Ilyen arról gondoskodni, aki demenciával él

„A közelmúltban kénytelen voltam 10 napot távol tölteni idős szüleimtől, ami az esetünkben egyet jelent azzal, hogy a gondozásukat rá kellett bíznom a húgomra, az öcsémre és a sógornőmre” – kezdi a Love What Matters oldalán megosztott fotó történetét az 55 éves Becky Gacono.

„Édesanyám évek óta demenciával küzd, és nem tagadom, néhány napja nehezebb mint a többi” – folytatja a pennsylvaniai nő, majd hozzáteszi, általában ő az, aki reggelit, ebédet és vacsorát visz a szüleinek. „Miután hazaértem, az első utam a szüleimhez vezetett. Ebédet vittem nekik, de mikor megérkeztem, legnagyobb meglepetésemre, nem voltak a nappaliban.”

Becky édesapját szólongatta, aki végül a hálószobából került elő azzal, hogy felesége – Becky édesanyja – épp takarít. „Apu a szokásosnál is fáradtabbnak tűnt” – írta, majd hozzátette, amikor bement a hálószobába azt látta, édesanyja a kerekesszékéből próbálja elérni a gardrób legfelső polcát.

„Nem akartam otthonba adni az édesanyámat, de egyedül nem ment”

„Egy pár téli kesztyű volt a kezében, és azt kérdezgette, azok micsodák. Megpróbáltam elmagyarázni neki, ahogy egy gyereknek magyaráz az ember, de édesanyámhoz szemmel láthatóan nem jutottak el a szavaim. Mikor a szemeibe néztem, hatalmas ürességet láttam.” Becky végül meggyőzte édesanyját, hogy ideje ebédelni és elindult vele az étkezőbe. Miután végre mindannyian asztalhoz ültek, Becky úgy döntött, képet készít szüleiről, mert úgy érezte, a pillanat, aminek szemtanúja lett az asztalnál, tökéletesen összefoglalja, milyen olyasvalakivel együtt élni, aki demenciában szenved:

„Úgy hiszem, a képen megörökítettem édesapám fáradtságát, és valami mást is. Azt a valamit, amiből az erejét nyeri a következő és az azt követő napra. A végtelen szeretetet, amit anyám iránt érez.”