Miért mutogatnak a kisgyerekek, sőt, már a babák is? A kicsik mutogatása fontos fejlődési mérföldkő, amely az első életév vége felé kezdődik. Ez a viselkedés egy mélyebb kognitív és szociális megértést mutat, úgyhogy hagyni kell a gyereket mutogatni.
A Developmental Science című folyóiratban megjelent 12-Month-Olds Point Point to Share Attention and Interest című kutatás rávilágít a csecsemők mutogatásának néhány lenyűgöző okára. A Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatói elemezték, hogy miért mutogatnak a kisgyerekek egyéves koruktól kezdve.
A kutatás eredményeiből kiderült, hogy amikor a felnőttek osztatlan figyelmet szenteltek a babáknak, szemkontaktust tartottak, érzelmeket tükröztek vissza, akkor a gyerekek gyakrabban mutogattak az interakciók során. Hajlamosak voltak hosszabb ideig mutogatni, valószínűleg azért, mert élvezték a pozitív kapcsolatot. Amikor pedig a felnőttek másra koncentráltak, a babák ritkábban mutogattak ezekben az interakciókban, viszont többször ismételték a mutató mozdulatot ugyanarra a tárgyra, hogy a felnőtt figyelmét felkeltsék és közös fókuszt hozzanak létre.
Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a 12 hónapos csecsemők a mutatást kommunikációs eszközként használják, és megértik, hogy a körülöttük lévő embereknek gondolataik és érzéseik vannak, amelyeket befolyásolni lehet.
Képünk illusztráció (Forrás: Pexels)
A mutogatás segít a gyerekeknek abban, hogy mások figyelmét olyan dologra irányítsák, ami felkeltette a saját érdeklődésüket. Ez a kommunikáció egy korai formája, amellyel lényegében azt mondják: „Ezt nézd!” Ezzel a gesztussal a csecsemők kezdik megérteni, hogy mások is látják, amit ők, és osztoznak a figyelmükben. A mutogatás a gyerekek számára a későbbiekben is egy módszer arra, hogy kifejezzék kíváncsiságukat, érdeklődésüket a környezetük iránt, a felfedezés iránti vágyuk jelenik meg benne.
A gyerekek a mutogatást segítségkérésként is használhatják. Ha nem érnek el valamit, amit szeretnének, vagy segítségre van szükségük egy feladathoz, a mutatás nonverbális segítségkérésként szolgál. Maithri Sivaraman, Ph.D., a belgiumi Genti Egyetem fejlődési zavarok kutatásával foglalkozó laboratóriumának munkatársa szerint a mutogatást komolyan kell venni a szülőknek, nem pedig leszoktatni róla a gyerekeket. A szakember leírt pár tippet, hogy milyen módon érdemes reagálni a mutogatásra, hogy támogassuk a gyerek szociális és kognitív fejlődését.
1. Elismerés és érvényesítés
Amikor a baba egy labdára mutat, reagálj lelkesen. Mondj valami olyasmit, hogy „Tetszik az a színes labda?” Ezzel mutatod, hogy fontosak számodra a kommunikációs erőfeszítései, és figyelsz a jelzéseire.
2. Kapcsolódás és felfedezés
Ha a gyerek egy tárgyra mutat, kapcsolódj be a felfedezésébe. Ha biztonságos – nem egy kés az –, add át nekik a tárgyat, ami érdekli és beszélj róla. „Ez egy spatula. A spatulával megfordíthatjuk a palacsintát sütés közben. Milyen színű ez a spatula? Rózsaszín. Milyen érzés? Műanyag és meleg tapintású. Segítesz elrakni a spatulát?” Ez a közös élmény fokozza a megosztott figyelem megértését, és ösztönzi az interakciót a kisgyerekkel.
3. Bátorítsd a kommunikációt
Bátorítsd a babát, hogy a mutogatás mellett szavakat is használjon. Például, ha az üvegére mutat, mondhatod neki: „Kéred a cumisüvegedet?” A nyelv használata segít áthidalni az átmenetet a nonverbális kommunikációról a verbális kommunikációra.
