának az asztalra kell kerülnie, de a szakember szerint érdemes előrevenni a minőségi időt a gyerekkel, mert utána sokkal kevesebbszer fog megzavarni az elvégzendő otthoni feladatokban és önállóbbá válik.
4. Túl sokáig vársz a ragaszkodó viselkedés kezelésével
Bár a legtöbb gyereknek vannak túlzottan ragaszkodó periódusai, előfordulhat, hogy olyan sokáig várunk a probléma kezelésével, hogy az intenzívebbé válik, mint ami az egészséges fejlődésnek kedvezne.
„Ahogy a gyermek idősebb lesz, aggasztó lehet, ha a ragaszkodás olyan módon nyilvánul meg, amely aláássa a különböző kontextusokban való működőképességét – fejti ki Harlow. – Például a szeparációs szorongás jele lehet, ha hat hete jár az iskolába, de a gyerek még mindig sírva megy be az osztályba, vagy nem hajlandó kiszállni az autóból, amikor az iskolába ér.”
Harlow szerint bízni kell a megérzéseinkben, ha a ragaszkodásról van szó – ha úgy érezzük, nincs rendben a gyerek viselkedése, akkor valószínűleg igazunk van. Az egészséges kötődés tartományait akár egy gyerekpszichológussal is megbeszélhetjük, ha aggódunk, hogy túlzottan kapaszkodik belénk a gyerek.
